Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-21 / 42. szám

dók." Mi a leirat ezen szavait a dunamelléki kerület területére magyaráztuk, a mennyiben azt hittük, hogy a kormány azért tiltakozik ellenünk, mert gyűlésünkön nem vettek részt azon esperességek, a melyeket a pátens a bányai és dunántuli kerületektől elszakasztott és mi hozzánk csatolt; de miután láttuk, hogy a bányai kerület julius 17-kén tartott gyűlése ellen, melyben nemcsak a patentalis uj-verbászi kerület, hanem azon esperességek is vesznek részt, melyeket a pátens hozzánk csatolandónak lenni vélt, — és a kormány még sem tiltakozott, — akkor már a kormány irányunkbani föllépésének más okát kerestük, és most azt hiszszük, hogy a kormány azért tiltakozik ellenünk, mert bennünket minden áron szervezett kerületnek tartani és tartatni akar. Elő fogom adni, mennyi oka lehet rá. Igaz, urak! és mi tagadás van benne, hogy a dunamelléki kerület egyházainak nagy része a május 15-ki leirat keletkeztekor szervezve volt, de mennyire sarkallott ezen szervezés a nép meggyőződésében, azon meggyőződésben, melyet a mondott leirat respektál, kiviláglott onnét, hogy alig szűnt meg a pátens szigora, az egyházak rendre estek el tőle. Chalupka tart Breznóbanyán jun. 27-kén kerületi gyűlést, és megjelenik rajta tizenegy egyház; mi gyülekezünk Pozsonyban julius 12-kén, és a kerület nyolcvannyolc egyházai közül megjelenik hatvankettő. Kuzmányit megválasztják Breznóbányán a patentalis superintendensnek, hatvankilenc vokssal, mely hatvankilenc voks között csak tizenegy egyházi voks volt, ötvennyolc pedig, a legtágasabb alapra fektetett plebiscitnek az eredménye, t. i. papok, kiknek egyházuk autonom maradt, voksok, melyeket az időközben pátenstől eltért egyházak visszaköveteltek, professorok, rektorok, hivatalnokok és tudja az Isten még ki, — ellenben mi hatvanként egyháznak és száznegyvenezer embernek egyenes akaratából visszaültettük köztiszteletben álló föpásztorunkat, Sztromszky Sámuelt, ötét szerető nyájának az élére. A breznóbányai kiköldöttek kihallgatást nyernek a Felségnél és Benedek ö nagymlgnál, Kuzmányi pedig megerősittetik patentalis superintendensnek; — a mi gyűlésünk pedig törvénytelennek nyilvánittatik, jegyzökönyvünk a nm. helyt, tanács által olvasatlan visszaküldetik, pecsétünk Chalupka által vissza nem adatik, megválasztott kerül, felügyelőnk ugyanannak el nem ismertetik. — Kuzmányi, kinek a pátens szerint Pozsonyban kellene lakni^ Besztercebányán székel, autonom espereseinkhez utasításokat, egyházainkhoz pásztori leveleket küld, ezek pedig elhatározzák, hogy vele semmiféle nyilvános érintkezésbe jöni nem akarnak, nem is fognak; visszaküldik utasításait feltöretlenül, pásztori leveleit olvasatlanul; elhatározzák, hogy azon esetben, ha Kuzmányi az egyházi visitatiót megkísértené, se az egyházi jegyzökönyvei vele közöltetni, se a templomok és iskolák ajtai előtte megnyílni nem fognak. És ezen kerületet, urak, mely a patentális superintendens irányában ilyeneket határoz, minden áron szervezett kerületnek akarják tartani. Kuzmányi el megy Breznóbányára, nem fogadja senki; Mosócz az ö jelenlétében eltér a pátenstől, nappal strázsáltatja magát, éjszaka nincs álma, mert nem hagyják aludni a betört ablakok, a macskazenék és talán a lélekismeret mardosásai; baráti nem fogadják el, ellenségei megvetik; cime van, dioecesise nincsen, és ha csakugyan szervezett kerület vagyunk, miért nem viszik hát tüzes vérű fogatokon egyházról egyházra, mért nern fogadják bandériumok, pedig mi is tudunk lelkesülni, hanem csak az igaz ügy mellett; hol maradtakel a diadalkapuk, mért száradtak meg a virágkoszorúk, mért némultak el a harangok, ha nem tudnánk, megtanultuk volna a dunántúliaktól, miképen kell egy köztiszteletben álló föpásztort fogadni, — azért urak, mert Kuzmányi tudja, hogy ö nem kell senkinek, hogy azon egynéhány egyház is, mely eddig papja s presbyterei által a pátens mellett féken tartaték, s mely ezen hierarchák hálóiból kibontakozni nem tud, lelkében autonom,—s mert tudja hogy vár reá fogadtatás, de nem kedvező. Sz.-Mártonban fölavattatott patentális superintendensnek; becsületére válik főpipjainknak, hogy még fölszólítani sem merték egyikét sem, miszerint fejére tegye áldozó kezét; volt ama felavatáson minden, kivéve azt, a minek kellett volna lenni, mert a darmstadti superintendens kimaradt, elmaradt az értelmiség, elmaradt a nép, de a mi jelen volt, az volt számos csendőrség, melynek födözöte alatt megtörtént a felavatás. Es ezen kerületet urak, mely igy tartja magát a patentális superintendens irányában, minden áron akarják szervezett kerületnek tartani, reánk akarják fogni, hogy mi pátens mellett lelkesülünk, és nem gondolják meg azt, hogy ha mi a pátens elveiért rajongnánk, 1856-ban az Entwurfot, mely nem tartalmozott egyebet, mint a mi a pátensben van, elfogadtuk volna, és miután kerületünk az Entwurfot egy lélekkel és akarattal visszautasitá, tudhatnák odafönt, hogy a pátensnek csak annak szigora nyitott rést, és hogy ha a pátenst is ugy, mint az Entwurfot a szabad tanácskozások, a szabad véleményzések terére viszik, a pátens mellett egy puszta hang sem fogot volna emeltetni. Áll tehát tisztán, hogy a dunáninneni kerületben is a pátens elnémította a meggyőződést, erőszakolta a lélekismeret szabadságát, azon szabadságot, melyet a május 15-kí leirat respectál, és azon meggyőződést, melyet tiszteletben akar tartani. Miért tiltakozott tehát a kormány julius 12-ki gyűlésünk és határozataink ellen, holott akkor, hajói tudósítják, tudhatta volna már, hogy Breznóbányán csak tizenegy, Pozsonyban pedig hatvankét egyház gyűlvén össze, a dunáninneni kerületet épen ugy nem lehet, nem szabad szervezett kerületnek tartani, mint bármelyikét a négy közül, — s tudván, hogy kerületünk, néhány egyházat kivéve, tisztán autonom , miért adják a május 15-diki leiratnak irányunkban ezt a magyarázatot: a Felség visszaadja minden protestáns magyarnak a lélekismeret szabadságát , csak nektek nem, megakarja szüntetni a hivek aggodalmait, csak nálatok nem, sértetlen maradjon a meggyőződés, csak a tiétek nem, és pedig csak azért, mert tí hatvankét egyház vagytok, amott pedig csak tizenhat, de nem is egyház, hanem csak annyi pap és egynéhány presbyter.