Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-25 / 47. szám

táns; de minthogy nagyon is a részletekbe bocsátkozik, félek, hogy a kivitelben hajótörést fog szenvedni. Épen ilyen tervet készitett a mi egyházkerületünk is, még 1852-ben, de midőn életbe akartuk azt léptetni, oly sok nehézségekre találtunk, hogy fel kellett vele hagynunk. Megkísértettük, mikép Szeberényi ur tervezi, a polg. adókulcs szerint is kivetni egyházi költségeinket, de ennek mindenki ellemondott, miért? — Ivánka ur szives volt helyettem az okokat elmondani, melyeket azért itt ismételnem felesleges volna. Stehló ur terve igen szép — a papiroson, meri vajmi könnyű kiszámítani, mennyit lehetne tiz év alatt öszszeteremteni, — sok papirost elvesztegettem én már életemben az ily számitgatásokra, a mit máig is sajnálok; — ugy látszik azonban, hogy még nem kisértette meg Stehló ur ily uton pénzt szerezni egyházkerületének, kiilömben alig ámítaná magát azzal, hogy minden egyház egyremásra 50—60 ftot fog évenként önként adakozni az egyház szükségeinek fedezésére. Legtöbbet ér még Stehló ur azon utójegyzete, miszerint hiszi, hogy a magyar- országgyűlés majd méltányos lesz irányunkban s felment minden további tervezgetéstöl. Azt én is hiszem, de meg is várom, hogy méltányos legyen, hanem azt még sem hiszem ám, hogy egyházi hivatalnokainkat fizesse, gyűlési költségeinket viselje, templomokat, iskolákat, pap- és tanitólakokat épitsen számunkra, — ezt megvallom, nem is szeretném, ha tenné. — És igy végre is magunknak kell gondoskodnunk, hogy akármi uton- módon pénzhez jussunk. Hanem hogyan ? ez a kérdés. Mi dunántuliak igy fogtuk fel a dolgot, — helyesen e vagy nem, — azt nem birálgatom: Nekünk három rendbeli pénztárra van szükségünk; mind a három más természetű s igy mindegyiknek jövedelmét más- más uton kell előteremteni. Először : vannak minden egyházkerületnek oly nemű szükségei, melyektől annak fenállása feltételeztetik. Ilyenek a tudományos intézetek fentartása, az egyházkerületi hivatalnokok fizetése, közgyűlési s egyébb költségek: „közpénztár"; másodszor : vannak oly szükségek, melyektől az egyház fenállása ugyan nem feltételezletik, de annak jóllétté, virágzása függ, ilyenek: „szegény egyházak s tanintézetek segélyezése" s t. „gyámpénztár harmadszor: szükség, hogy az egyház elgyengült lelkészei és tanitói s ezek özvegyei és árvái felöl is gondoskodjék : „nyugpénztár." Az elsőt a mi illeti: mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy az egyház fentartásához annak minden egyes tagja „köteles" járulni. Itt nem lehet azt kérdezni, akarsz-e és mennyivel járulni, — hanem „a mint kiki vette az ajándékot, azonképen sáfárkodjék abból" a kinek sok adatott, többel, a kinek kevés, kevesebbel. Mihelyt valaki kivonná magát egyháza közterhei alul, az megszűnnék annak tagja lenni.S ha valamely egyháztestület autonom közgyűlése megegyezik abban, hogy saját létezésének biztosítása végett valamely adót kivetni szükséges, — itt természetesen csak az okvetetlen szükségesről lehet szó, — az alul magát kivonni senkinek sincs joga, a ki magát az egyház tagjának vallja, s annak jogait élvezi. — Ennélfogva, mi részünkről nem tartanánk elégségesnek, mint Ivánka ur tervezi, azon vagyonos egyháztagok névjegyzékét egyszerűen „a kerületi gyűlésen bemutatni, hogy ismerje az egyház azon fiait, kik csak élvezni, de áldozni nem akarnak." Még kevésbé tudnánk itt kezetfogni Stehló úrral, ki az önkénytes adakozás utján csak azokat róná meg, kik ugy is legtöbbet áldoznak s az egyház hideg tagjait egészen szárazon eresztené el. Ezek szerint tehát mi először is számot vetettünk magunkkal, mennyibe kerül évenkint egyházunk kormányzása, mennyibe tanintézeteink fentartása, mennyi az „okvetetlen" szükséges költség ? Az öszveg meglévén állapítva, kimondottuk egyházkerületileg, hogy ehhez minden egyháztag tartozik járulni. Azután egy adókulcs kidolgozásához láttunk. Megkísértettük a kivetést oly formán, mint Ivánka ur indítványozza, — nem ment; megkísértettük ugy mint Szeberényi ur indítványozza, az adókulcs szerint, — ez sem ment; még egy közvetítő módot is találtunk ki a kettő közt, — ez sem tetszett. Végre a számvevő bízatott meg, hogy belátása szerint dolgozna ki egy adókulcsot a gyülekezetek „lélekszámának és vagyonosságának" tekintetbe vételével. Az egyházak kimutatták lelkiismeretesen mind a lélekszámát, mind az egyház vagyonbeli állapotát, melyiknek miféle jövedelmei vannak, mikép állanak az egyháztagok vagyonbeli tekintetben s t. A számvevő ekkor egy 1000 ftos kulcsot vett fel s az összes lélekszámot kerekszámmal 200.000-re tévén, minden 200 lélekre 1 frtot vetett. Ezután összehasonlította az egyes gyülekezetek vagyonbeli állapotát; a szegényebb gyülekezetek adókulcsából levont, a tehetősebbekéhez hozzáadott, igy péld. mig Sopronnak a 6000 lélek után esö 30 fr. adókulcsát 70-re emelte, addig Puczincznak szintén 6000 lélek utáni 30 fr. adókulcsát 18-ra szállította le. Igy az egyes egyházak adókulcsai meglevén határozva, összeállította ezekből az esperességekét. Most az esperességek egymásközt megegyeztek ; az egyik valamit lealkudott adókulcsából, a másik elfogadott valamit a másikéból s igy kölcsönös egyesség utján meg lett az adókulcs az egyes esperességekre nézve állapítva. Ezek hasonlókép jártak el az egyes gyülekezetekkel. Megkell azonban jegyeznem, hogy a számvevő által kidolgozott eredeti kulcs nagyon kevésben lett változtatva, a legtöbb esperességek és egyes egyházak minden ellenmondás nélkül elfogadták azt s fizetik szerinte zúgolódás nélkül „tartozásaikat" mind e mai napig. Pedig már 9 éve hogy ezt teszik. E szerint az 1861-re 9440 fr. van egyházainkra kivetve, s igy minden egyes adókulcsra esik 9 fr. 44 kr. Pálfy József. (Vége következik)