Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-19 / 33. szám

janak utódaik nemzedékről nemzedékre mint első rangú csillagok édes hazánk s prot. egyházunk egén, mig ég és föld el nem múlnak, s vezessék azokat az igéret földébe ! — E nagy Férfiak után hálával kell fölemlítenünk: Kégl László ügyvéd urat is, ki elébb 4 s majd 10 osztr. frttal kegyeskedett kedves áldozatot nyújtani egyházunk gyászos oltárára. Fogadja ö — s fogadják több más megnevez hetlenek _ kiknek becses nevüket jegyzökönyveink híven megörzendik — fogadják gyülekezetünk forró háláját, köszönetét. — Adja a jó Isten, hogy minél többet sáfárkodnak az ö dicsőségére, annál gazdagabb legyen földi s mennyei kincsük forrása! Nem lehet itt hallgatással mellőznünk a tisztelt első magyar biztosító társulatnak is azon — nem csak loyalitását, de valódi keresztyéni indulatját is, melyet valamint, különösen az alsó-vadászi helv. hitv. egyház, — úgy a jun. 11-diki tűzvész által károsult, s javaikat már biztosított minden egyének irányában tanúsított. Ugyanis a tisztelt társulat pesti elnöke, csak hamar a szerencsétlenség után azon rendelést küldé az üdvös intézet miskolci tiszt, tagjaihoz, miként: végrehajtván a tüzvészi szerencsétlenségeknél szabályszerű eljárást s hivatalos becsléseket, — azonnal kinekkinek törvényes illetőségét minden fölterjesztés és haladék nélkül szolgáltassa ki. És mi örömmel s hálával jelenthetjük, s jelenteni kedves kötelességünk is, miszerint a miskolci tiszt, elnökség sietett azonnal eleget tenni a kegyes rendeletnek, e mellett egy fillért sem vonván le a biztosított öszvegből, kik itt biztositák javaikat jobbadán már föl is építkeztek akkor, midőn mások a trieszti társulattól még semmit sem kaptak, s magas kamatra lévén kénytelenek kölcsönt felvenni, nem kis adósságba verék magukat. Az ily derék nemes érzelmű társulat valóban megérdemli mindenkitől s tőlünk is a legszivesb hálát, közrészvétet és pártolást! — Ah mi nyugodtak lehetnénk ily dicső társulat mellett, ha mindnyájan — s kivált az egyházak illő értékben biztositan ók épületeinket; — de ha csak ötöd s tized részét tesszük annak — mint jelenleg — sajnosan kell okulni szerencsétlenségünkön. — . Alsó-Vadász aug. 5-kén 1860. Az alsó-vadászi egyház, s község nevében Kérészy Mihály, helv. hitv. lelkész. M.-Szigeth augusztus 6.1860. Mi szép, mi megragadó a nemeslelkü ember hevülő buzgalma, s részvéte akkor, midőn a vallás, egyház, haza, s nemzetiség ügye előmozdítása érdekében, magát áldozattételre ösztönöztetve érzi, kegyes életével, vallásos érzületből eredő jó példájával, másokat is erényes tettekre gyulaszt! Tisztelet 8 hála kiséri azt mind végig; nem merül az el mindenestül fogva a mulandósság végetlen tengerébe; ha meghal is él, emléke, hírneve halhatatlan marad, mint a dicső szellem maga. Ily nemea lelkű hölgyeket mutatok én be e lapolvasóinak a mivelt keblű magyar-nő koszorúból Gróf Rhédey Klára Báró Radák Istvánné, és Pinkoczi Horvát Mária Ö nagyságaikban ; kikben a jótékonyság egyik nemtője immár több tekintetben feltaláltatott. Mint kísimitott gyémántszemek szertelövellik ragyogó sugaraikat : ugy az ő szépre, jóra s üdvösre célzó magasztos tetteik messze tündöklenek e hazában. Nem feledi Őket el, a mult évben tűzvész által díszes tornya s templomától siralmasan megfosztott Máramarosszigeli reform, egyház is, melynek öt-öt száz forintot küldeni kegyeskedtek segélyül, gyámolitásul, romjaiból leendő kiépülhetésre. Nem feledi őket el a máramaros-szigethi ref. . egyház soha, söt letörölhetlen betűkkel jegyzi fel nevüket, s örökíti hálás köszönet kifejezése mellett. Mily mennyei öröm lesz az ily dicső tettekben ékeskedöknek, kik igy az emberi társalom, s közös intézetek javára, boldogitására éltek, ha életök alkonyán az elmultat tekintvén, azt látják, hogy nem hiába éltek, és ha ezen szókkal adhatják vissza leiköket a Mindenhatónak : „Atyám ! elvégeztem a mit reám biztál, úgy éltem, a mint kívántad, örömmel megyek hozzád, hogy nálad ama boldogabb, felségesebb helyen kezdjem ismét dicsőségesebb futásomat." Hálás köszönetünket hirlapilag is kifejezvén, jótéteményezett egyházunk nevében gr. Rhédey Klára, b. Radák Istvánné és Pinkoczi Horváth Mária ő Nagyságaik, mint igen nagykegyü pártfogóink és jóltevőink iránt, azzal zárjuk be igénytelen rövid közlésünket: adjon Isten a magyar hazának, s protestáns anyaszentegyházunknak több ily drága imádatos jellemű, jótékonyságban fáradhatlan keblű derék hölgyeket, mint a fejedelmi vérből származott dicső sarjadék, gróf Rhédey Klára, báró Radák Istvánné és P. Horváth Mária! mindketten éljenek az emberi életkor legszélsőbb határáig! Szarka József reform, lelkész. Hitsorsosink s testvéreink az úrban! Sors csapásaitól meglátogatott két egyház emeli hozzátok hála és kérő szavát. mindegyik azon szent hajlékot vesztette, melyben az üldözött, a nyomatott, sújtott vigasztalást szokott keresni és találni. Oh nyújtsátok ki ti is alamizsnás kezeteket, hogy felépíthessék azon szent hajlékokat, melyeknek falai közt magán veszteségeikért mennyei kárpótlást találhatnak a meglátogatottak. Különösen könyörüljetek az alsó-vadásziakon, kiket a tűz fedelök- és templomuktól, az árviz pedig szájukba vető falatjuktól fosztott meg s eltört kezükben a kenyér botja, melyre támaszkodhattak volna. Szerk. Adakozás. Rácz István gyantai ref. lelkész ur a leégett alsóvadászi gyülekezet számára küld 3 forintot. Tiltakozás. A losonci prot. egy. öt osztályos gymnasiumról 1859—60-dik iskolai évről szerkesztett tudósítványban olvasható : „Vezéreszmék a gymnasium rendeltetéséről," irta dr. Valkó Endre ez évben igazgató-