Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-11-18 / 46. szám
megmutatták, hogy a legjobb akaratú, s a legkörültekintőbb törvényhozói bölcseség sem képes minden eshetőségeket annyira fölkutatni s karolni, hogy az ellennézetüek előtt, a törvény jótékonysága kijátszására, minden kibúvó ajtócskák teljesen elzárattassanak, — kimaradt jelesen a törvénycikkelyből, hogy a kézadás melyik fél lelkipásztora előtt történjék; szinte kimaradt az esketésre nélkülözhetlen hirdetésekröli bizonyitvány kiadása felöli intézkedés. Azonban tudom a körülményt, mért hogy a háromszori hirdetésröli bizonyitvány kiadása felöli törvényes intézkedést mellözhetönek vélte a magyar törvényhozótestület. Ott feküdt ugyanis előtte az 1841. apr. 30-án kiadott, Magyar- s Erdélyországban ki is hirdetett, igy méltán kötelező erejűnek tartott pápai breve, s utasitás, melyben, — a rozsnyói püspöki 1839. jun. 15-ki s a vegyes házasokat, — eltéröleg az 1833. mart. 15. nagyváradi püspöki körirrattól, — reversalis nélkül is megáldhatókul nyilvánított körlevél szellemében s alapján — a magyarországi főpapság 1840. jun. 10-ki feliratára válaszolólag, mennyiben a vegyes házasságok megáldatása, s rendes ünnepélyességen összeadása, bárha a gyermekeknek rom. kath. hitbeni neveltetése iránt semmi biztosíték nem adatott is," Magyar- s Erdélyhonban igen régi, és általánossá vált szokásnak állíttatván, a magyar clerus a vegyes házasságok nem gátlására, söt a hirdetésekröli bizonyítványok kiadására, reversalis nem adása esetében is, egyenesen és határozott szavakban igy utasíttatik el: „Hinc Sanctitas sua, rescribens ad memoratas nuper litteras — ab archiepiscopis et Episcopis Hungáriáé — tolerari posse declaravit, ut quoties ex temporum ac personarum conditione matrimonium acatholici viri cum catholica muliere, et vicissim, „omissis licet necessariis cautionibus — sine graviori discrimine impediri nequeat e. c. t. pati ulterius posse, ut a parocho Catholico tum consvetae proclamationes fiant tum etiam de peractis hisce proclamationibus literae mere testimoniales concedantur, in quibus, dummodo nullum sit dirimens impedimentum, unice enuncietur, nil aliud praeter Ecclesiae vetitum ob mixtae religionis impedimentum, conciliando matrimonio obstare ect." — Ily biztosítékot látva a magyar törvényhozótestület a róm. clerustól áthághatlan parancsként tartatni vélt pápai breve, s utasításban nem csoda, ha egész körültekintéssel nem intézkedett az iránt, hogy az idézett III. törv. cikk 2-dik §. szavai, holt betűk ne maradjanak. A m. törvényhozó-testület számítása helyességét, kivált miután az 1847—48. évi XX. törvénycikk 2-dik §-ában , a törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve „a teljes egyenjogúság s viszonyosság elve kimondatott s megszentesittetett, szinte öt év békés lefolyása igazolta. Mert habár a tulbuzgóság itt s ott ez idö folyama alatt is idézett elö sajnos kivételeket: vegyes házasságoknál, reversalis megtagadása esetében is, — mert ennek sürgetése alkalmasint csak a mindenség alkotmánya összedülésével fog végkép megszűnni, elenyészni — a római katholikus papoktól, a házasulópár háromszori kihirdetéséről — a pápai breve s utasításból ismeretes, fölebb idézett záradék világos megjegyzése mellett — a bizonyítványok kiadatván, mivel a római katholikus lelkészek azon elvtől, hogy a reversalis nélküli vegyes házasságoknál részükről csak a passiva assistentia alkalmazható, eltérni nem akartak, az összeesketendő vegyes házaspár pedig azt, hogy a különben érvényes s törvényesül ismert vegyes házasságnak miért derogáltatik az esketéskor gyakorlatban levő egyházi szertartás s ünnepélyesség nem teljesítése, az áldás megtagadása, szóval, a passiva assistentia alkalmazása által, megemészteni, lelki csendességgel elviselni nem tudván: a vegyes házasságok nagy része — mi ha a szokott szertartás s ünnepélyesség a róm. kath. clerustól az esketéskor alkalmaztatik, aligha igy történik,—prot. lelkipásztorok előtt, egyházi teljes szertartással köttetett. Az egek ugy akarták, hogy a jellemszilárdság, alkotmányos élet iránti vonzalom, a nyelv s nemzetiséghezi hő ragaszkodás próba-idöszaka következzék el ismét a viszontagos multtű Magyarhonra. Az alkotmánylevelet az idők viharai összegöngyölgetvén, az egyházi s polgári minden régibb törvények mély szendergésbe merittettek s merültek. A nehéz idők zsibbasztó hatása kiterjedt a vegyes házasságokra is, mennyiben a hirdetésekröli bizonyítványok ki nem adása miatt, azoknak prot. lelkipásztorok általi öszesketése olykor felette igen nehezíttetett, olykor lehetlenné tétetett. Majd a királyi piacet helyét a concordátum foglalván el, s ennek X-ik cikkelye következtében alkotott „uj házassági törvények" — római katkholicusok házassága iránt — az 1856. évi october 8-án kiadott cs. patans által kihirdettetvén, s 1857. évi jan. 1-töl kezdve az ausztriai birodalomban hatályba vétetni parancsoltatván: ennek a prot. egyházra nézve felette sérelmes 19-ik §. tulcsigázott értelmezése alapján, ma már a vegyes-házaspárok háromszori kihirdetéséröli papi bizonyítványok kiadása, ha reversalis nem adatik, főleg, ha a férfi róm. katholikus, határozottan megtagadtatik, igy az emiitett 1844. és 1847—48-évi törvénycikkelyek hatályon kívüliekké esvén, tétetvén, vegyesházasságok, prot. lelkipásztorok előtt nem köttethetnek. Az uj házassági törvények 19-ik §-ában ez áll: „Katholikus és nemkatholikus keresztyének közötti házasságoknál a beleegyezés kijelentésének a katholikus lelkész előtt kell történnie. Kivételnek a császárság azon részeiben van helye, melyekre nézve a sz.-szék, az 1841. ápr. 30-án kelt utasítást kibocsátotta, ezeknek területén a házasulandóknak a nemkatholikus fél lelkésze előtt, „s a katholikus plébánus távollétében" nyilvánított beleegyezése törvényszerűnek tekintendő." Mellőzve itt az aláhúzott s csaknem minden előforduló esetkor keserű összeütközésre alkalmat szolgáltatható szavak sérelmes voltát bátorkodunk a szeretet hangján kérdezni: „hol van itt a hirdetésröli papi bizonyitvány kiadását tiltó szerkezet ?" Söt a midőn az 1841. évi april 30-ki pápai breve s utasításra történik hivatkozás, a hol a háromszori hirdetésröli bizonyitvány kiadását, még ha, mint fölebb látók, a kellő biztosíték meg nem adatik is, félre nem magyarázható szavakban meg van hagyva, — szerintünk, s szeretjük hinni, minden el nem fogúit ember