Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-04 / 44. szám

mint születésem helyén létező elemi tanodának, örök és váltózliatlan alapítványul oly módon hagyok, hogy ezen összeg kamatjából évenként, „minden valláskülömbség nélkül" oly tanuló dijaztassék, ki az illető elöljáróság által mind erkölcsiségére, mind pedig tudományos haladására nézve arra legérdemesebbnek találtatni fog, s ki egyszersmind koszorús költőnk Varösmarty „Szózat" cimü költeményét az érintett tanintézetben nyilvános próbatét alkalmával elszavalandja." — íme egy férfi, a kinek egész végrendelete három pontból áll s a ki mindössze is oly kevéssel rendelkezhetik és e kevésből is juttat a közjónak, és megemlékszik arról, a mit a dúsgazdagok hosszú végrendeleteikben elfelejtenek, a mire a milliókból egy árva forint, s az ívekből egy árva szócska nem jut, — ö megemlékszik a ,,népnevelésról," a „hazaszeretetről," és ennek előmozdítására 3. pontú rövid végrendeletében—s filléreiből száz pengő forintot rendel. — Mintha mondta volna : énnekem senkim sincs, csak kedves nőm és édes hazám, ezek közt osztom meg mindenemet; hazám javára legtöbbet tehet a népnevelés, ennek javára adván, adok tehát a hazám javára. A „szózatot" szavalja a jutalmazott, mintha mondta volna : a népiskolákban főcél legyen a hazaszeretet, és a ki jutalmaztatni akar, legjobban szeresse a hazát! íme a „Szózat" végrendeletben meghagyva, megörökítve, — mert a hagyomány örök időkre szól. — Ha jőne oly idő, hol a hazaszeretetnek e szent zsoltárát nem zenghetné többé nyíltan a magyar, ha jőne olyan, hogy elfelejtené — de ez lehetetlen — egy helyütt még akkor is zengenék, egy helységnek népiskolájában, onnan még akkor sem tilthatnák ki, mert a haldokló véghagyománya szent! Szolgáljon-e kicsiny de nemes példa ezrek előtt buzdításul a népnevelés föfontosságu ügyének szeretetére, pártolására, gyámolitására. Tanuljanak ebből kicsinyek és nagyok, tanulják a népnevelés nagy fontosságát belátni, meg- és elismerni, hogy ne legyen az, mint közelebb ág. ev. egyetemes gyülésünkön, a gymnasiumok s más főiskolák mellett, még mindég csak oly mellékes ügy, mely csak alig érintetett is, mig a főbb iskolák oly terjedelmesen tárgyaltattak ama egyetemes tanári tanácskozmány által, mely a népiskolákat alig, alig, figyelmére is méltatá; hanem gondoljanak már egyszer vele lelkiismeretesen, megfontolván, hogy az épület alap nélkül, összeroskad. — Ezekre vonatkozólag igen jól esett az egyetemes tanárkari tanácskozmányban Tek. Hunfalvi János urnák azon szivünkből mondott nyilatkozata : „hogy hiába rendezzük a felsőbb és főiskolákat, ha a nevelés alapját — az elemi vagy népiskolákat — elhanyagoljuk, mert ha az alap elvan hibázva, veszélyben van az egész épület; mindaddig, mig népiskolák tökéletesen szervezve nincsenek, mig minden községben négy osztályú elemi tanoda négy (:legalább két:) tanítóval nem állíttatik, a nevelés tökéletlen marad;', s ennek szükségét határozatban kérte kimondatni. Mi is ismerünk édes nagy hazánkban számos oly iskolákat, hol száznál, két száznál sőt háromszáznál is több gyermeknek alig van „egy," nem mindenütt kellően kiképzett, hanem némely helyeken csak mesterlegényböl lelt tanítója, mig a gymnasiumokban 20. 25 — 30. gyermek mellett tökéletesen kiképzett tudós tanárok vannak. — „Pedig a nép nevelése érdemli meg a legfőbb figyelmet. A nép a nemzet teste, a nép az erő, a nép hatalom ; mert a népé a munka, a munka pedig az igazi töke, az igazi nemzeti vagyon! Becsüljük mindnyájan, szeressük és karoljuk tehát fel egész erőnkkel a „népnevelés szent ügyét;" annak pedig, ki a fentebbi példában oly szép bizonyságát adta az ügy iránti szeretetének, áldjuk emlékét! Kelt Budán, oct. 20-án 1860. Schmidt István néptanító. Iskolaünnepely Pest, oct. 31. E mozgalomteljes reformkorban a mai nap sem tölt el nevezetes esemény nélkül. — Ma, estvéli 6 órakor ülte az ág. hitv. egyház és a főváros sokaktól képviselt községe a ág. gymnasium nyomán választott tanárainak beköszöntési ünnepélyét, egybekötve két nyugalmazott tanárának kibucsuzásával, kik az egyház híveinek buzgó adakozásából rendes nyugdíjjal láttattak el. — Valóban megható volt a jelenlevőkre ezen öröm és fájdalommal egyaránt vegyült jelenet, melyet rövid éneklés után nt. Láng Mihály ur egyházi rendes szónok nyitott meg német nyelven hő imával és rövid bevezetéssel, melyben az ünnepély célját mutatta ki. Utána az intézet volt igazgatója, a 38 évig buzgón fáradozott Kanya Pál maga és társa Stuhlmüller Lajos nevében német nyelven köszönetét fejezte ki az egyháznak, volt tanártársai és a községnek azon jóságáért, melylyel mind tanitói éltük folyama, mind főleg szolgálatra képtelen lett korukban viseltettek, nemcsak irányukban, de a korán elhunyt, mindenektől ismert Melczer Lajos tanártársuk iránt is.—A hallgatók közt ennek rövid életrajzát osztották ki ezalatt. A nyilvános pályáról visszavonuló tisztes ősz meghatottságtól rebegő szavait a jelenlevők rövid éljenzése után Hunfalvi Pál ur rövid magyar beszéde váltotta föl, melyben egy részről a búcsúzóknak a község és intézet köszönetét fejezte ki, más részről azon reményét, hogy az újonnan választottak az elhagyott és oly jelesen mivelt tért még tovább terjesztendik, s a haladás általános elvét minden tekintetben érvényesitendik.— E remény megerősítésére nem kissé folyt be a jelenlevőkre azon csinos magyar beszéd,melyben Greguss Gyula, mint az újonnan választolt tanárok (Batizfalvi István, Dorner József, Greguss Gyula, Szénássy Sándor) egyike fölemlítvén, hogy a reform korszakát éljük, s mindent újból helyesebben kell rendezni, reményét s fogadását tevé, hogy e reformot tehetségük szerint mentül inkább elősegítve az ujabb kor igényeit a gymnasiumok lényegével mentül inkább egyeztetni igyekezendnek. — Az „éljenek" szünte után az ünnepélyt nt. Láng ur buzgó fohásza zárta be, áldást kérvén az egyházra, a tanítókra és gyülekezetre. H. L.