Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-21 / 42. szám

Fölkérem tehát a tisztelt egyetemes egyházat, hogy ismervén már most kerületünk állását, népünknek a pátens iránti hangulatát, tegye meg mindenek előtt a kellő lépéseket, miszerint a dunáninneni kerület is részesüljün azon kedvezményekben, melyeket május 15-éröl a császári szó szentsége minden magyar protestánsnak biztosit, ezen ügy nem pusztán a miénk, hanem az egyetemes gyűlésé, sőt az egész magyar protestáns egyházé, mert mind addig, míg mi e kivételes állásban maradunk, addig a máj. 15-iki leirat csak puszta szó, a testet nem lehet épnek tartani, mig annak valamelyik tagja sértve marad. A dunáninneni kerület maga százhetven ezer lelkével egyik kiegészítő részét teszi a magyar protestáns egyháznak, ettől amazt elszakítani senkinek a világon de még magunknak sem áll jogában, és addig, míg mi e kivételes állásban maradunk, addig az egyház tövényes épsége és szabadsága mindig veszélyeztetve van, ezért pedig, urak, kell hogy éljünk, de ha a szükség parancsolja, kell hogy meg is haljunk. —'O'— Adakozás Nt. szerkesztő ur! Alólirt meg van a felöl győződve, hogy minden protestáns embernek, de különösen minden protest. lelkész és tanítónak főkötelessége e hazának, ha nem is minden, de legalább a legszükségesebb protestáns intézeteit; továbbá, az elhagyott s uagy nyomorúságban tengődő hitsorsosit tehetségéhez képest istápolni. Ezen meggyőződés inditott engem arra : 1-ör. „Hogy a pesti protestáns theologiai intézet" számára minden évre — s már e folyó évre is — 5 uj ftot ajánljak; miután az ország fővárosában egy theologiai intézet múlhatatlanul szükséges, már csak azon szempontból is, minthogy az ifjúnak több alkalma van itt mind lelkileg, mind külsőleg, azaz életrevalóbbá magát kiművelni. De szerintem e mostani egyesült theologicum intézet csak alapja egy leendő nagyobbszerü iskolai intézetnek. Ha minden csekélyebb jövedelmű lelkész évenként csak 2 ftot ajánlana ez intézetre, s minden jobb sorsban levő 5 uj ftot, a tanitók felét, ugy 8—9000 ft. segélyben részesülne évenként a pesti theol. intézet, s ez már szép összeg. Szinte ily segélyezésre igen ajánlandó intézetnek találom. 2-or. ,,A pesti protestáns árvaházat," hol mint tudva van, a vagyon nélkül meghalt protestáns papok és tanitók gyermekei menedékhelyet , ingyen nevelést és oktatást nyernek. Ennél szükségesebb intézet alig van az országban. Hány lelkész, hány tanitó hal meg ugy, hogy gyermekeire vagyont nem hagyhat hátra, s mily jól esnék szivének azon tudat, hogy neveletlen kis fia a pesti árvaházban felvétetik és felneveltetik. Igaz ugyan, hogy most kevés árvagyermek részesül még ez árvaház jótéteményében, de ennek az az oka, mert még kevés a pártolója, különösen kevés a protestáns lelkészek és tanitók között. Pártoljuk jobban ez intézetet, annál több gyermek nyer helyt ez árvaházban; s véleményem szerint oly lelkész s tanitó fiaknak lenne elsősegük mások felett, kiknek szüleik ez intézet pártfogó tagjaivá lettek, vagy azt legalább tehetségűkhez képest segélyezték. És ne mondja azt egy lelkész s egy tanitó sem, nekem van vagyonom, s fiam halálom esetére nem szorul a kérdéses árvaház segélyére, miért fizessek másért ? Épen a jobb módiinak ugy szólván kötelessége a szegényebbeket segélyezni, hálát adván Istennek, hogy jobb módban van, s gyermeke ily segélyezésre nem szorul. Én is azon véleményben vagyok eddig, hogy kis fiam halálom esetére ez árvaházi segély nélkül ellehet; de azon szempontból indulva, hogy a jobb módúnak kötelessége a szegényebbet istápolni, én ezennel minden évben a pesti protestáns árvaháznak, valamint ez alkalommal is 4 ftot küldök. Nagy viszhangra talált lelkemben : 3-or. Mester Ede felszólítása a bukaresti magyar közlönyben, melyben felszólittatunk Oláhországban elszórva levő hitsorsosink lelki üdvéről gondoskodni; s e cél, indítványa szerint csak ugy érethetik el, ha egy ref. magyar missionáriust küldünk Romániába. Ki az a reform, lelkész, ki nem kívánná azon 2- vagy 3000 nagy nyomorúságban s elhagyatott állapotban levő hitsorsosit segíteni ? nem ugyan vagyoni állapotjukon, hanem lelki állapotjukon, miután ezek soha egész életükben istenitiszteletben nem részesülnek. Ha ezekhez egy missionarius nem menend, ez esetben rövid idő múlva bizonyosan elhagyják -vallásukat és nemzetiségüket is, és ezt szerintem nem kell engedni, hacsak minden ref. lelkész 2 uj ftot ajánl minden évben e szent célra, 2000 uj ft jön Össze, és ezért kapunk egy ügyes missionáriust Oláhországba, ügyest emliték, mert ez állomásra nem alkalmas minden ember. Ha minden lelkésztárs nem is 2 ftot, de legalább 1 ftot adhatna, s majd találkoznak, kik többet adnak, s így mégis kijön a 2000 ft kerekszám. Tán jó lenne, hogy a főtiszt, superintendens urak az espereseket, ezek pedig a canonica visitatio alkalmával miden egyes lelkészt és tanítót szólítanák fel e szent célra segélyt ajánlani. Én részemről minden évre ily missionarius fizetésére 5 uj ftot ajánlok. Azonban meghatározandó lenne, kihez küldendő az ajánlt összeg; nagytiszt. Ballagi urhoz-e Pestre, vagy nt. Révész Imre úrhoz Debrecenbe. 4-cr. Végezetre a szerencsétlen siriai keresztyének számára küldök 1 ftot. Ujverbász, oct. 2. 1860. Kármán József ref. lelkész Összesen 10 ftot vettünk. Szerk. Özvegy Kóczán Józsefné ö nagysága libanonvidéki keresztyének számára 5 ftot adományozott. Vegye e jótetteért Isten áldását. Szerk A mákádi ref. egyház a Melanchthon-emlékére 1 ft. 80 krt küldőit be hozzánk. Szerk.