Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-10 / 6. szám

falukon, hála Istennek, ritkaságok közé tartozott (Békés-Csabán, pl. 1100—200 szülött közt alig van egy-két törvénytelen egy évben). Mind ezeket nem azért hozzuk fel, hogy magunkat elaltassuk, mintha többé semmi tenni valónk sem volna, sok, igenis, még sok a teendőnk; de felhozzuk azért, hogy ne essünk azonnal kétségbe, ha egynémely Sionőrjét egyházunk viszonyainak kuszáltsága fölött jajveszékelni halljuk. Kiiszáltak azok, igenis — de nem úgy, hogy ne lehetne kibonyolítani. — Voltak azok már kúszáltabbak is, és Isten segítségével mégis kibonyolíttattak. Egyébiránt ez talán nem a legnagyobb baj. Sokkal nagyobb baj ennél, ágy hiszem, a vallástalanság, hitetlenség, az ebből eredő egyháziatlanság, közönyösség és hidegség mind az iránt, mi tisztán egyházi s isk. ügyeinket illeti, melyet nem a népnél — ez, hála az urnák, még folyvást vallásban, Istenben keresi üdvét — hanem — fájdalom — míveltebbjeinknél látunk leginkább elterjedve. Azonban ezen semmiféle szerkezet — sem papi, sem világi elnöklet — nem segít, hanem jobb, vallásos házi és nyilvános (tanodai) nevelés, mely az uj nemzedéknek szentebb irányt adjon, s azt jókor tanítsa: Keresni mindenek elÖtt az Isten országát és annak igazságát ; keresni az oda fen levőket, nem a földieket, mulandókat, : holott most sokaknál megfordítva áll a dolog — miről máskor bővebben szólhatunk. Breznyik J. A helv. hitv evangélikusok 1791-ben Budán tartott zsinata által készített kanonok. (Folytatás). 32. Kanon. Az egyházi szolgálatra hivatás, ha a meghivó levél vételétől számított egy hónap alatt el nem fogadtatik, elveszti érvényét. 33. Kanon. A szent-beszédekben szlikség, hogy legfőbb cél legyen a szent írásban kijelentett lidvtannak, 8 Jézus Krisztus erkölcsi szabályainak hirdetése *). *) Talán azt akarná ez mondani, hogy az egyházi beszédekben bármely tárgy a keresztyén vallás- és erkölcstan szempontjából tárgyaltassék. Mert az ugyan különös volna, hogy az egyházi beszédekben legfőbb cél legyen ugyan a ker. vallás- és erkölcstan hirdetése, de azonkívül még más ettől különböző cél is lehessen, csakhogy rie az legyen a legfőbb. Kinek ne jutnának eszébe a pbilantropismus helytelenkedései? Valóban méltó, hogy az oly fardeségeket világos kanon tiltsa el ; s e tárgyban a jövő zsinat ennél világosabb szabályt alkosson. Ford. 34. Kanon. Minden vasárnap és Ünnepnap egyházi beszédet tartson. Azon ünnepek pedig, melyeket a vasárnapokon kivül a helvét hitvallású egyház szentel, e következők : az újévnek, Krisztus szenvedésének és menybemenetelének egy-egy napokon —, húsvétnak, pünköstnek s karácsonynak két-két napokon szentelendő ünnepei. 35. Kanon. Hallgatóinak nemcsak azt., hogy a más vallást követőkkel egyetértésben éljenek , hanem azt is, hogy azok iránt keresztyéni szeretetet gyakoroljanak, minden tőle kitelhető módon ajánlja. 36. Kanon. A nép előtt ismeretlen balvéleményeket ne is említse, sem más vallás követőire nem létező tévelygéseket rájok ne fogjon, annyival inkább azokat sértő kifejezetekkel ne illesse. 37. Kanon. A mely egyházi szertartások és szent szolgálati formák eddig bevétettek, vagy ezután az egyházkerületek kölcsönös megegyezésével be fognak hozatni, azokat addig is, míg zsinati úton megállapíttatnának, saját nézete szerint ne változtassa. 38. Kanon. Krisztus születése ünnepén B akármely időben is éjjeli és viradta előtti istenitisztelettartástól ezután is ovakodjék. 39. Kanon. A nyilvános bűnök ellen nyilván feddőzzék ugyan, de midőn ezt teszi, személyek megnevezésé tői, vagy bármikénti kijelelésétől tartózkodjék. Magán sérelmeit pedig akár valódiak azok, akár csak képzeltek, — szószékből soha meg ne boszulja. 40. Kanon. Mivel bizonyos, hogy a keresztyén vallás elveinek, főként a nép szivébe leendő becsepegtelése körül kérdő-feleltetö tanítási módon sokkal többre lehet menni, mint hosszú s félbeszakasztás nélkül elmondandó beszédekkel; ez oknál fogva a vasárnapok délesti óráin tartandó kérdő-feleltetö tanítás a legszigorúbb kötelességgé tétessék ; s e célra a kérdések s feleltetések körül a Heidelber^i katechismus használandó. *). *) Ha valamely dolog egészben vagy lényegében nem tetszik : természetes, hogy annak egyes részei közt bármely jók találtassanak, azok is megvettetnek. — így vagyunk a budai zsinat kanonaival. Már ez a 40-dik kanon, mely eleintén szinte gyakorlatba vétetett s gyermekkoromban hazánkban is épen oly alakban divatozott, mint máig is a németországi egyházakban, ez mondom, megérdemlette volna , hogy életben maradjon ; — megérdemli, hogy a tartandó zsinat kanonai közül ki ne felejtessék. Furcsa dolog úgy érteni a katechizálást, hogy a heidelbergi Káté nyomán vasárnap délutánokon prédikációk tartassanak, —• s ezáltal az ifjak és leányok katechizálása teljesen kiszoríttassék! Szép volt az nálunk, míg divatban volt, s szép külföldön máig is, miként gyűl össze a lelkészi szék közelébe vasárnap délutánokon, ima végeztével, az ifjú nemzedék, most fialt, majd leányok, s kérdések és feleletek útján, miként újíttatott meg, szaporíttatott, fejtegettetett, tisztíttatott, vallásbeli ismerőtök , — erősíttetett bennök az erkölcsiség, —• minő örömmel s élvezettel nézték azt a jelenlevő szülök, rokonok, ismerősök s nagy számú résztvevő közönség;—