Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-25 / 38. szám

A syriai szenvedő keresztyének javára segélyt gyűjtenek Német, Angol, Franciaország protestáns egyházi lap szerkesztői, mi is keresztyéni kötelességünknek tartjuk hitsorsosink szerető s irgalmas szivéhez fordulni s csak fillért kérni, mely Idvezitőnk mondása szerint, több mint a gazdag aranya, ha mindene az az áldozónak. E felhívásra saját akaratunkon kivül az angol syriai segély-alap kezelői C. R Eardley és J. f&gusson urak szerkesztőségünkhöz intézett testvéries kérése is indított, kik intézkedtek arról, hogy a begyülendő segély a legigazságosabban osztassák fel a nélkülöző szenvedők közt. Szerk. A moldva-oláhországi reformált keresztyének érdekében. A ,,Bukaresti magyar közlöny1

' sept. 1-sö számában (mely már politicai tartalommal jelent meg) Mester Ede, egy ref. missionáriusnak Romániába küldetését inditványozá. „Nemzeti szempontból is kiszámithatlan szellemi haszon háramlanék egyesekre, mint az egészre — igy szól indítványozó ur. — Az idökénti érintkezés megvédné (Oláhországban lakó magyar hitsorsosinkat) az idegen nemzetiségbe való felolvadástól, villámütésként hatván lelkére, az Isten igéjét anyai nyelvén hallani." Cikkje végén pártfogásra hívja fel a magyar ref. egyházkerületeket s évenkinti segélyezést kér, mely az utazás költségeit s pályadijt fedezni, ö maga évenkint 20 forintot ajánl e célra. T. Koos Ferenc bukaresti ref. lelkész ur szinte hathatósan ajánlja e vallásos erkölcsi éi

s nemzetiségi szempontból oly fontos ügyfelkarolását s indítványozza, hogy ezen missionarius papnak Ploesten kellene lakni, honnan Buzeo, Foksány, Galac, Braila, Kai arás, Oltenica, Gyurgyevó, Szeverin, Krajova, Rimnik, Pitest, Tirgovist, Kimpina városokat évenkint bár egyszer is meglátogathatná. Nekünk régi óhajtásunk, tisztelendő Révész Imre urnák pedig kedvenc eszméje egy ily missionárius papnak a Moldva-Oláhországban elszórt reform, magyarok közé küldetése. Miután ez eszme épen onnan pendíttetett meg, komolyan a jánljuk a ft. egyházkerületek figyelmébe, mint oly ügyet, mely megérdemli hogy tanácskozási tárgyaink közé sorozzuk. Szerk. — ISKOLAÜGY. Igazgatói jelentés a gyönki h h. algymnasium 1859—60. évi állapotáról. Minél nagyobb jelentőségű azon hely, hol valamely tudományos intézet létezik; minél szélesebb körre kiterjedő és eredménydusabb azon hatás, mit az a neki kimutatott téren előidézni képes; ezek következtében minél szorosabb viszonyban áll az az egészszel egyfelől, mint az egyház, másfelöl, mint a nemzet mivelödésének eszköze: annál inkább megvárhatja az egyház, meg a nemzet, hogy időről időre értesíttessék az olyan intézetek bármilyen állapotáról, melyek e kettős irányú elöhaladás emeltyűi gyanánt kívánnak tekintetni; de másrészről annál jobban kötelezve érezhetik magukat azon intézetek is arra, hogy a korral együtt haladó, vagy attól elmaradó életüknek jelét kimutassák, és szellemi működésükről ott, a hol lehet számot adjanak, s ezáltal az egyház és nemzet iránti felelősségüket elismerjék, bebizonyítsák. — Ezen gondolattól vezéreltetve határoztam el magamat arra, hogy igénytelen szavaimmal röviden elmondjam, milyen állapotban volt ez évben intézetünk ? mik voltak azon örvendetes tényezők, melyek virágzására éltetöleg hatottak ? mik azon hiányok, melyek kisebb vagy nagyobb mértékben gátolák a szerencsésebb elöhaladást ? és melyek volnának szerény észrevételeim nyomán a többek között az eszközök, melyek a tökélyesedés céljához képest az intézetnek a kellő lendületet megadnák ? A mult évi hibás rendelkezés okozta kedvezőtlen viszonyoknak a dolgok törvényes rendbehozatala általi megszüntetése után az egész iskolai év a tanárok közti példás egyetértésben és békességben folyt le, mely körülményt egy részben elvitázhatlanul a tanárkarnak testületi érdekei feletti biztos öntudata s azok érvényre juttatására való rendíthetetlen törekvései idéztek elő. Im ezen örvendetes jelenetet ábrázoló soraim fedezzék cl tehát fátyolként a tisztelt közönség által most egy éve szemlélt gyönki bajok egy részét. Az egész tanévet megint csak a régi gyöngélkedő gymnasiumi épületben töltöttük el. — Ez év folytán négy rendes tanár és egy — mellékesen — mint rajztanító működött. — Volt a tanintézetben 100 tanuló, kik közül 31 ez évben lett beírva. Ezen 100 számban Tolnavármegyéböl volt 55, Soinogyból 13, Fehérből 11, Baranyából 10, Pest-Soltból 6, Veszprémből 3, Esztergomból 2. — A tolnai reformált egyházmegyéből volt 20, a k.-somogyi ref. egyházmegyét képviselte 22. — Magából Gyönkből 20 növendék tanult az intézetben. A mi az intézet szellemi részét illeti, a közönségesen taníttatni szokott tantárgyakon kivül az I-ö osztályba felvétetett az első fél évben a világtörténelem, legnevezetesebb eseményeiben tárgyalva Bredow magyar fordítása szerint. A elsajátíthatás könnyítése végett a növendékek kézi könyvnélkül magyarázat utján taníttattak, a hallottakat a tanulók otthon fogalmazták, A nyári fél évben pedig a magyar nemzet története is Rajcsányi szerint, megkezdetett. Megjegyzendő, miszerint a honi történet ezelőtt is mindig taníttatott a IV-ik osztályban. — Elismeréssel kell szólanom a német nyelv tanításánál az I-sö osztályban Brassai okszerű vezérkönyvének célirányos voltáról, a mely tankönyvnek útmutatásaihoz alkalmazkodva, rövid idö alatt, a lehető könnyűséggel bámulatos sikert lehetett általa elérni, — A vallástanítás ez évben nem egy különálló, hanem a 3 rendes lelkész-tanár által teljesíttetett, a az oktatás a biblia olvasás- és magyarázással összekötve kezeltetett; ezen-