Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-10 / 6. szám

41. Kanon. Sarlóját más gabnájába ne bocsássa; de ő se engedje meg, bogy bárki más az ő megegyezése nélkül az Ö egyházában akár egyházi beszédet tartson, akár a lelkészi hivatalt, illető más teendőt teljesítsen; a hivatalos foglalkozásban eljáró superintendensét vagy esperesét, vagy más rendkívüli eseteket kivévén. 42. Kanon. A nyilvános isteni tisztelet kezdetét a helybeli presbyterium megegyezésével meghatározott időre tegye, és azt maga kényelme vagy másoknak tetszeni vágyás tekintetéből se késleltesse, se siettesse. 43. Kanon. Az újszülöttek sok idöhaladék nélkül az egyházak lelkészei állal megkereszteltessenek; — és a kik ezen szent dolgot húzzák, halasztják, azok a helybeli presbyterium megintése, sőt a körülményekhez képest felsőbb megrovás alá is esnek. 44. Kanon. A kitett csecsemőt, ki felöl nem bizonyos, hogy meg van-e keresztelve, az egyház 1 el késze keresztelje meg, semmi feltételt hozzá nem kötvén. 45. Kanon. Az úrvacsorájával még nem élt vallástanulók, keresztszüléknek fel ne vétessenek. 46. Kanon. Keresztatya legalább is kettő legyen. 47. Kanon. A pap az urvacsorával élni akarókat akár saját hallgatói, akár idegenek vagy utazók, maga oktából el ne távolítsa; hanem azok felől, kiket arra méltatlanoknak itél, az esperességi tanácstól várjon utasítást, s magát ahhoz alkalmazza. 48. Kanon. Az urvacsoráját sem egészségesre, sem betegre ne erőszakolja; — de azoknak, kik ezen szentséget megvetik, jobb értelemre hozásában más becsületes emberek segítségével is éljen. 49. Kanon. Valamint semmi társaság fegyelem nélkül fen nem állhat;— ennek pedig az illető társaság természetéhez és céljához alkalmazottnak kell lennie: úgy az egyházban is szükséges ugyan a fegyelem, de nem büntetés vagy megszégyenítés, hanem javítás és a botrányok eltávoztatása végett gyakorlandó — s annál fogva kegygyei s szelídséggel mérséklendö. Melyre nézve az esperességek tiszte az egyházak lelkészeit és presbyteriumait utasítui, hogy ezen dologban mérsékletet kövessenek, s minden elővigyázattal járjanak el, és az urasztalához járulástól saját itéíetök által senkit el ne tiltsanak, mely az egyházi fegyelemnek legfelső foka. Hanem azokat ugyan, a kik nyilván és a közön ség botránkoztatásával valamely bűnben élnek, először a lelkész vagy más olyan által, ki e végre legalkalmasabbnak iátszik , azután egynéhány által , azonban mindig magánosan, végre pedig, ha így sem térnek jobb útra, a helybeli presbyterium előtt, ha ugyan lehető *), intsék meg. A súlyosabb bün vádjával terhel és ez maga is mennyi erkölcsi és vallásos táplálékot nyert ezekből, míg a nálunk mostanában divatozó katechizatiók, vagyis délutáni prédikációk alatt egy-két unalmából bevetődött öreg asszony csendesen nyugszik. Pedig amaz nem kerülne több fáradságba, mint emez. Csak elökésziiltség kellene több hozzá. Ford. *) „Ha ugyan lehető" : mit tesz ez ? Azt, hogy a legyet megfoghatja a pókháló; de a dongót nem, — Ez elég baj, teket pedig, s a kikre az nemcsak rájok bizonyult, de maguk is megváltották, és mégis jobb útra térni nem akarnak , az egyházmegyei tanácsnak bejelentik, melynek tiszte lesz az egész dolgot megvizsgálni és megítélni, ha váljon ezek a szent-vacsorától eltiltaudók-eV A kieugesztelődésnek pedig azok iránt, kik egyházmegyei ítélet folytán az urvacsorához járulástól eltiltattak, következő módja követendő, miszerint a büntetéssel illetettek a helybeli egyház lelkésze előtt megjelenni s magukat bünbánókuak nyilvánítni, a lel kész pedig maga mellé vévén egykét presbytert a kien^ gesztelés cselekvényét annak irányában teljesítni, s végre a legelső adandó alkalommal ötet az urasztalához bocsátni tartozik, mi a kiengesztelődésnek nyilvános bizonysága lesz. Azonban, a kik az ily fenyítéssel rovattak közül, hogy lélekismeretiikct inkább lecsendesítsék, nyilvános kiengesztelődést óhajtanak akár az egész presbyterium előtt, akár maga az egyházgylile kezet előtt, az azoknak meg ne tagadtassék. 50. Kanon. A vallástanulókat határozott időkben a keresztyén vallástanra szorgalmatosan tanítsa, s a szentvacsorához csak akkor bocsássa, ha előbb az egyházi rendtartásban kiszabott vagy ezután egyetemesen kiszabandó módon megvizsgáltattak. 51. Kanon. A helvét hitvallású lelkészek, ha hivatnak, az ágostai hitvallástételt követőknek, és viszont az ágostai hitvallásnak, az ő parochiájokban lakó helvét hitvallásuaknak, az illető lelkész sérelme nélkül, keresztelést, esketést, temetést illető, valamint a szolgálatával élni kiváuó rabok körül is a kellő szolgálatot tenni, s azokat halálra elkészítni köteleztetnek. 52. Kanon. A keresztség nélkül elhalt kisdedektől a tisztességes és másokkal ugyanazon temetőbeni eltakarítást nem kell megtagadni. 53. Kanon. Az öngyilkosok, kik vérzavarodásból vagy más lelki elgyengülésből önmagukat kivégezték, lisztességesen ugyan, de zaj nélkül eltemetendök. 54. Kanon. A róm. katholikusoktól, és mindkét szertartású görögöktől, ha evangéliomi parochia határain belől halnak meg, sem a temetőt, sem a temetést vezető papnak szokott szertartásaival abba bemenetelét meg nem kell tagadni. 55. Kanon. Az utazóktól vagy jövevényektől az eltemettetés azon parochiai temetőjében, melynek határai közt haltak el, meg ne tagadtassék. A szegényebbek pedig, akár helybeliek, akár idegenek legyenek, ingyen temettessenek el. 56. Kanon. A betegeket és foglyokat, főként pedig a halálra itélt gonosztevőket meglátagatni, vigasztalni, elökészítni, fő-főhivatalos teendői közé számítsa a lellia az ilyen megkülönböztetést még maga a kanon lehetővé teszi. A protestántismus kezdetén , a csudákat tett genfi s több annak formájára alakult presbyteriumok az egyházi fegyelem alkalmazásában nem tettek ám ilyen különbséget. — Hogy soha és sehol kiilömbség ne tétessék, az ugyan óhatatlan: de mégis kanonban kimondani ezt felette helytelen.