Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-11 / 45. szám

rendelkezésre adott egy harmadrészt pedig beküldik a központi bizottmányhoz. 13. Összeköttetésbe teendi magát ezen központi bizottmány a hazai testvér- egyházkerületekkel, ugy a külföldön létező prot. gyámintézetekkel is a végett, hogy azokat is felhívja az általa kijelelendő egyházak s tanintézetek segélyezésére s a náluk ezek számára befolyó segélypénzek hozzá beküldésére, 14. Minden pénzgyíijtemények, akár egyes segélyezendő egyházak s tanintézetek számára legyenek azok maguk a gyűjtő gyülekezetek vagy vidéki bizottmányok által rendeltetve, akár a központi bizottmány szabad rendelkezésére hagyatva, — ugy nem különben azon segélypénzek kimutatása, melyeket, egyes gyülekezetek vagy vidéki bizottmányok közvetlen szolgáltattak a segélyezendők kezéhez, mindenkor az év végéig a a központi bizottmányhoz beküldendők, hogy ez a következő év első havaiban évi kimutatását elkészíthesse. 15. Esztendönkint legalább egyszer, a menynyire lehet, az egyetemes gyűlés alkalmával, egy gyámintézeti közgyűlésre fogja ezen központi bizottmány az egyházkerületek gyámintézeti bizottmányait meghívni, olyformán, hogy ezen közgyűlésre legalább két képviselőt a maguk köréből küldjenek, a kikkel együtt ezen központi bizottmány azon pénzek hováforditásáról, melyek neki szabad rendelkezésre adattak át, az egyetemes gyűlés jóváhagyása alá terjesztendő tervet dolgozhasson ki, ugy szinte a gyámintézetet érdeklő minden tárgyak felett értekezhessék. 16. A központi bizottmány évenkint egy részletes kimutatást fog a gyámintézet működéséről közrebocsátani. Ezen azon elvek, melyekhez magát ezen központi bizottmány a reá ruházott hivatal kezelésénél szabni akarja. S midőn ezeket közreboncsátja, ezt azon édes bizodalommal teszi, hogy minden egyházai, a szegényebbek ugy, mint a tehetősebbek, belátván az ügy szentségét, önként fognak hozzá csatlakozni s vele egyesülve munkálkodni egyházunk szükségeinek enyhítésén. Egyesítsen bennünket, testvéreket, ezen érzet egy testté a szeretetben; áldozzék a szegény filléreivel, a gazdag a szerint, a mint az Isten öt bőven megajándékozta javaival, az egyház oltárára, s akkor szegénységünkben is gazdagok leendünk s nem kényszerülünk orcapirulással folyamodni alamisnáért külföldi hit— sorsosink nagylelkűségéhez, kik nálunknál semmivel sem gazdagabbak az anyagiakban, de egyek a szeretetben, s ez által elég gazdagok szűkölködő hitsorsik Ínségét is enyhíthetni. Pesten 1860. October 15-én. Az ág. hitv. ev. egyetemes egyházi gyámintézet központi bizott tnánya. Dr. Székács József, Elnök Hauser Ernő és Geduly Lajos Pozsonyban, a dunáninneni egyházkerületből. Pálfy József és Csapó Pál Sopronyban, a dunántúli egyházkerületből. Czékus István és Berzewiczy Egyed Rozsnyón, a tiszai egyházkerületből. Ivánka Imre és Mocskonyí József Tápió-Szelén, a bányai egyházkerületből, középponti választmányi tagok. Hálaünepély. Nt. Szerkeztö űr! Csornád, november 6. Szerény csendlakta falunk mult Pénteken a hála és kegyeletes megemlékezés oltárán velünk közösen áldozó hitrokonakkal telt meg. A mult nyáron jobblétre szenderült nt. Esztergály Mihály, helybeli érdemekben megőszült agg lelkész, s protestáns egyházunk a legutóbbi váltságos harcot vitt időkben általánosan ismert egyik elöharcosának, a főtisztelendő bányakerület által hálás elismerésből építtetett sírbolt és sírkőnek, evangyelmi szellemben történt felszentelése szolgáltatott erre alkalmat. Hálatelt érzelmekkel gyülekeztünk össze az enyészet honában a Mindenható iránt, hogy erőt adott az örök nyugalom csendes ölébe tért agg vezérünknek élte alkonyán, midőn remény és félelem között vártuk megváltatásunk óráját, s hogy az aggodalmas idők letelte után elvevé tőlünk a kesesü poharat, s reánk derité a jobb időknek biztató hajnalát. Hathatósan ébreszték ezen s hasonló érzelmeket sziveinkben a nt. Juhász Ferencz újonnan elválasztott föesperesünk szláv, s Torkos István kecskeméti lelkész által magyar nyelven elmondott beszédek, melyeknek jótékony hatása hosszú időkre sziveinkbe vésve marad. Mindkét szónok méltányosan emelé ki beszédében az elhunytnak érdemeit, s egyszersmind alkalomszerüleg rajzolá a legközelebb mult idők vészes voltát ~ egyetértve vallásosságra s kitartásra, mint lételünk s boldogabb jövőnk legbiztosabb alapjának megőrzésére s megtartására, buzdítván a hallgatókat. A gyászló özvegy és rokonok nevében az ünnepélyen résztvevőknek köszönetet mondva, rekesztem be rövid tudósításomat. Z. L. Szíves és hivatalos kérelem Mind azon tisztelt egyének, kik a porrá égett alsóvadászi h. h. egyház részére magán segélygyüjtés végett egy vagy több kérvényivet egyenesen tőlünk elfogadni kegyeskedtek, bizalmas tisztelettel kéretnek föl általunk, miként a kérvényiveket a gyüjtelékkel — ha lehet e folyó hó végéig vagy a következő első napjaiban — posta útján hozzánk alsóvadászra elküldeni méltóztassanak, kifogván a postadíjt a gyüjtelékböl, — mivel a jövö hó decemb. 15-kén több ezerre menő fizetendőink lesznek. — Mind a tisztelt gyűjtök — mind a kegyes adakozók fogadják tetemes szükséggel, s még több évekre terjedő fogyatkozás s építkezéssel küzdő egyházunk legforróbb hálás köszönetét ker. részvétükért. — Mely örömes hálával vagyunk alsóvadászon novemb. 2-kán 1860 *). az alsóvadászi egyház közönsége, különösen Kérészy Mihály lelkész. — A Gusztáv-Adolf-egylet és magyar protestánsok közötti viszonyra nézve közelebbről fölmerült kérdésben ezt írja a lipcsei „Deutsche Allgemeine Zeitung." *) E buzgó kérelmünk más pol. lapokbai fölvételét is a tiszt. Szerkeztö uraktól bizalmasan kérik