Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-19 / 33. szám

mind azon tudományokat, mik testi s lelki erejét ily öszhangzatosan fejlesztik. Igy értve a gymnasiumot: ennek olt kell kezdődni, hol a test és lélek fejlődése azon fokon áll, hogy ezt őszhangzón lehet nevelni: tehát az elemiiskola után, a tizedik évben. S ott kell végződni, hol a test lehetőleg kifejlett, s a test s lélek szerint teljes ember, életpályát választhat magának, 19, 20 év. A gymnasiális pálya tehát ez okból 9 év, a mely ok megmagyarázva annyit tesz : hogy 9 év alatt lehet s kell a testet széppé, erőssé, ügyessé fejleszteni; s ily testben 9 év alatt fejlődhetik a lélek annyira, hogy fokonként sajátjává tehesse azon ismereteket, mik neki, mint embernek, maradandón, s mint leendő szakembernek, alapul szükségesek. Kik a kilenc osztályú gymnasiumból a felsőbb hármat lyceumnak veszik, csak nevet cserélnek szükségtelenül; kik e kilencediket elvágják, leveszik a gymnásium koronáját, a teljes bevégzést. III. Minő tudományok tanittassanak a gymnasiumban s mily beosztással. Csak oly tudományok, mik a testet s lelket fejlesztik; beosztásuk legyen természet szerint fokozatos, a test s lélek erejéhez mért, mint ezt a természetvizsga, rendes időben kifejleszti, és gyakorlat által erősíti, A ,,testet" illeti a testgyakorlat egész terjedelmében: tehát a sajátképi testgyakorlat, küzdés, vívás, úszás, lánc, ének, zene, rajz, írás; mindezek, ha a test hajlékony korában be nem gyakoroltatnak, később nehéz, vagy sikertelen kísérletek — kellő időben a legszebb, legjobb s legnemesebb foglalkozások. A „lelket illeti a tudomány egész rendszerében. A lélek, természetes törvénye szerint így fejlődik; túlnyomó öszhangzattal, azaz, oly összevágón, hogy ébren van s működik ugyan minden tehetség, de egyik vagy másik túlnyomó a nélkül, hogy az egyensúlyt megzavarná. 1) „Az érzelem, emlékezet s képzelet." 2) „Az értelem, ész és akarat." „Érzelem" alatt értem lelkünk azon erejét, mely a különféle meghatottságokat mind befogadni, mind előidézni képes. „Emlékezet alatt azt, a mi a tárgyak neveit, tehát a szavakat, s a szavak által magukat a tárgyakat is mind felfogni, mind előidézni képes. „Képzeletnek" azt, mi a tárgyak látható, szemlélhető egészét, tehát képét mind visszaidézni, mind előteremteni tudja. „Értelemnek azt, a mi az elvont tárgyakat részeikben, elemeikben felfogja s megismeri. „Észnek" azt, a mi a részekből, elemekből egy fogalmi egészet tud alkotni. „Akaratnak" azt, miben ezen erők, mint egy gyupontban egyesüln ek, hogy az átérzett szépet, a felfogott igazat, mint jót, tetté változtassák. Elörebocsátva azon ism ert igazságot, hogy miként a lélek képességei; úgy a tudomány ok is rokonságban vannak egymással: a tantárgyakat űgy kell beosztani, hogy ezen képességek, s ily fokozattal vétessenek alapul. A) lv

„Az érzelemé" a vallás. 2. „Az emlékezeté" a nyelvek. 3. „A képzeleté" a történet, természetrajz, s nézlettan. B) 1. „Az értelemé" az irodalom s mértan. 2. „Az észé" az észtan, bölcsészet, 3. „Az akaraté" a világtörténet. Midőn az egyes tantárgyak beosztatnak, akkor lépnek e tehetségek határzón elő; itt csak annyit jegyzek meg, hogy kik a beosztást e lélektani szempontból teszik; találják el egyedül „quod satis et opus est." A kik a systemáktól elragadtatnak : feláldozzák a lélek rendszerét, a tudományok rendszerének, s növelik az oly systemák mankóján botorkáló növendékeket, kik az egészből tudnak valamit, s a valamiből semmit. A kik egy részről a lélek önképző erejét megtagadják, más részről a tudományok rendszerét nem ismerve, a lényegest az esetlegestől, a főt a mellékestől elkülönitni nem tudva, mindent egymásra halmoznak: szaporítják az óra számát, s valamint 5, űgy 10 órán is végezni nem tudnak. Ezek belezavarják s megunatják a tanulóval, kiben egy kis lángész, vagy csak talentum jele is van — a tudományt: az egészről tiszta fogalommal nem birnak; s mint a systematikusok, merészek, de e mellett üresek: űgy ezek félénkek, bár tudnak valamit. De térjünk a kérdésre. A lelki képességek e megkülönböztetéséből világos, hogy a gymnásium kétfelé oszlik: ott, hol az „irodalom kezdődik; vagy hol kiválólag az értelemre kell hatni. Az algymnasiumban lélektani, természetes okoknál fogva túlsúlyú a „nyelv, a vallás" csak annyiban tanítandó, a mennyiben az érzelem, a „történet-, természetrajz, s mértan" a mennyiben a képzelem tárgya. A fögymnasiumban: 1) az „irodalom" a mennyiben az érzelem, s értelem tárgya, tehát a nyelv szépsége, s a szép nyelvben nyilatkozó érzelem s gondolat fönsége, s szóval az irálytan, mint költői, szónoki irály, költészet és szónoklattan; részletes történet, részletes természetrajz s mértan. 2) az „észtan", a nyelv s irodalom észszerű magyarázata, a gondolkodás főbb törvényei, a mértan s természetrajz rendszeres egészében. 3) a természettan, világtörténet s bölcsészet egész rendszerében. Ily lélektani alapon véve föl a tantárgyak beosztását, Sebessi tantervében a tanok e fokozatos túlsúlyát a lélek tehetségeihez alkalmazva nem látjuk : s így az első ellenvetésnek : „hogy a lelki tehetségek fokozatosan nem fejlődhetnek," nincs elég téve. Mert tessék bár megnézni a nyoma-; tott tantervet, az egyes tudományoknak, majdnem mind a nyolc osztályon keresztül ugyanannyi óra van kiszabva: pedig világos, hogy a vallást kivéve minden tudománynak a maga helyén nőni vagy fogyni kellene. Például a „latinra" legtöbb óra kell az I-sö, s II—dik osztályban, a „magyarból" az V. s VI-ban; a németből a III. s IY-ben, vagy a hol elkezdetik; a görögből az V. VI-ban, vagy kezdetén; történetből az I. s III., VII. és VlII-ban a mértanból; a VII-ben; a természettanból a VlII-ban. Egy szóval, elv a tantárgyak beosztásánál, hogy mindig azon tan legyen uralkodó, mi a növendék tehetségéhez inért: különben ott leszünk hol eddig voltunk — a sokból