Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-10 / 49. szám

kül csupán politikai érettségéből folyó erkölcsi <erős akarata által a dolgokat oda vinni, hogy törvényes igényei érvényre emeltessenek, elismertessenek; egyúttal az ország jelen magatartását festvén, politikai érettségünk legszólóbb bizonyságaképen emelék ki, hogy midőn bilincseink megoldatván, alkalom nyílt megtorlani az éveken át szenvedett méltatlanságokat, a nemzet józansága nem engedé, hogy bosszúját nemtelen uton töltse az önkény eszközein, Fendobogott szivem, mondám, midőn ezeket olvastam, miután e mérséklet elismerésében a nemzet nagyságát láttam elismerve lenni. Mert valóban, csak nagy nemzet képes önereje tudatában oda emelkedni, hogy megrázkódtatások közepett is minden lépését törvényesség intézze, hogy elégtételt is magának csak nemzetközi törvények utján szerezzen. Annál leveró'bben hatottak rám az ország különböző vidékeiről érkező hirek a macskazenékről, ablakbezúzásokról és ezek következtében rendőrökkel való dicsőségtelen összekoccanásokról. — Tehát az volna egy lelkiismeretlen hivatalnok, jogainkat évekig lábbal taposott népnyomorgató tetteinek megfelelő büntetése , hogy összecsődülő néptömeg rendet , törvényt nem ismerve ellene vagy egy óráig dulakodik ? — — Valóban gyönge megtorlás, hol a bűnöst legfölebb kis ijedség, a nemzetet pedig a rendetlenkedésből reá háromló tartós kár és szégyen éri!! S ha a rendbontás mételye egyszer elharapódzott, ha a bosszúállás démona elszabadult, urai lesztek-e mindég, hogy a privát gyűlölség, a tömeg alá búvó gyávaság a legbecsületesebb embert is ne sújtsa? ! Ki merne erről jót állani ? Mi nehéz korszakot élünk; századok folytán viszás országlati körülmények annyi bajt torlasztottak össze szegény hazánkra, hogy most, midőn a válság pillanata beállott, nemzeti erőnk egész összegének súlyát kell a latba vetnünk, hogy szerencsésen kigázolhassunk. Nem bün-e tehát, ha ily nehéz körülmények közt drága erőnket haszontalanságokra vagy épen botrányos cselekményekre pazaroljuk ? Jól érzem én, hogy ez ügyben az ország előtt felszólalni nálamnál érdemesebb honfiaknak lenne hivatása. Nem is szóltam volna, ha azt nem olvasom a lapokban, hogy itt-ott épen azok is szerepeltek e föllépéseknél, kikhez intőleg szólanom feljogosít azon atyai indulattal párosuló buzgó munkálkodásom, melylyel közel 20 éve azok jövő boldogságának eszközlése körül fáradozom, s azokat, mint szivemhez csatolt legbecsesb virágokat ugy szeretném megóva látni, hogy soha duló féreg a fejledező gyümölcsöt meg ne rontaná. Különös nemével a büszkeségnek néztem én mindég a magyar ifjúságra, mely — hogy egy nagy férfiúnak szavaival éljek — „az ifjúkor sajátságai közül csak a legszebbet, a hő lelkesedést tartotta meg, s a roppant ép erőt, melyet ily lelkesedés éltet." Lehetett-e tehát veszteg és hallgatag maradnom, látván e szép tulajdonokat tévirányra vezetve? — Ugy éreztem magamat, mint a Croesus némája, ki mindenekfelett szeretett szülője fejének látván intéztetni az öldöklő csapást, a természet bilincsein keresztültörve rákiáltott: őrizkedjél. — Őrizkedjél hazám ifjúsága! és ne vesztegesd hajnalkorod dicső lelkesedését oly tettekre, melyekben a legnemtelenebb népsepredék rajtad bizonyosan túltehet. Am gyönyörködjék ez, a rendetlenkedés nyilatkozataiban; téged sokkal magasabb fokra állít a hazának jövendődhez kapcsolt reménye, semhogy hazafiúi érzelmidnek szabadna oly alakban kifejezést adnod. Elmondám, a mi szivemen volt, és megnyugtatárn lelkemet; rajtatok a sor a jó akarat szavára hallgatni, és a haza becsületét bepiszkolni nem engedni. Dr. Ballagi Mór. -o KÖNYVISMERTETÉS. Egy irodalmi vállalatot kell olvasó közönségünk figyelmébe ajánlanunk, melynek fontosságát mindenki belátandja, kinek alkalma volt, ha csak egyszer is életében érezni annak égető szükségét. Ertjük az ifjúság felfogásához mért, tudvágyát élesztve kielégitö, és lelki tehetségeit fejlesztő olvasmányokat. Most előttünk fekszik háronfcsinosan kiállított kötet, melyeknek feladata irodalmunk e hézagát pótolni, az érintett szükségnek eleget tenni. Mennyire felelnek meg az előttünk fekvő munkák kitűzött céljoknak, ezt kimutatni a nevelés fölavatott bajnokinak föladata s mi oly férfi kezébe adtuk a nevezett mun-49