Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-18 / 46. szám

nézete szerint hallgatólag bár, de megparancsoltatik a róm. kath. papoknak, hogy az esketéshez mulhatlanul szükséges hirdetésröli bizonyítványt kiadják. És a kellő bizonyítvány még sem adatik ki! Mi okon? nem tudjuk; de azt hiszszük és valljuk, mikép nincs a józan Iogica szabályaira hallgató oly okosság, mely azt, hogy a háromszori hirdetésröli bizonyítványt nem köteles a róm. kath. lelkész kiadni, emiitett törvénycikkelyből, s a pápai breve s utasításból származtatni képes lehetne. Bezárva levén azon nagy és dicső terem ajtai, hova a protestánsok a nyomás nehéz napjaiban mindig bizton folyamodtak; s honnét anuyi enyhítő balzsam szivárgott ki sajgó sebeikre : a baj itt nem vala orvosolható. A főt. Egyházkerületek a vegyes házasságokat gátló említett akadály elhárítására, a nehéz idők folyama alatt is, megtették azt, mit tenniök kellett, tenniök lehetett, — igy például a fötisz. tiszántúli egyházkerület, a sok fölterjesztett panasz következtében, még azon évben, mikor az űj házassági törvények hatályba léptek — 1857 — végzésileg elútasitá akebelbeni egyházközségek lelkipásztorait, hogy ha a rom. kath. lelkész, a háromszori hirdetésröli bizonyítványt megtagadná, e részbeni sérelmüket, az illető államhatóságnál, haladéktalanul bepanaszolják. Volt eset, melyben a háromszori hirdetésröli papi bizonyítvány kiadása, épen az uj házassági törvények 1-sö fügelék 19. §. értelmében határozottan megtagadtatván, e körülmény, mint házasságot gátló akadály, az idézett főt. egyházkerület utasítása szerint az államhatóságnak följelentetett, a válasz máig sem érkezett meg, — mit az illető romai katholica vallású fél várni megunván, a helv. hitv. egyház kebelébe áttért, igy az ügy befejeztetett ugyan, de a törvényen ejtett sérelem megmaradt. Volt eset, midőn a prot. lelkipásztor a hirdetésröli bizonyítvány egyenes megtagadása esetében, két tanú bizonyság-tételére, kik a vegyes házaspár, háromszor megtörtént kihirdetését, mint fültanuk hitelesen állítván, a vegyes házaspárokat összeeskette. A bizonyítvány megtagadása törvényellenes; a házasűlopár ily sürgős esetbeni Összecsketése, mint jogfentartási tény tartható s tekinthető; igy az eljárás a házasság érvénytelenségét, vagy a hivatalos eljárás teréről törvénytelenül leszorított prot. lelkipásztor büntetését nem hiszem, hogy maga után vonhatná. Volt arra is eset, és mind ez főleg a concordatum életbeléptetése, 1857 évi Jan. 1-sö napja óta, s kicsiny földterületen, itt a közelben, mikor a rom. kath. lelkipásztor, szavát adta, hogy a hirdetésröli bizonyítványt kiadja, „a püspöki széknek az esetet," mint kijelenté, „följelenteni köteleztetvén. Részint e nyilatkozatból, részint más, e tárgyra vonatkozó körülményekből, ugy véljük, alig hibázunk, állítván, mikép a vegyes házasságokat illetőleg, vagy kinek-kinek a helyi viszonyokból szerzendett belátása s erélyességére van bizva a papi eljárás, s a hirdetésröli bizonyítvány „ki"-vagy „nem" adása; vagy minden egyes esetekben felsőbb egyházi hatósági intézkedés szolgál az eljáró rom. kath. lelkésznek irányul. Ez egyébiránt nem is annyira vélemény, mint sejtelem, melynek alapja azon tarka vegyületü eljárás, mely e fontos ügy kezelése körül tapasztalható azon egyház részéről, melynek egyik alapelve, a szertartások körüli teljes egyformaság. Mi azt tartjuk, mikép maga a házasság eszméje, akár római katholieus, akár protestáns szempontból vétessék tekintetbe, s mérlegeltessék, követeli, hogy annak megkötésekor sem egyik, sem másik fél irányában semmi oly eljárás, cselekvény, ne történjék, s szerintünk történnie nem is szabadna, mely bármelyik kebelében saját egyházáhozi ragaszkodás szálait gyöngíthetné, vagy valamelyik egyház méltóságának hajszálnyit is derogálná; mivel pedig az ellenkező esetek, mint a történet igazolja, csaknem mindennapiak, óhajtandó, sőt tovább már alig halasztható szükségesség, hogy a vegyes házasságok megkötésekor az eddigi méltán sértő eljárásokat meggátló, s mindenik félt kielégítő, s megnyugtató intézkedés tétessék, — ugy, hogy a kilátásba helyezett országgyűlésen, a legjobb akaratból keletkezett 1844 évi III. t. c. 2-dik §. hiánya szabatos szavakban részint bővíttessék, részint kipótoltassék, s ekkép mint céloztatott is, a törvény valódi áldást, lelki nyugalmat eszközölni képes lehessen. Mivel pedig minden, a házasság eszméjét eddigelö, a vegyes házasságoknál, oly érzékenyen sértő eljárás s elbánások eredeti gyökere szülő oka, azon a prot. egyházra nézve felette igen sérelmes, adjuk hozzá már csak a kölcsönös viszonyosságnál fogva is igazságtalan 179°/, évi XXVI törv. cikk 15. §-ban rejlik, mely szerint a vegyes házasságokból származandott gyermekek, ha az apa római katholieus, mint két nemű gyermekek az apa vallását kövessék; ha pedig az apa protestáns, csak a fiak „lehetnek" az atyjuk vallásán, — mennyiben itt a lelkek vadászása, — s reversalisok kicsikarására, a legtágasb tér nyittatott, melyen bátran, s a nélkül, hogy tilosba bolyongás, s tévedéstől taratani lehetne, vadászhatnak azok, kiknek elvük s szenvedélyük ugy hozza magával, e törvénycikk szavait is a méltányosság, a kölcsönös viszonyosság, a tiszta igazság szempontjából ki kell igazítni. Én tehát az idézett 179% évi XXVI t. c. 15, s az 1844 évi III. t. c. 2. §-ait, következőleg -ohajtnám részint bővíttetni, részint kiigazittatni: 1) Vegyes házasságoknál a kézadás, mindenkor a nöjegyes lelkipásztora előtt történik. 2) Háromszori hirdetés nélkül — melynek mindenkor három külön vasárnap, vagy ünnepnapon kell történni, — senkit megesketni nem lehetvén, ha vegyes házaspár kihirdetésénél, az illető fél lelkipásztora a háromszori hirdetésröli bizonyítványt ki nem adná, a kihirdetés valósággal megtörténte felöl két tanú által kiadandott bizonyítványra, — kik a kihirdetés megtörténtét jó lélekkel állítják, az esketés a másik fél lelkipásztora, vagy papi helyettese által érvényesen eszközöltetik, s a házasság törvényesnek ismertetik, bárha az egyik fél anyakönyvébe lesz is bejegyezve. 3) Ha bármelyik fél lelkipásztora, a háromszori hirdetésre, két tanú által bejelenteni kellett vegyes vallású sulókat ki nem hirdetné, — miután a másik fél egy-