Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-10 / 49. szám

kül csupán politikai érettségéből folyó erkölcsi <erős akarata által a dolgokat oda vinni, hogy tör­vényes igényei érvényre emeltessenek, elismer­tessenek; egyúttal az ország jelen magatartá­sát festvén, politikai érettségünk legszólóbb bi­zonyságaképen emelék ki, hogy midőn bilincse­ink megoldatván, alkalom nyílt megtorlani az éveken át szenvedett méltatlanságokat, a nemzet józansága nem engedé, hogy bosszúját nemtelen uton töltse az önkény eszközein, Fendobogott szivem, mondám, midőn ezeket olvastam, miután e mérséklet elismerésében a nemzet nagyságát láttam elismerve lenni. Mert valóban, csak nagy nemzet képes önereje tudatá­ban oda emelkedni, hogy megrázkódtatások kö­zepett is minden lépését törvényesség intézze, hogy elégtételt is magának csak nemzetközi tör­vények utján szerezzen. Annál leveró'bben hatottak rám az ország különböző vidékeiről érkező hirek a macskazenék­ről, ablakbezúzásokról és ezek következtében rend­őrökkel való dicsőségtelen összekoccanásokról. — Tehát az volna egy lelkiismeretlen hivatalnok, jogainkat évekig lábbal taposott népnyomorgató tetteinek megfelelő büntetése , hogy össze­csődülő néptömeg rendet , törvényt nem is­merve ellene vagy egy óráig dulakodik ? — — Valóban gyönge megtorlás, hol a bűnöst leg­fölebb kis ijedség, a nemzetet pedig a rendetlen­kedésből reá háromló tartós kár és szégyen éri!! S ha a rendbontás mételye egyszer elharapód­zott, ha a bosszúállás démona elszabadult, urai lesztek-e mindég, hogy a privát gyűlölség, a tö­meg alá búvó gyávaság a legbecsületesebb em­bert is ne sújtsa? ! Ki merne erről jót állani ? Mi nehéz korszakot élünk; századok folytán viszás országlati körülmények annyi bajt torlasz­tottak össze szegény hazánkra, hogy most, midőn a válság pillanata beállott, nemzeti erőnk egész összegének súlyát kell a latba vetnünk, hogy szerencsésen kigázolhassunk. Nem bün-e tehát, ha ily nehéz körülmények közt drága erőnket haszontalanságokra vagy épen botrányos cselek­ményekre pazaroljuk ? Jól érzem én, hogy ez ügyben az ország előtt felszólalni nálamnál érdemesebb honfiaknak lenne hivatása. Nem is szóltam volna, ha azt nem olvasom a lapokban, hogy itt-ott épen azok is szerepeltek e föllépéseknél, kikhez intőleg szó­lanom feljogosít azon atyai indulattal párosuló buzgó munkálkodásom, melylyel közel 20 éve azok jövő boldogságának eszközlése körül fára­dozom, s azokat, mint szivemhez csatolt legbe­csesb virágokat ugy szeretném megóva látni, hogy soha duló féreg a fejledező gyümölcsöt meg ne rontaná. Különös nemével a büszkeségnek néztem én mindég a magyar ifjúságra, mely — hogy egy nagy férfiúnak szavaival éljek — „az ifjúkor sa­játságai közül csak a legszebbet, a hő lelkesedést tartotta meg, s a roppant ép erőt, melyet ily lel­kesedés éltet." Lehetett-e tehát veszteg és hallgatag marad­nom, látván e szép tulajdonokat tévirányra vezetve? — Ugy éreztem magamat, mint a Croesus némája, ki mindenekfelett szeretett szülője fejének látván intéztetni az öldöklő csapást, a természet bilincsein keresztültörve rákiáltott: őrizkedjél. — Őrizkedjél hazám ifjúsága! és ne vesztegesd hajnalkorod dicső lelkesedését oly tettekre, melyekben a leg­nemtelenebb népsepredék rajtad bizonyosan túlte­het. Am gyönyörködjék ez, a rendetlenkedés nyilat­kozataiban; téged sokkal magasabb fokra állít a hazának jövendődhez kapcsolt reménye, semhogy hazafiúi érzelmidnek szabadna oly alakban kife­jezést adnod. Elmondám, a mi szivemen volt, és megnyug­tatárn lelkemet; rajtatok a sor a jó akarat szavá­ra hallgatni, és a haza becsületét bepiszkolni nem engedni. Dr. Ballagi Mór. -o KÖNYVISMERTETÉS. Egy irodalmi vállalatot kell olvasó közönségünk figyelmébe ajánlanunk, melynek fontosságát mindenki belá­tandja, kinek alkalma volt, ha csak egyszer is életében érez­ni annak égető szükségét. Ertjük az ifjúság felfogásához mért, tudvágyát élesztve kielégitö, és lelki tehetségeit fej­lesztő olvasmányokat. Most előttünk fekszik háronfcsinosan kiállított kötet, melyeknek feladata irodalmunk e hézagát pótolni, az érintett szükségnek eleget tenni. Mennyire felelnek meg az előttünk fekvő munkák kitűzött céljoknak, ezt kimutatni a nevelés fölavatott bajno­kinak föladata s mi oly férfi kezébe adtuk a nevezett mun-49

Next

/
Oldalképek
Tartalom