Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-25 / 38. szám

közölök vagy helyettök, egyházmegyénk hivatalaira, kik bizalmukat bírják. — Megkezdé tehát az esperes élö szóval, a jelen nem levő segédgondnok írásban a leköszönést, folytatták az egyházi és világi ülnökök, bevégzék a jegyző és pénztárnokok; s a segédgondnoki és ülnöki minden hivatalhelyeknek szavazás útján leendő betöltetésök iránt a gyűlés legott végzésileg intézkedett is. Nem így a többi hivatalhelyekre nézve. — A jegyzőt és pénztárnokokat t. i. majd akkor kívánja választani, midőn az igy kevésbbé megoszló szavazatok átalános többsége által az ülnöki székek betöltve leendettek; esperest választani pedig nem láttatott szükségesnek, levén egyházmegyénknek még az 1848. előtti időből, melybe a maj. 15-ki fejedelmi kézirat által visszahelyezetteknek elismertettünk, közvetlen népszavazat által választott esperese — nagytiszt. Nagy István volt kisszántói lelkész személyében, kinek viszontagságai nem ismeretlenek. Megtudni azért, hogy a tisztelt férfi épen a városban tartózkodik, s indítványozni és elhatározni küldöttség által leendő meghivatását székének visszafoglalására — egy volt. A visszakívánt, a közkívánatnak engedve megjelenő esperest hangos éljenezésben kitörő öröm fogadta, — öröm, melyet nemzetünk geniusa mint mindig, ügy most is búval vegyített, főleg esperesünk szavainál, melyekben lehetlen vala nem érintenie a szomorú körülményeket, melyek elébb természetileg, majd erkölcsileg akadályozák székének elfoglalásában, s egyedül a lelkészihez legközelebb rokon magánnevelöi pályát hagyák fen számára, melyet választott is És a multak fájdalma s a jelen öröme által egyaránt meghatott kedélyek nem látszottak többé alkalmasoknak a további tanácskozásra, valamint a napnak nagyszerűségéhez sem tartaték illőnek, csekély fontosságú dolgokra térni által. Ünnepet tartánk tehát, fenhagyva ama csekély tárgyakat elnöki elintézésre esperesünknek, ki ma újra igazolá, s ha lehet vala, még szilárdabbá tevé, az iránta nyilatkozott közbizalmat, — midőn a világi ülnöki karnak azon indítványa fölött, hogy „míg esperes urnák lelkészi állomás szereztethetnék, magánosok és egyházközségek önkényt es ajánlatai utján tétetnék — mindenek fölött egyházmegyénk érdekében — lehetővé az ö függentlensége az egyházmegye körébe nem tartozó minden viszonyoktól, s igy önfentartása a nélkül, hogy házi nevelői tisztét folytatni kényteleníttessék," e szép és méltó indítvány fölött, mondom a tanácskozást sem engedé meg, szokott önzéstelenségével határozottan nyilatkozván és kérvén: szűnjenek meg, mert semmit el nem fogadhat, és várjanak, majd az Isten gondot visel! ö mig szükség lesz, s az nem lesz már épen oly soká, igyekezni fog magánhivatalát ugy vinni, hogy a miatt esperesi teendői soha és semmikép se szenvedjenek. Tehát „ex ungve leonem." Mert e jellemvonás valóban egymagában sem utolsó kezessége s biztosítéka a hivatali részrehajlatlanságnak. Az uj tiszti kar megválasztása végett a f. é. nov. 5. tartandó őszi rendes közgyűlésre lesznek a szavazatok beadandók. "JL" jAl. irt C jA.. Külföldi egyetemekre kikészülő hazámfiaihoz! Minél inkább elközelegni érzém azon pillanatot, hogy pályámat bevégzendö, a külföldi egyetemek valamelyikére menni elhatározzam magamat, annál égetőbb vala vágyam: bár csak ismerném, legalább némileg főbb vonásaikban a külföldi egyetemeket, az uralkodó nézeteket és irányokat, az itt vagy amott a többi felett túlnyomó irány képviselőit ; azoknak kisebb vagy nagyobb hatású működését, fontosságát, hogy annál könnyebben választhassak eme vagy ama egyetem között; egyéniségem s kitűzött célomnak megfelelöleg annál üdvösebb s jövőmre nézve annál szilárdabb önállóságot nyújtó és következménydúsabb legyen választásom. A már külföldi egyetemeken megfordult ifjú barátim közöl egyik ezt, másik amazt dicséré, ajánlá, s természetes mindenikük legkiválólag azt, melyen ök is megfordultak; nézeteit, elveit és irányát megismerték, azok úgyszólván vérökbe átmentek, míg a többi egyetemek irányát csak hallomás után ismervén, a magok ismerte egyetem irányát eme fölé emelték. Beláthatni, hogy ily körülmények között, a még határozott önállósággal külömben nem biró fiatal ember függőben és ingadozásban tartatik. A belátó tapasztalt ás bölcs férfiak azon atyai intéssel bocsátottak el, hogy egy bizonyos irányhoz se szegődjünk vakon, hanem mindeneket megvizsgáljunk s a legjobbat tartsuk meg. Ennél jobb intést és tanácsot nem adhatni, s ez az, mit minden fiatal embernek, kinek önállóságra törekednie szent kötelessége, hogy annál üdvösebb, áldáshozóbb legyen működése, leginkább ajánlható. S hogy ezt némely ifjú nem követve, tán valamely nem épen legjobbnak nevezhető, tán a tiszta értelmi felfogással összeütköző irány zászlaja alá esküdött, élte ferde, s más belátóbbaktól tán csak sajnálattal kísérő rosz következményeinek kútforrásává lön. Élö példák szólnak e mellett. Mennyire csekély tapasztalásom, s még csekélyebb olvasottságomtól telik, szívesen közlöm külföldi egpetemekre kikészülő hazámfiaival, nem az ezeken uralkodó irányok s ezek képviselőinek kiható müködésök feletti bírálatot, mert ez csekély tehetségem körén túl esik, hanem felfogásomnak megfelelő véleményemet és nézetemet. Hazámfiai leginkább a jénai és hallei egyetemeket szokják rendesen meglátogatni; a választás kérdése leginkább e kettő körül fordul meg, s igy csak e kettőről való nézetemet közlendem hazámfiaival. Miután pedig ezek kirekesztőleg csak a theologiai tudományokat —, vagy kisebb-nagyobb mértékben a philosophiaikat hallgatják tökéletesb kiképeztetésök végett, — ezek szakférfiaira terjeszkedik ki nézetem. 1. „Theologia". Nem ismerek tudományos mezőt, melyen annyira eltérő, söt éles ellentétben álló nézetek, s így irányok is uralkodnának, mint a némethoni protestáns theologia mezején. Egy számtalan ágra elszakadozott fo-