Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-26 / 34. szám

kon hordozták; végetlen szeretettel, fáradatlan gonddal és hűséggel táplálták és nevelték. Ragaszkodjatok igaz hittel s meggyőződéssel az evangyéliomi valláshoz és egyházhoz, felülemelkedve a vakbuzgóságon s felekezetességen, mely a szeretet kötelét" elszaggatja, másokat a hitbeli különbségért megvetnni és üldözni is kész. Nem Jézus vallása az, mely felebarátját gyűlöli és üldözi. El ne hagyjátok a szentgyülekezetet. Legyetek jó egyháztartók. Építsétek az úr házát. Gyakoroljátok a köz isteni tiszteletet. A könyörgésben szorgalmatosak légyetek. Használjátok a kegyelem eszközeit. Tartsátok meg az egyház szokásait s rendeleteit, melyek az isteni félelem és kegyesség előmozdítására szolgálnak. Őrködjetek az erkölcsök tisztasága felett az egyházban. A presbitériumoknak ez egyik legfőbb s legszentebb feladata. Az éjszaka elmúlt, a nap elközelget, vessük el azért a setétségnek cselekedetit, és öltözzünk fel a világossághoz illendő öltözetbe (Róm. 13, 12). Vajha a borzasztó káromló szó senki száján ki ne jőne közöttünk, mely Isten félelmével merően ellenkezik. Méltán bünteti Isten az oly népet, a mely őt nem féli s káromolja. A mint meg kell adnotok a Császárnak a mi a Császáré: adjátok meg Istennek is a mi Istené. Gondoskodjatok különösen arról, hogy a gyermekek és ifjak növekedjenek az úr félelmében; az evangyéliomi vallásra, minden hasznos és szükséges isméretekre idejében és híven taníttassanak. Evangyéliomi egyházunknak eddig is fődisze és oltalma volt a tudomány, a nevelés és oktatás; ennek előmozdítására főgondotfordítottak, készen és örömmel áldoztak elhunyt őseink. Ezen gondra s áldozatkészségre kétszeresen ösztönöz benünket jelenkorunk. Most is betű szerint igaz, a mit a próféta mond „elvesz az én népem, mert tudomány nélkül való." Az isteni gondviselés akarta, hogy mi a reformált egyház hívei földi hazánkban legnagyobb részben a magyar nemzet fiai vagyunk. Nemzetünket oly sok és nagy különböző nemzetiségek között jelenben csak a béke műve, a tudományos, és szellemi mivelődés tarthatja fel. Nem csak az egyház hanem a nemzetiség és hazaszeretet is ösztönöz és feloldozliatlanul kötelez, hogy részünkről mi is igyekezzünk nemzetünkben az emberiség feladatát, minden szépet, jót s igazat buzgón előmozdítani, pártoljuk különösei! a tudományt, minden szellemi vallásos és erkölcsi nevelést és oktatást közöttünk. A legtöbb bűn s erkölcstelenség nem a nevelés és oktatás hiányából vagy rosszaságából származik e ? Nem vettetik e meg, nem gúnyoltatik e ki, nem aljasul e rut szolgaságra az oly nemzet, mely a tudományt megveti, melynek mások vezérletére van szüksége? De ha hittel, Isten beszédével s tudománynyal bővölködtök atyámfiai: bővölködjetek szeretettel és jótéteménynyel is a vallas és tudomány ügyében. A reformált egyház a szeretet munkáinak gyakorlata által szokott kitűnni mindenütt, Helvéciában, Franciaországban, Angliában. Fájdalom, hogy még' mi ezt magunkról nem állíthatjuk örömmel. Van-e egyházközségeinkben a szegényekről s munkatehetetlenekről illő gond ? A házankénti rendesen csaló koldulást nem kellene megengedni, minden egyházközség maga tartoznék munkatehetetleneiről gondoskodni. Nyújt e egyházkerületünk szükséges segedelmet az oly kisebb és szegényebb egyházközségeinknek, melyek saját erejöknél az egyház szükségeit nem képesek fedezni, feltartani a templomot és iskolát, ellőállitani a lelkészi és tanitói szerény dijt ? Van e oly közpénztárunk, melyből az épülendő templomokra s iskolákra kegyes segedelmet nyújthatnánk, vagy a felsőbb nevelő intézetek felvirágoztatására, s a nevelés előmozdítására szükséges kiadásokaf fedezhetnök? Honnan vegyünk segedelmet, hogy képezdénket s nőnöveldénket oly állapotba helyezzük, hogy kitűzött magas céljoknak megfelelhesenek? vagy főiskolánkban a jogi s bölcsészeti tanszékeket újra felállíthassuk ? nem is említve a rég óhajtott protestáns egyetem eszméjét? Egyházunk ezen hiányán segítenünk kell. Mint Jézus szegénynyé lett, hogy mi gazdagok legyünk általa: ugy a mi szegénységünk is tegye gazdaggá egyházunkat. Ezt a felebaráti szeretet parancsolja, Jézus és az apostolok tanítása s példája kivánja. Tartozunk, a mint az apostol szól, mi kik erősek vagyunk, hogy az erőtelenek erőtlenségét hordozzuk (Róm. 15. 1.) Mindnyájan a Krisztus teste vagyunk, és tagjai rész«zerint. Ha egy tag szenved, minden tagok egyetemben bánkódnak. (1 Kór. 12, 16). Ifjabb báró Vay Miklós, köztiszteletűfőgod-