Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-19 / 33. szám

Esperesi látogatásra készen tartani határoztatott az egyházak minden javainak — fekvőségben, tőkékben, ala­pítványokban, — évenkénti jövedelem-forrásainak, ágybér, stb. rovatos összeírását. Egyházmegyei gyámoldánk jul. 1-sötöl életbelépett a következő — egyszer mindenkorra három év alatt lefize­tendő — 4 részvényosztályzattal : 25, 50, 75, 100 pfrttal. Éles Emil Pest, augustus 13. A P. Napidnak augustus 7-kén megjelent száma az ágostai vallást követők tiszai kerületének Miskolcon tartott nagygyűlé­séről szólva, terjedelmesebb kivonatban közli azon beszédet, melyet ezen gyűlésen Zsedényi Eduárd ő méltósága tartott, s melyben a követ­kezőket olvasom: „Vannak vallásunknak szent ereklyéi és áldott hagyományai, melyek körül súlyos idők­ben mindig összesereglett a szétzilált protestan­tismus, és bennök találta föl a talismant, mely a vész és vihar pillanataiban megvédte eddig s meg fogja védeni jövőre egyházunk szabadságait. Ezen sérthetetlen jogi állapotunk az 1790. 26-dik cikkén, az abban fölhívott linci és bécsi békekö­téseken sarkallik, és a mint erre támaszkodva 1848-ban a magyar királyi cultus-ministeriumnak e törvényelleni rendeleteit el nem íogadtuk stb. stb." Miután 1848-ban a magyar királyi cultus­ministeriumnak egy ideig élén álltam s a P. Napló olvasói közül néhányan talán azt hihetnék, hogy e súlyos vád, mely a protestáns egyház egy ily köztiszteletü tagja által az 1848-dik ministe­rium ellen emeltetik, engem illet: kénytelennek érzem magát az általam igen tisztelt méltóságos urat megkérni, méltóztassék azon esetet kijelölni, melyre beszédjének idézett helye vonatkozik; annyival inkább, minthogy azon idő alatt, melyet a ministeriumban töltöttem, azon eset, hogy a protestáns egyház a ministerium által kiadott valamely rendeletet el nem fogad, soha nem for­dult elő, s az 1848-diki országgyűlés folyama alatt, a mennyire én tudom, a ministerium ellen soha azon panasz nem emeltetett, hogy az a protestánsoknak békekötéseken alapuló jogait, melyeket az 1799. 26. törvénycikk megerősített, rendeletei által megszorította volna. — Sz.-Tor­nyán, 1860. augustus 9-kén B. Eötvös József. (Pesti Napló). Hálaszó. Ama világhírű erkölcsi bölcs Seneca azt mondja „azért örülök ha valamit tanulok, hogy másokat tanítha­tok, ha valamivel bírok, hogy másokkal is közölhessem azt." Valóban aranybetükre érdemes szavak! — S ha nem is keresztyén főből, de valódi ker. érzelemből kifolyók. Vajha e volna minden bölcsnek — hatalmasnak — s Isten­től földi javakkal megáldatottnak elve, életöröme, gyönyö­rűsége ! — mely drágább a fényes jkárbunkulusoknál, és minden gyönyörűségek nem hasonlithatvák hozzá Péld. 3.; 15. És vajmi jól esik lelkünknek, midőn ilyeket mutathatunk fel egyházunkban. Vajmi jól esik,midőn megismertethetünk olyakat, kik híven követik a nagy Mesternek ama szavait: „úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy mások is lássák a ti cselekedeteiket, és dicsőítsék a ti mennyei atyátokat." Mát. 5.; 16. És iine ilyet van szerencsénk felmutatni borsodvár­megyei S. kazai birtokos űrhölgy — néhai b. e. Radványsz­ky Bertalan űr kegyes özvegyében született Bdrczay Sarolta asszony ö nagyságában, ki az alsó-vadászi porrá égett helv. hitv. egyház számára julius 15-kén négyezer fáin cserép-zsindelyt — melynek ezre 16 osztr. fr. — sigy 64 uj frtot ajándékozni kegyesen méltóztatott. Ezen kivül, minden más kérők mellőzésével, az egyház részére szüksé­ges cserép-zsindely kiszolgáltatását megígérni kegyeske­dett. Sőt még itt sem állapodott meg; — hanem, mivel az egyház mindkét iskolájának sárfalai az egy hó óta szünet­len ömlő. zápor miatt összeomolván, kiadásai a tűzvész által okozottnál több ezerrel megszaporodtak, s jelenleg fizetni képtelen, — mig az egyház kölcsön, vagy kegyadomány útján valamit bevehet, a zsindelyek ára után is elvárakozni késznek nyilatkozott. Avagy e tisztelt úrhölgyben is nem üdvözölhetjük-e amaz evangyéliomi Tábithát ? ki: „gazdag vala jó cselekedetekkel és alamizsnákkal, melyeket oszto­gat vala ? Csel. 9. 36. Üdv neked tisztelt asszonyság, ki a jótétben keresed nagyságodat, örömedet! — üdv szépen fejledezö kedves árváidnak is. — Sötétek a gondok s a bánat fellegei, melyek kedves férjed véletlen s korai halála után lelkedre s szivedre borultak — de a ker. hit — szere­tet és remény sugárai oszlassák el azokat, s mint a szellem­erkölcsi világ hármas csillagai, hervadhatlan öröm-virá­gokkal gazdagítsák űri családod hosszas földi pályáját! — Hasonló magaskeblü férfiakat — kik a keresztyén s protest. vállas nem csak jogait s kívánságait hangoztatják szájukon — mint sokan szokták, de annak terheit s köteles­ségeit is örömest hordozzák és teljesitik, van szerencsénk a tiszt, közönség előtt bemutatni: Idösbb Vay Miklós egyház kerületi Fögondnok, Zsarnay Lajos superintendens, Lónyay Gábor, Szatthmáry Király Pál, Bárczay Albert, Fáy Gusztáv, Ragályi Ferdinánd, Ragályi Ábrahámt Ragálgi Ferencz, Ragályi Miksa, Lovász Miklós, Csonca Sámuel, Soltész Nagy János, Meczner Ferencz, Darvas Antal, Szemere Miklós, Lossonczi Károly, Gábriel István urak, s több megszámithatlanokban, kik mind siettek kegyes segélyt nyújtani a porok és hamvak között sinlődö szeren­csétlen egyházunknak. Ragyogjanak ők sokáig! — ragyog-33

Next

/
Oldalképek
Tartalom