Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-11 / 45. szám

tünemény egyházi irodalmunk terén, hivatása van, s nagy hézagot kezd betölteni, sokan mondogatjuk az ilyenekre nézve: „Életnek vize, nyiss magadnak utat, a szomjas hivek keresik e kutat!" Sajtóhiba 139. lap, 10. sor: ö törvények helyett ó törvények. Tartalmaz még e füzet három egyházi beszédet. 16. „Az önfeláldozás." Alapige Máté XXVI: 37—39. Nagypénteken. Baló Beniámin dévai reform, lelkész úrtól. 17. Nyári tanitás. Alapige Zsolt. CIV: 24. Néhai Szoboszlai Pap István superintendenstöl , közli Kulifay Zsigmond. 18. A veszendő és maradandó eledel s Jézus, mint az utóbbinak adója, Ján. VI: 27. nyomán, Révész Imre debreceni reform, lelkésztől. A tárcát teszik: I. Vasárnapi és ünnep-reggeli imák 1, 2, 3. közönséges, — 4-ik bűnbánati, — 5-ik öszi, — 6-ik téli, — 7-ik karácsoni, — 8-ik nagypénteki, — 9-ik húsvéti, — 10-ik pünkösdi, Nyilas Samutól. II. Esketési beszéd , oly özvegyek összeadásakor, kik közül egyiknek előbbi házassága polgártörvényileg bontatott föl, Pap Sándor b.-henyei reform, lelkésztől. III. Aranymennyegzöi beszéd és ima, a b.-magyarújvári templom szentelésekor, Baksay Dánieltől. IV. Ugyan oly alkalommal, szerző Nyilas Samu. V. (Itt a nyomda a számot kihagyta). Halotti ima, gyilkos kezektől kimúlt felett. Szerzője Benedek Lajos. VI. Betegért mondott ima, húsvéti tanitás után, szerzője Benedek Lajos. Leteszem ismertető tollamat, azon nyugalomérzettel, hogy szavaimat én is, miként X. úrra nézve a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap mult évi 22-ik számában a 602-ik lapon mondatott „személyeskedéstől ment tiszta ügyszeretettel" irtam. — Mind e mellett felkérem e lap tisztelt szerkesztőjét, álljon el az idézett helyen kimondott elvétől, ellenbirálatnak csak némileg is adjon helyet, mert én igy vértezett csalhatatlansággal élni nem akarok. Kis Gábor. BELFÖLD. A HEVES NAGY KUNSÁGI EGYHÁZMEGYÉBEN FELÁLLÍTOTT EGYHÁZSZEMÉLYZETI GYÁMINTÉZET ALAPSZABÁLYAI. (Vége). 25. §. Ha valamely tag magáról kötelezvényt adott, a kamatot és évi járulékot hűségesen lefizette, ha meghalt mielőtt kötelezvényét kiválthatná: özvegye az őt illető osztalékot csak azután veheti, ha az ily osztalékból a kötelezvény letisztáztatott. 26. §. A pénztárnok a kiosztandó segélyt, semmi mellékes célokra p. o. más egyházvidéki szegények segéllésére nem fordíthatja, mint a rendes évi kezelési költségen kivül az illető részvényesek segélyezésére. Ha azonban ezen egyházvidéki de nem tagok özvegyei vagy árvái folyamodnának segélyért, ezek az egyházvidéki gyűléshez utasítandók, mely gyűlés fogja meghatározni ezeknek számokra a természettel sokkal szűkebbre szorított segélyt, 27. §. Ezen segélyt a pénztárnok egyedül a segélyezendőknek vagy illetőleg felhatalmazottjaiknak, bélyeges nyugta mellett adja által könyvükbe is feljegyezvén az általadást. 28. §. A pénztárnok számadását az egyházmegyei gyűlésre bemutatni minden évben köteles, honnan a gyűlés küldöttséget nevez, mely a számadást tüstént megvisgálja és felmutassa, az Esperes űr pedig a számadás eredményét, és a pénztár állását mindjárt a gyűlés után körlevélben tudassa, hogy azt a tagok jegyzökönyvükbe is bevezethessék. 29. §. Egyformaság tekintetéből a kötelező levelek julius első napjára tétessenek; ámde a pénzt felvevőknek kötelező leveleik minden kívántató kellékekkel: u. m. bélyeg, kezesek, betáblázás, pénzértékváltozás elleni óvástétel, és elemi viszontagságoknak ki nem lett vagyon kijelölés ellátottak legyenek, a 6 heti felmondhatás beléjük foglaltassék, és egészen az árvapénztári külső eljárás formájához alkalmaztassanak. Hacsak lehet a pénzt testületeknek, ekklésiáknak, városnak kell adni kamatra. 30. §. A kamatbeadásnak és az illető segély kiosztásának is minden évben julius első napja lészen határ ideje. IV. Fejezet. A gyámintézet pénztárából kik segedelmeztetnek. 31. §. a) Segélyt húznak az olyan elöregedett, vagy vagy elnyomorodott tagok, kik segédet tartani nem birnak, s e szerint az egyházi hivatalról lemondanak önként, vagyha hibájuk miatt mondatnak is le, a segélyt, ha az előtt minden kellékes fizetéseket megtettek, el nem veszthetik; halálesetében azonban utódaik nem létében el nem testálhatják. b) A tagok özvegyei vagyoni állapotukra tekintet nélkül, kik sem saját, sem férjeik hibájáért, el nem veszthetik magukra és árváikra nézve azon jogosan reájuk hárulandó segélyt, mely illetékük után járul, mely is csak azon esetben szűnik meg rájuk nézve, ha férjhez mennek, és ez esetben gyermekeikre, az elöbbeni férjük árváira hárul át. c) A tagok árvái, a kik közöl a íiu 20 évig, a leány férjhez mentéig kapja az illető segélyt. d) A részvényes tagnak elöregedett dologtehetetlen szülői, özvegye s árvája nem létében. e) A testben nagyon nyomorék , vagy lélekben szegény árvának, a kitett határidőn tul is jár segély, melyet az egyházmegyei gyűlés határoz meg. 32. §. Az özvegy árváival együtt, vagy árva anya nélkül , árvák ismét együtt, egy individuumnak tekintetnek.