Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-28 / 43. szám

— Ö cs. k. Apostoli Felsége lovassági tábornok herceg Lichtenstein Ferenczet jelenlegi minőségében, mint főlovassági felügyelöt meghagyván, az országos főparancsnoksággal Magyarországban megbízni méltóztatott. — 0 cs. k. Apostoli Felsége gróf Bigot de Saint Quentin Károly altábornagyot legmagasb megelégedésének kijelentése mellett a Bánát és Szerbvajdasági kormányzó és parancsnokló tábornoki hivatalától fölmenteni, és gróf Mensdorff-Pouüly Sándor altábornagyot díjmentesen titkos tanácsossá és a Bánát Szerb-Vajdaságban parancsnokló tábornokká kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Ismét G-usztáv-Adolf-egylet. Hogy mily nagy jelentőséggel bir a Gusztáv-Adolf- egylet működése reánk magyar protestánsokra nézve is, mutatják azon minden felől érkező felszólalások, mióta az újságban szárnyaló kósza hirek annak hozzánk való viszonyát meglazultnak álliták. A napokban vettük egyházi lapirodaírnunk egyik legbuzgóbb veteránjának, tiszt. Ilajncd Abel urnák is ez ügyben irt érzékeny lelkes sorait ; másfelőlről is interpelláltattunk; de mind e felszólalások közlését feleslegessé teendi a nevezett egylet elöljáróságától egy helyből egyenesen oda intézett tudakozódó s felvilágosítást kérő levélre érkezett hivatalos értesités, mely e tekintetben minden aggályt képes eloszlatni, s melyet is e célra, hű fordításban közölni szükségesnek láttunk. Szerk. Tisztelt uram! Nem mulaszthatjuk el, hogy ön 12-dikéröl kelt levelére ne feleljük, hogy a G.-Adolf-egyletnek eszeágába sem jutott, hogy segélyezéseit Magyarországnak csak azon gyülekezeteire terjeszsze ki, kik ügyeiket a császári pátens szerint rendezték, s azoktól megvonja, kik az ellenkező uton haladtak. Az egyesület sem ezen, sem ehhez hasonló határozatot nem hozta. Mi sohasem gondoltunk arra, s most sem gondolunk, hogy ilyen eljáráshoz nyuljunk. Mi a magyarországi protestáns egyház szakadásai s vitatkozásaiba magunkat soha nem elegyítettük, és ugyanazon szilárdsággal feladatunk határai közt mozogván, soha nem is elegyitendjük, s gondoskodni fogunk, hogy egyesületünk ezen szomorú viszályba, sem egyik, sem másik fél által bele ne vonassék. Mi ugyanazon módon s azon szellemben haladunk, mint eddig változatlanul s azon gyalázásoknak s gyanúsításoknak , melyek minket jobbról s balról értek, helyt nem adva Isten kegyelmes pártfogása alatt, mely alatt eddig éltünk s működtünk szeretetmunkánkat folytatandjuk, és mint eddig magyar hitsorsosinkkal segélyünket mint erőnk engedi, éreztetjük, hol segélyünk által a protestáns egyház összeségének hasznot hajthatni hiszszük, és hol legbiztosabbak lehetünk, hogy adományunk célszerűen s rendeltetésének megfelelőleg lelkiismeretesen kezeltetik. A mi működésűnk a nyilvánosság világánál mindenki szeme előtt történik, s a mi szabályszerű nyomtatásban megjelenő tudósításaink- s számadásainkból mindenki meggyőződhetik, hogy mi teljességgel távol állunk minden felekezeti, politikai s nemzetiségi iránytól, csupán a protestáns egyház érdekeit s adományaink célszerű hová fordítását tartjuk szemünk előtt. Mi igen háládatosak leszünk ön iránt, ha a tévelygő hírlapi tudósításokat rendre utasítja, s ezzel tisztelettel maradtunk. Lipcse, oct. 15. 1860. Az evangélikus G.-Adolfegylet központi elnöke dr. Hoffman elnök, dr. Howard titkár. : —?C?-<— -ISKOLAÜGY. Visszaemlékezés a pesti ref. tanári értekezletre. Óhajtandó lett volna, hogy e nagyrabecsült lapok szerkesztőségének módjában állott legyen a Pesten sept. 20—24-kén tartott tanári értekezlet folyamát részletesen s a tanácskozások rendi szerint közölnie. Tanúságul szolgálandott ez arra, hogy a küldöttek küldőik kivánatát betülték, s hogy az eredményileg közölt tanterv minő okoknak köszöni lételét; mely pontjai állottak vita alatt, s melyek fogadtattak el és ismertettek helyeseknek általánosan; tájékozásul a nagy prot. közönségre nézve, mely autonomicus érzületénél és jogainál fogva a legnagyobb igényt képezheti az annyira méltányos „semmit rólunk nélkülünk"féle elvhez. Miután ez, e lapok szűk köre, vagy sokoldalú hivatása miatt nem történhetett; de másfelől az emiitett értekezlet folyamából itt-amott egyes pontokat kiragadtatni Iátok: engedtessék meg nekem is ez értekezletnek épen legfontosabb és legérdekesebb pontjára visszatérve, elmondanom azon okokat, melyek a körül ott a többség elhatározásának irányt adtak. Ha egyéni nézetemet kell kimondanom, részemről a szellem autonómiájának, tehát az egyes tanárok elveinek és és azok alkalmazásának is barátja levén, magára a merev rendszerre jóval kevesebb súlyt fektetek, mint például a „tankönyvekre, a tanmódszerre" s végre tanáraink képzettsége és lelkiismeretességére. Én legalább ugy vagyok meggyőződve, hogy azon vádak, melyekkel akár régi, akár az uj tanrendszer sujtatik, tulajdonképen a ,,tankönyveket, a tanmódszert" s végre magukat az egyéneket illethetik. Mivel vádolják a régi rendszert ? Hogy kevés tekintettel volt a reáliákra; hogy tanárai nem bírtak már a mai kornak megfelelő képzettséggel; hogy egy eszményi világnak neveltek. Úgyde egy Csécsi, ^Kerekes s annyi má-