Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-11 / 45. szám

„Lipcse, oct. 31. Közelebbről több hírlapban jelentek meg közlemények azon állítólagos állásról, melyet a„ Gusztáv-Adolf-egylet" a magyarországi evangelikus egyház irányában elfoglalt. Állították nevezetesen, mintha az egyesület elhatározta volna: megvonni eddigi segítségét minden magyar gymnásiumtól; továbbá: mintha az egyesület elhatározta volna, hogy minden autonom községtől (azoktól t. i., melyek a mult évi szeptember 1-sei csász. pátenst el nem fogadták) megvonja segedelmezését, s csak azoknak fogja juttatni, melyek a császári pátens értelmében coordinálták magokat; végre mintha az egyesület közvetve avvagy közvetlenül a germanisálást tenné segedelme föltételeül az illető egyházi községeknek; hogy nemzetiségi céljai vannak, elhanyagolja a nem német községeket és germanisálni akar sat. ,,De mi hiteles forrásból erősítjük, hogy az itt fölhozottak közöl egyik sem határoztatott, sőt csak kérdés sem volt rólok," hogy az egyesület vezetőinek eszébe sem jutott, ezen az egyesület egész mostani magatartásával ellenmondásban levő eljárást követni. A magyar gymnásiumok részére való subsidiumok nem vonattak el tőlök, s senki sem gondolt rá, hogy elvonja. A rendkívüli, néhány év alatt megadott, s az egyesület erejét meghaladó gyámolitások aprónként szerény mérvüekké apadtak; de az egyesület még folyvást nem megvetendő segélylyel járul a magyar gymnásiumok gyámolitására. „Soha sem határoztatott, és soha sem terveztetett, hogy a segélyezés megvonassék az autonom gymnásiumoktól és coordináltakra szorittassék." „Az egyesület sohasem avatkozott a magyar egyház •vitáiba, ez ügy ellenében mindig teljesen részrehajlatla nul tartotta magát, soha sem közvetőleg, sem közvetetle nül nem kötött hozzá valami erre vonatkozó föltételt, s soha sem szándékozott ezt tenni. Segélyezésében csak az egyesület alapszabályait, s egyebet nem tarta szem előtt." A cikk ezután hasonló óvásokat telt az ellen, mintha az egyesület a nemzetiségekhez képest tenne különböztetéseket, — a mit számokkal is bizonyít. Hálanyilatkozat. A nemes sziv, mely- a jólléteiben találja igaz örömét, nem szorult ugyan dicséretre : mert neki leg becsesb jutalom saját öntudatának helyben hagyása: de a jótéteményezettnek kötelessége még is nem fedezni el hallgatással a vele közlött jótéteményt, haneml háláját, — ha tettel nem lehet, — legalább szóval ki nyilatkoztatni. Ezen édes kötelesség teljesítése ösztönöz engem arra, hogy a Prot. Lap nagy érdemű közönsége előtt, felemlítsem egy becses adományját tekintetes Scheuer Sándor, Inárcsi közbirtokos urnák, a ki, felül emelkedve a felekezetességi szűkkeblüségen, római katholikus létére, a mi helvét hitvallású Egyházunknak, egy díszes filigrán munkáju, belül aranyozott ezüst kelyhet ajándékozni szíveskedett, ur asztalához leendő használatra. Melyért, midőn a becses ajándék által meglepett gyülekezet nevében, szíves köszönetemet nyilvánítanám : nem szünök meg egyszersmind, a tisztelt adományozó drága életének hosszas és boldog évekre leendő nyújtásáért, buzgó könyörgésemet bocsájtani az Egek urához, kiről tudjuk az Apostol után, hogy nem személy válogató, hanem minden nemzetségből kedves nékie, akár kicsoda, a ki ölet féli, és igazságot cselekezik. Újonnan kiáltom tehát egész gyülekezetemmel együtt: hogy tekintetes Scheuer Sándor urat, ki ez úttal már harmadik protestáns gyülekezetett részeltet ily drága adományban, az ur Isten számos évekig boldogul éltesse s engedje nekie, hogy sokszor ihassék még e földi életben az öröm kelyhéböl, míglen majd velünk, jótéteményének élvezőivel, uj bort iszik a mennyei atyának országában. Miskólczy István. Esperes és a sz. marton katai helv. hitv. gyülekezet lelki pásztora. Az Í610-di& évi Mart. 28, 29, 30. Zsolnán tartatott első ev. zsinat eredeti jegyző könyve megszereztetett. Ugyanis Szumrák Pálné született Rombauer Juliánná aszszony, kinek az birtokában vala, az alűlirt egyik fiának oly feltétel mellet ajándékozta azt: hogy az, aláírási adakozás útján az egyetemes magyarországi ev. egyház levéltára részére 150 oszt. frton. megvétetve, a bejött öszveg a megajándékozottnak adassék át. Mi Ivánka Imre ur kegyes közbevetése mellett meg is történt, jelenleg m. báró Prónay Gábor urnái, mint középponti ev. bizottmány elnökénél letéve levén az okirat. Midőn az alulirt atya, a protestánsok érdekében oly hiven és annyit fáradozó Ivánka Imre urnák ebbeli fáradozását is hálásan megköszönné, egyszersmind az okirat megvételében résztvevő ev. pártfogó urak jó voltukért is hálára kötelezettnek érzi magát. Mocskonyi József. Adakozás Alolirott küld a Libanon vidékén lakó üldözött Keresztyének felsegéllésére a Prot. E. es I. Lap felszólítása folytán, ugyan annak t. c. Szerkesztőségéhez bérmentve 9 fr. o. é. summát következő adakozóktól: Molnár Josefné 10 kr., Berki Jan. 10 kr., ör. Pánczél Andr. 10 kr., if. Telegdi Jos. 10 kr., Simon Jan. 4 kr., Simon Mih. 10 kr. ör. Csapó Jós, 4 kr., Csöndes Jós. 10 kr., ör. Balog Jós. 4 kr., Szarka Ján. 10 kr.,, Csapó Andr. 4 kr., if. Nyirö Jós. 10 kr., Gyenes Ján. 1U kr., özv. Sebő Mihályné 10 kr., if. Puskás Andr. 10 kr., Keserű Jos. 10 kr., Pánczél |Judit 10 kr., Fekete Istv. 4 kr., Vas Jós. 15 kr., ör. Borda Jós. 6 kr., Németh Jón. 20 kr., V. Molnár Ján. 10 kr., if. Molnár Jos. 6 kr., Bálint Ján. 10 kr., özv. Takáts Andrásné 10 kr., Kováts András 10 kr., Kajári Mih. 10 kr., Berki Sándorné 40 kr., Rácz György 3 kr., Telegdi Györgyné 10 kr., Komáromi István 10 krajcár, Szüts István 10 kr., ifjabb Szüts András 6 krajcár, S. Rácz István 10 krajcár,