Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-11 / 45. szám

nagybecsű kincset megtartani, megszerezni siettek, valamint hogy az örvendeztető sikerrel megindult vállalat mieléhb ©hajtott véget érhessen, alázatos kérelmemet nyújtani a nemzet lelkes tagjaihoz, hogy a közhasznú célra, az áldások Istenétől nyert javaik mértékéhez képest , áldozni buzgólkodjanak s adományaikat, hacsak lehetséges, még ez év folytán alulirthoz (Pest, szénatér, ref. lelkészlak) juttatni kegyeskedjenek. Pesten, nov. 1. 1860. Török Pál. KÖNYVISMERTETÉS. Különféle papi dolgozatok. Uj folyam. Szerkeszti Szász Károly kunszentmiklósi ref. lelkész, a magyar akadémia levelező tagja. II. füzet. Bolti ára 1 fr. 75 kr. ujp. Pest, 1860. Kiadja Osterlamm Károly. Nyomatott Kecskeméten Szilády Károlynál. (Vége *). 14. Kolos II: 16, 17. alapige nyomán következő főtárgyról: „Ne csináljunk a közönyös dolgokból lelkiismeretességet," böjti prédikáció,Márk Pál, debreceni fögymn. tanártól. Szerző feltevén, hallgatóiról a közönyös dolgok tiszta fogalmának ismeretét, következő felosztás szerint készité müvét: 1-ör. „Sohase kössünk a testi böjt gyakorlásához különös szentséget, elmulasztásához pedig kárhozatosságot; 2-or. Mert minden valláskülsöség az igaz keresztyénségnek csak árnyéka, lénye pedig a jézusi szellemnek belénk oltása." Melyre nézve kerekdedségi szempontból a következőket óhajtjuk megemlitni: a) Az első részből, a 128. 1. 29 sorától végig Írottak véleményünk szerint mint extra ictum levők, kihagyandók, — ugyanis, sem egyháztanunk védelme, sem az első rész főtétele nem igényli a más hitfelekezetbeliek ilynemű megtámadását : „Némulj el azért oh keresztyén társam! te más templom hive, ki az önhitt farizeussal igy kérkedel!" stb. stb. Igaz, hogy szerző is igyekszik ezt legereblyélni, de már kimondva levén, késő. Az emiitett kihagyás után a Róm. XIV: 3-ik idézésére sem Ieendett szükség, mely különben is csak az első résznek félrevivését, s ugy végződését — miként nem kellene — öregbiti. b) A második részben a 130. 1. 25. soránál kezdett jellemzése Jézusnak, ha mind oly ellentétes mondatokból állana, mint egynémelyik pl.: „0, kinek nem vala annyi /*) E jeles tárgyavatottsággal irottt ismertetési lapunk 26-ik számában megszakítván, azóta azért nem folytattuk, mert a kézirat a nyomdaváltoztatás alkalmával eltévedt, a t. szerző pedig csak most küldte be újból dolgozatát, a miért is mind a szerzőtől, mind a tisztelt közönségtől bocsánatot kérünk. Szerk helye, hova fejét lehajthassa, ezereknek ad környezetében pihentető szállást" — mivel itt késlekedni a szónoknak sem hely, sem idő nem igen enged, s ilyeneknél a sietség lényeges: sokkal hatályosabb, világosabb, s célravivöbb lenne, mig ellenben igy ezen tulajdonoknak ellene működik. c) Ismertető szerint a második rész a 131. 1. 24. sorában hivatását teljesen bevégezvén, az ide ragasztott idézet tökéletesen felesleges. d) A záradék kerekdedségét megszegi az, hogy benne csak a második rész érintetik. Nehéz eltalálni, szerző ur, ilyen kifejezésének értelmét: „megölvén inkább erkölcsileg a testet!" 131. 1. 20. s. — A 126. 1. 13. s. nyomdahibát tartalmaz, ez nincs a kijelöltek között. 15-ik szám alatt ezen főtárgyról: „Az Írásnak elkelle végeztetni." Luk. XXII: 37-böl vett alapige nyomán, Peti József, pesti ref. theol. tanártól olvashatunk egy nagy pénteki prédikációt; mely ismét tanúbizonysága szerző lelke azon hivatásának és erejének, melylyel a theologiai tudat fejlődésének áttekintésében találkozunk. Előttünk mind tartalom, mind irályra nézve e mü saját becscsel bir. Tartalma — mint szerző maga is — célul tűzte : nem állapodni meg a szokott nagypénteki epéskedö érzelmeknél, hanem az eseménynek belvilágába, — még pedig nem a kinzók, se nem a kinzottra, hanem saját magunkra nézve ugy hatni, hogy belőle lelki üdv, kibékültség, magasztosult hitélet emelkedjék. Ez tengelye e műnek, és e feladatnak emberül meg is felelt, — elvivén az első részben bennünket a teljes, a bevégzett, hitnyelvén beszélő Isten akaratáni megnyugvás mezejére, mely szavakban ugy nyilvánítja magát: „Az írásnak, el kelle végeztetni." A második részben pedig következő három fénypontot érintvén, hogy Jézus halála a) az ö magas erkölcsi szabadság és meggyőződésből szülemlett áldozata; b) hogy az, tudománya és küldetése isteni eredetének bizonyságtétele ; c) hogy az az isteni szeretetnek megdicsőülése, itt e földön : a Golgotha keresztjét — másként az Írásnak bevégeztetését — mint a keresztyén hit szegletkövét tekinteti velünk. Nem lehet elismerés nélkül hagyni azon könnyűséget, melylyel szerző felaladatát kezeli, s azon jártasságot, melyet lelkének szabad szelleme a vallásiak tisztább elemezésénél tanusit. Gondolatainak kifejezésére nézve is bírja szerző nyelvünk erös, választékos és határozott kifejezéseit, bírja a sokszor hallott tárgyak vonzó és uj alakba átültetéséuek kincsét. Hányszor hallunk, olvasunk az esetről, s annak következményeiről, mennyire ismerjük az itt használni szokott kifejezéseket, — szerző ugyan e tárgy körül forog a 135. lap két utolsó sorában látható bekezdésnél, és mily elevenen meghatók szavai, tételei. Szerző mindenesetre, mint fiatal ember , érdekes