Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-11-11 / 45. szám
Kolos-kalotai egyházmegyei gyűlés. A kolos-kalotai ref. egyházmegye folyó hó 10-kén s következett napján tartotta Sz. Lászlón részletes zsinatát, mely egyszersmind a nevezett egyháznak magának is örömnapja volt, mivel azon diszes épület is akkor szenteltetett föl prot. szellemben, melyet az egyház buzgalma költség- s fáradságot, nem kiméivé paplakul emeltetett, s a melynek párja izlés és kényelem tekintetében egyházmegyénk egyetlen egyházában sem található. Valóban e diszes épület buzdító például szolgálhat más egyházakra nézve is, hogy a hol építésnek kell történni, az ízlést s lehető kényelmet se feledjék ki. Zsinatunk inkább kebelbeli s néhány válóperes tárgyain kivül kedvetlenül merült fel a szabadságos katonák azon erkölcsi,mint államszempontbóli veszélyes eljárása,hogy a midőn őket felsőbb rendelet értelmében egybeesketni nem szabad, s ennélfogva törvényes házasságot nem köthetnek, törvényes egybeesketés nélkül is nöt visznek haza az apai házhoz, és midőn törvényes házasságban nem élhetnek, törvénytelen együttélésükkel koptatják le a házasság minden erkölcsös ember előtt tistelctben álló zománcát, a jó érzésüek botrányára, s a gyöngék követhetendő példájára. Egyházmegyénk régóta akarja ezen a keresztyénség szellemével ellenkező eljárást, mely már több egyházakban történt — orvosolni, már csak azért is, mivel egy lelkész is egyháza vallásos élete compromissiója nélkül behunyt szemmel el nem nézheti a még meg nem romlott falusi egyházakban a törvénytelen házasságokat; de az eddig megkísértett uton még meggátlására semmit nem tehetett, mert ámbár a császári pátens meghagyta prot. statusunk autonómiáját, és ez autonómiájából kifolyólag a kültisztséggel, mint testület, a mult időben mindenkor érintkezésbe tehette magát, s átírásai hivatalosnak elismertetve, elintéztettek, mégis a közelebbi időben bárminő érdemleges tárgybani átírások tétettek is egyházmegyénk, mint testület által valamelyik cs. járáshivatalhoz, azok igazítás nélkül, (?) válaszra sem érdemesítve félretétettek, s igy ez ügy is minden fölterjesztéskor. Hogy némely áttett tárgyainkat föl sem veszik, azt ha „kisebb fontosságúak," a hosszas processusu fölebbjelentésért — hol nyernünk kellene, valahogy csak eltürjük, de midőn az állam alapjául szolgáló erkölcsiség veszélyeztetik, azt elhallgatni nem lehet, mert a vallásos testület hosszú jövendőre felelős a jelenben az erkölcsiséget illetőleg; *) Erre a „Kolosvári Közlöny" nagyérdemű szerkeztője a következő az illetők figyelmére méltó megjegyzést teszi: Azt hisszük, hogy az elpalástolt bün csak kétszeres hatással van a közromlásra. Kívánatos volna a bün okának elenyésztetése. A szív a férfikorban sürgeti jogait. Kívánatos volna, hogy minden érett korú nősülhetne tetszése szerint, ha ö és neje kész azon helyzetet elfogadni, hogy ha a férfi fegyver alá megy, külön szakadva éljenek, mig újból hazakerül. E helyzetet most is elfogadják s még toldásul a megvettetést, bűntudatot, és az összeköttetés jövője bizonytalanságát is. Nem tudjuk elhatározni, ha vájjon egy nyilvános s körülméennélfogva egyházmegyénk jogosan folyamodott orvoslásért a felsőbb kerületi hivatalhoz, s talán lesz is eredménye. Herczeg. (Vasmegye tóthsági vidéke, Nov. 1. 1860.) Dunántuli Egyházkerületünk szeretve tisztelt föpásztora főt. Haubner Máté Super. úrhoz mult hó 21-kén e vidék ev. lakosinak szerencséje volt. Ugyan is az emiitett főpásztorunk a bodonci — nagyban újonnan át alakított diszes templom szentelése végett volt szives megjönni e hon dél nyugoti végvidékére. Ha nem rég Győr városa s még előbb Kőszeg s ugyan ezen városokban összesereglett egyházképviselök nagy száma páratlan lelkesedéssel, a viszontlátás örömkönyei közt fogadta az egyház e rendületlen ősz bajnokát, a mi mindenesetre az őszinte elismerés és forró ragaszkodás szép jelensége volt, s meg is érdemié a köztisztelet országszerte nyilvánítását az, a ki sok keserű órákat szenvedett édes mindnyájunkért, a közös szent ügyért: ugy mi is követvén tiszta szivünk sugallatát mintegy 35 egyénből álló lovas bandérium s több fogatok kíséretében sereglénk össze az érkező főtiszt, superint. urunk elébe mult hó 20-kán délelőtti órákban Martyáncon tul, hová dél tájban a várvavárt főpapunk nagyt. esperes ur kiséretében meg is érkezett, ki viharos szívből fakadt éljenzéssel fogadtatott. Innen tovább indulva, a tisztelgő lovas egyének által körülvétetve főtiszt, urunk hintaja, legszebb rendben mintegy diadalmenettel kisérénk öt Pucincra, hol is öt egy barátságos magyar vendégszeretettel fűszerezett rövid ebéd várta, ennek végeztével, miután templomunkat s mostan épített emeletes nagy diszes iskolánkat megtekinteni szives volt — tőlünk bucsut véve — ugyan az érintett tisztelgő sereg társaságában tőlünk 1 x j% órányira fekvő bodonci sz. gyülekezetbe sietett, melynek kezdő halárához érve, egy felállított csinos diadalív mellett tisztelgő ünnepies öltözetű hajadonok koszorúja és az irt gyülekezeti elöljárók által szívélyesen üdvözöltetvén, tarackok sürü durrogásai közt a szerény parochialis házba vevé szállását. Másnap, u. m. 2l-kén következett a templomszentelési ünnepély. A nélkül, hogy a bodonci gyülekezetre nézve ez örökké emlékezetes ünnep részleteinek leírásába bocsátkoznám, csak annyit említek meg, hogy főtiszt, urunk az oltárnál tartott sziveket és velőket rázó lelkes szentelési beszédje a hivek kebelében kiirthatatlan betükket fog örökre följegyezve maradni. Sokak szeméből örömkönyek özöne ömlött alá az arcokra, láthatván e tiszteletreméltó férfiút, szeretett főpásztorunkat, ki kitartó, híven megmaradt sz. nyájának ismét visszaadattatott. Sok nem érté magyar beszédét — vend levén a nép nagy része — de mégis átérzékenyülve a hallott buzgó hangokon , áthatva érzé magát minden vallásos kebel egész a megilletödésig. — Emelé az ünnep fényét a jelen volt számranézve tizenegy nyekben fekvő erkölcsi kihágás üldözése nem fog-eszáz eltitkolt erkölcsi bűnt vonni maga után. Szerk,
