Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-10-07 / 40. szám
is nyújtván. A gyüjtöivet segédgondnok ö méltósága 200 fttal nyitotta meg s egy félórái rövid idö alatt évenként 70 ftot kamatozó töke s 492 ftnyi egyszer mindenkorra tett ajándok Íratott alá, és igy a fentebbi alapítási öszveget is ide számítván, már szinte 120 ft. évi jövedelem van biztosítva, mely nem egy, hanem két alumnista fölvételét fogja lehetővé tenni. Ezen kivül az egyházi tanácsbirák megbízattak, hogy vidékükön a minden oldalról igénybe vett nép zaklatása nélkül a buzgóbb s vagyonosb híveknél aláírásokat eszközöljenek s miután meg vagyunk győződve, hogy e részbeni kötelességünknek mint mindig ugy most is megfelelendnek, rövid időn szép tökének nézhetendnek elibe a gyermekeik jövője fölött aggódó szegényebb sorsú lelkészeink, tanítóink. Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo. A gyűlés végével bejelenti esperesünk, hogy segédgondnokunk ö méltósága 500 ftot ajándékozott a gyámpénztár javára, továbbá 50 ftot évi fizetést biztosított a dolhai leányegyházba följáró huszti lelkész részére, végül azon körülménynél fogva, mert esperesünket az utolsó superintendentialis gyűlésen nem láthatá, mint ki egymásután több utakat tévén Debrecenbe, ezen utóbbi alkalomkor az egyházmegye pénztárát terhelni nem akarta, a tisztelt gróf egy előfogatot állított esperesünk rendelkezésére, mely öt, valahányszor Debrecenbe utazik az első vaspálya állomásig szállitandja. Mondanunk sem kell, hogy ezen utóbbi áldozatot egyedül a tanúsított gyöngéd figyelemért emiitettük föl. Ily áldozatokkal lépett a küzdtérre az, ki az egyházi domestica kérdését tudomásunk szerint első pendítvén meg, indítványának indokolásául az önadóztatás nemes példáját tette a mérlegbe. Sok ily áldozni kész segédgondnokot a magyar protestántismus kebelében minő a miénk s mellé sok ily buzgó esperest minő a mienk és mi, főleg ha minden egyházi község élén akarat- és kitartásban hasonló férfiak leendenek, erősen fogunk állani mint a Sión, dacolván minden bajaival, ármányaival e földnek, s hirdetvén hatalmát, dicsőségét annak, ,,a ki egyedül ur." A gróf által adott fényes lakomára az egész gyűlés hivatalos volt; kár hogy a szűk helyiségben csak mint egy 120 teríték férhetvén el, a szép társaságnak meg kelle szakadozni. Előbb is a segédgondnokért, esperesért, egyházmegyénknek ezen válságos időkben oly férfias magatartást, rendithetlen szilárdságot tanúsított öszves lelkészi testületéért emeltettek poharak; azután superintendensünkért, gróf Degenfeldért} Bartakovics ö excelleniiájáért, a fényes névben és nagytettekben gazdag gróf Teleky család több tagjaiért kölönösen Domokos és Gyula grófokért, mely utóbbi épen most tarlá, mint fő curator székfoglaló ünnepét, volt segédgondnokunk Szentpály László úrért s több más jeleseiért s fölkentjeiért a magyar hazának. Hogy az „édes anya," gyermekeinek egysége, egyetértése nem lőnek feledve s a felköszöntések szép koszorújának foglaló kapcsait képezték, tán mondanunk sem kell. Nem tudjuk, mikor emelkedett még egyházmegyénk fölé ily szép nap, melynek hajnala nagy reményekre jogosító, jeles tettek és üdvöt árasztó cselekményekben gazdag, alkonya pedig a testvéries egyetértés és hálaadás lélekemelő ünnepe vala. Ugy tapasztaljuk, hogy ily napok ugy az ember, mint egy testület életében ritkák, de következményeik századokra kihatnak, s ezért hisszük, hogy sept. 19. egyházmegyénknek egy uj, boldog korszaka nyilt meg! Várady Gábor. Hontból sept, 26-án 1860. Tegnapi rendkívüli egyházmegyei közgyűlésünkben közigazgatási ügyet keveset tárgyaltunk, az alesperesi hivatalra begyült szavazatok felbontása, a kerületi gyűlésre követek választása, s főleg az ellenünk ármánykodó patentisták, s kétalaku lelkészeink irányábani teendőink végett hivatván az egybe. Dolgok történnek egyházmegyénkben, melyeket magok az angyalok sem tudnának szelíd szavakkal kifejezni. A „kétalakuság" (hogy mi a neve a közéletben kiki eltalálja) oly aljasság, melytől undorral és megvetéssel fordul el mindenki, a ki a nemesnek fogalmával bir. Általában, a legnagyobb s egyszersmind Iegbélyegzöbb bűnök a „szellemi, a morális" bűnök azért: mert ezeket a törvényes igazság sújtó karja el nem érheti. A májusi kézirat közzélette után egyházaink kivétel nélkül az önkormányzathoz tértek vissza, az ismeretes két lelkészt kivéve. Van hónapok óta magunk választolta törvényes superintendensünk és föesperesünk, kerületünket s egyházmegyénket, önkormányzati rendszerünk szerint igazgatók, kiknek rendeleteit foganasitjuk. De Kuzmányi is jónak látja tisztán autonom egyházmegyénket kör- és pásztor leveleivel surrogált főesperese útját hoszantani. És ime autonom egyházaink lelkészei közül sokan ugyanazok : kik superintendensünkre és föesperesíinkre szavaztak, felavatásukon beiktatásukon képviselőik által jelenvoltak, esküjüket vették, egyházaik tudta és hire nélkül, sőt világos tiltakozása ellenére (bátlii egyház) Kuzmányi pászlorievelét is elfogadják, körözik; egyike ezeknek Ca teszéri) ráírván a körlevélre a láttamot még utána tette : hogy igen is egész hűséggel, buzgósággal és eréllyel kell hogy köröztessék stb. sőt Kuzmányi f. hó 26-án Turóc Sz. Mártonban magát, a mint mondják, installáltatván, többen hódolatára oda utaztak (udvarnoki, teszéri, lissoi, prenczfalusi.) És minthogy többen azok közül, kik a szóban lévő feltolt körlevelet elfogadták és körözték egyházmegyei gyűlésünkben is megjelenni, a tárgyalásokba befolyni, az alesperesre szavazni stb. jónak látták. — Itt a kétalakuság. Ezen urak sértik e szerint egyházaikat, melyeknek kenyerét eszik, csalják és sértik egyházi elöljáróikat, kiket önmaguk választottak, sértik egyházukat, melynek felkentjei, és vétkeznek megbocsáthatlanul hitvallásuk ellen, melynek hirdetői. Ezt tűrni lehetlen. Határozattá lön: hogy azok, kik a többször emiitett
