Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-25 / 47. szám

hiszem, miszerint a nt. Szeberényi L. ur, ha a calculusban ekként nem csalatkozik vala, maga sem elégedett volna meg egy százalékos indítványával, mint a derék Bányakerület sem fog — ugyhiszem — ily csekélységgelmegelégedni,midőn egyéb szükségei mellett annyi iskolát ápol kebelében, s a prot, tud. Egyetemet is kétségkívül pártolandja. Az én tervem szerint 12,320 ft. jőne azon kerületből, s ez meglehetősen kielégítő siker lenne, s én nyíltan kimondom, hogy ennél többel már mostani körülményink közt a népet terhelendőnek nem is gondolnám. T. Ivánka Imre ur azt javasolja, hogy a bejövő pénzek tiz évig folyvást tőkésíttetvén, csak azután kezdessék meg azok kamatjainak beruházása: de hát mi, kik az áldozatot tiz évig hordjuk az oltárra, elzárjuk-e magunkat azon lelki jutalom élvezetétől, hogy áldozatunk illatját Istenhez emelkedni szemlélhessük? hát — mindent az utódokért — és magunkért semmit se tegyünk a hosszú tiz évig? Nem —, én nem igy vélekedem. Én elégnek tartom, ha az évenként bejövő pénznek csak fele takaríttatik meg tőkéül; de már a másik felét tüstént szükségeinkre fordíttatni kívánnám oly mértékben, miként az összegből kikerül, a szükségek minden helyére és nemére kiterjesztve, hogy a segély, habár eleinte csekély is, azonnal érezhető legyen mindenütt és egyszerre. Óhajtom ezt azon okból is, hogy népünk, mely megszokta, mert magunk tanítottuk rá, csak azt hinni el, a minek jeleit látja, meggyőződhessék, miszerint a szűkölködők tüstént részesíttetnek filléreiből,hogy átlássa, miszerint soknak kell lenni a szükségnek, midőn egy helyre csekély segély jut, s ennek folytán a kivetett összeget ne sokalja; sőt hogy az évek során folytatott pótlékadózással az évenkénti segélyezést is folytonosan öregbedni láthassa ; kívánnám a beruházandó egyszázalékhoz a félretett s kihelyzett másik százalék kamatját is hozzátétetni. A második százalék megtakarítva kamat nélkül is oly összegre nőheti ki magát idővel, hogy utóbbi kamatjai minden szükséginket fedezhetik, s akkor majd a további önmegadóztatás megszűnhetik. A beszedés módját illetőleg : célszerűnek tartanám a reformátió ünnepének félünnepkénti megtartását nálunk helv. hitvallóknál is, miként ágostai tesvéreinknél szokásban van, évenként oct. 31-kén egyetemes határozat erejével gyakorlatba hozatni. Jó alkalom volna ez népünk előtt, nemcsak multunkról szólani, hanem jelen állásunkról is —, és a múltból merített tanúság folytán felhevítni a hiveket anyaszentegyházunk jövőjének megóvására, megszilárdítására , ugy tüntetvén fel előttük a kérdéses egyh. pótlékot, mint államjogilag biztosított kormányzati önállóságunk anyagi szilárdítását, mint vallási szabadságunk csekély díját. — Ily kathedrai felvilágosítás után még azon napon, különben is a katonai esztendő utolsó napján, ki kellene az egyház szolgáit küldeni a beszedésre. — Lesznek ugyan fizetni nem akarók, nem tudók; lesznek itt is, mint minden pénztáraknál a világon voltak, és lesznek mindenkor hátralétben maradások, hisz sok embertől a kölcsönpénzt is birói hatalommal kell visszavenni: de a nép értelmének felvilágosítása, szivének erkölcsi okokkali ostromlása, a józan többség közérzülete, főképen pedig tehetősb jobbjaink példával elöljárása sok makacsot megtérítend. Láttam én már arra is esetet, miszerint egy makacs 20 évig nem fizetett papbért és más egyházi adókat, még sem károsodott az egyház, mert amannak holta után kamattal együtt megítéltetett a hátralék. — Nem tartanám azonban megengedendőnek, hogy az egyes egyháztagok helyett az egyház pénztára fizesse meg a gyülekezetbeliekre eső ezen egyházi pótlékot, habár az abból tán kikerülne is; mert egy az, hogy a gyülekezetek pénztárának meg van a maga rendeltetése, melyet az adakozók, birtok-ajándékozók, hagyományozók szemeik előtt tartottak, vajha annak felelhessenek meg azon pénztárak :uj célra tehát, uj forrást kell nyitni; más az, hogy káros példa lenne a szegényebb községek előtt, ha a szomszéd tehetős gyülekezetbeliek ezen terhet nem egyenként éreznék velük egyaránt,—a szabály kivétel nélküli általánosságból is csak a kötelezettség mellőzhetlenségét látná át a nép. Egyébiránt Nem tartózkodom nyiltan kimondani abbeli meggyőződésemet, miszerint előrelátásból szükséges leend ezen kivetés utáni önmegadóztatásunkra az országfejedelmi jóváhagyást előre kinyerni, melynek alapján aztán a beszedésnél világi assistentiára, de csak végső esetekben, mintegy példaadásul alkalmazandóra számot tarthatunk. Nem kételkedhetünk ezen jóváhagyás meg-