Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-25 / 47. szám

adatásán, miután a septemberi rendeletekben nem­csak beismertetett szükségeink létezése, hanem fedezésükre államsegély is, de el nem fogadhatott föltételek mellett Ígérve lőn, — önként értetvén, hogy önmegadóztatásunk következtében aztán semminemű állami költségvetésből egyházi és iskolai célokra, ránk, magyarhoni evangéliku­sokra teher igazságszerint nem hárulhatna; sőt Magyarországban ilyen költségvetésre általjában nem is lenne szükség, egyik vallásfelekezetnek meglevén a maga fundus religionis et studiorum, a másik pedig szükségeit adópótlékkal maga fe­dezvén. Ezek volnának a népéletnek és népünk ész­járásának tapasztalásból szerzett ismeretén ala­pult igénytelen nézetim a fenforgó kérdésben. Szóljanak hozzá mások is, — s győzzön a mi jobbb! Utólagosan azonban, minthogy fölebb tőké­sítésről is vala szó: nem állhatok ellent őszinte­ségem ösztönének, hogy nyilván meg ne róvjam azon nagy hanyagságot, mely egyházi s iskolai alapítványink, csekély tőkepénzeink kezelése körül némely testületeinknél tapasztalható, mi­szerint t. i. sok adós-levelek betábláztatása el­mulasztatván, a kamatok kellő időben be nem hajtatván, a késedelmi kamatok pedig épen sehol alkalmazásba nem vétetvén, pénzeink sokszor elvesznek s nem gyarapodnak annyira, mint azt az alapítók s hagyományozók intentiójának lel­kiismeretes teljesítése magával hozná, s miként a kamatok negyed évenkénti beszedése, azoknak tüstént uj kamatokra kihelyzése és a késedelmi kamatoknak is leköteleztetése s esetleg szigorú behajtása, egy szóval takarékpénztári kezelés gyakorlatba vétele által lehető volna. — Pénz­szegény országunkban örülhetne a kölcsönt ke­reső, ha takarékpénztári szokásos feltételek alatt kaphatna pénzt, főkép egyházi testülettől, mely­nek nincs oka jó fizető s biztos kezektől tőkéit ha­marjában visszavenni. Célszerűnek tartanám azt is, ha a papiros­pénz értékének gyakori ingadozása — sőt nem példa nélküli alászállitása általi károsodásunk megelőzésére csekély tőkéink nagyobb része fek­vő javak szerzésére fordíttatnék, s a szerzett bir­tok bérbeadás utján gyümölcsöztetnék. A fekvő javak ámbár csak 4 százalékot jövedelmeznének is: kipótolná e kis hiányt az a körülmény, misze­rint az ingatlan birtok belértéke folyvást neve­keclésben levén, azon egy hold föld, mely most 100 oszt. fton szereztetik, s most csak 4 százalék­nyi földbért hoz be, 15 — 20 esztendő múlva 200 ft. belértékre emelkedvén fel, akkor már 8 szá­zaléknyitjövedelmezne, s a kezdetben volt hiányt kipótolná. Fődolog pedig az, hogy tulajdonunk minden válság ellen örökre biztosítva lenne. Mi jó volna, ha főiskoláink pénzei földbirtokokban feküdnének, s azokon, mint a gazdaságok állíttat­ván, egyszerre két célt érnénk el, úgymint pén­zeink biztonságát és gazdasági iskolának lehető­ségét, hogy főiskoláink necsak lelkészeket s tani­tókat neveljenek, hanem tanult gazdákat is, kikre e honnak oly nagy szüksége van? Mórocza Dániel. Még egy szó az egyházi adó ügyében. Oly sokat olvastam már az „Egyh. és Isk." Lap hasáb­jain az egyházi adóról, oly sok szép terveket láttam, mikép lehetne könnyíi módon sok pénzre szert tennünk, hogy ré­szemről szinte szerénytelenség e tárgyhoz szólani akarni. De miután a sok szép szónak még eddig igen kevés ered­ményét tapasztaltam s azt kell hinnem, hogy minden ez ideig közlött tervben kell valaminek lenni, a mi azt a gya­korlatban kivihetetlenné teszi, talán nem fogja a tisztelt szerkesztőség rosz néven venni, ha én is, ki ez ügyben már sokat fáradtam s talán némi tapasztalattal is birok, egy két igénytelen szót akarok e tárgyhoz mondani. Ne ijedjen meg a tisztelt szerkesztőség, nem fogok uj tervvel alkal­matlankodni, sem az egyházi adó elméletéről hosszú érte­kezletet tartani, csak egyszerűen azt leszek elmondandó, hogyan jártunk el mi dunántúliak ez ügyben. Hisz a legkö­zelebbi egyetemes gyűlés alkalmával nem egyszer kellett hallanom: ti dunántuliak jól állatok, a ti pénzügyeitek rendben vannak, könnyen haladhattok s t. — Ha ez áll, akkor ugy hiszem csak kötelességemet teljesitem, ha a többi testvér egyházkerületeknek elmondom, mikép jutot­tunk mi oda, ahova ők is eljutni óhajtanak. Távol legyen azonban tőlem, hogy azon módot, melyet mi követtünk, és követünk, mint a legjobbat, mint egyedül célhozvezetőt tüntessem ki; a mi nálunk jó, máshol talán nem lesz az, s ha valaki jónak találja, ám kövesse. Az „Egyh. és Isk. Lap" legközelebbi számaiban Iván­ka, Szeberényi és Stehlo urak mutatják be terveiket. Meg­bocsátanak az általam személyesen is tisztelt urak, ha nyíl­tan kimondom, mikép az én igénytelen nézetem szerint egyiket sem hiszem általánosan alkalmazhatónak. Ivánka ur terve nagyon szép, nagyon practikus egészen protes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom