Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-19 / 33. szám

103.9 1040: Ily körülmények közt találták a főiskolát az 1848. szerencsétlen események. Munkában találtak azok egy elébb kinevezett tudós egyházkerületi küldöttséget, melynek feladata lett volna a tanrendszerben a humánizmus és reálizmus elvét sulyegyenbe hozni. E két elv a század elején a nagy Vay József alatt egymás ellenébe állíttatott, közepe felé nem elég szerencsével egyesíttetett. A küldöttség munkáját be nem végezheté. Ama vihar, mely a haza egét elborította, kioltogatta azon szövétnekeket, melyeknél a közügyek munkásai dolgoztak: csak hallgatni kellett és nem munkálkodni, mindent az államegység elve szabályozott A prot. egyház és iskolák békekötéseken s országos törvényeken alapuló önkormányzata egyetlen élő vonása a haza nyolcszázados önkormányzatának, s avagy kilialt-e a multak emléke és vágya a keblekből? Oh épen nem; HZ anynyit zaklatott protestáns egyházi ügyben velünk érzett, velünk tartotta nemzet: mikor hangzott el kebléből csak egy támadó szózat ügyünk ellenében ? de igen is, emelkedett győzelméért millió nem protestáns kebel fohásza a kegyelem Istenéhez,, a kitől jő az erő és a kitartás. Valóban mi azon dicső ősök emelkedett szellemű utódai közt élünk, kik az 1791. valhístör vény eket alkoták. A nemeslelkű törvényhozók iránt csak ugy mutathatók meg hálánkat hogy hívek és állhatatosak voltunk az ügy mellett, melynek győzelmét óhajtották unokáik. Lesz még idő, midőn a haza a prot. tanintézeteket a jogok tiszteletben tartása mellett kedves Övéi gyanánt fogja ápolni, azok közt a ünnepelt főiskolát is; addig azonban még sok áldozatra van szükség, de a nagy közönség tudni fogja, hogy a szellem felette van mindennek a mi földi. Es most ünnepelt főiskola, míg a remény láttat velünk feletted megnyilatkozott egeket, s ezredekre terjedő pályát előtted, tudjuk, hogy lesznek küzdelmeid is, mint voltak a multakban és a jelenben, és még sem aggódunk sorsodon: az ég. mely annyi viszontagságok közt megőrzött, jövőben sem vonja meg tőled áldó kegyelmét, ad neked, mint adott minden időben, lelkes jóltevöket, bölcs elöljárókat, hű vezetőit és tanítóit az ujabb nemzedéknek; inaidat koronként ugyanazon szellem fogja áthatni, mely az ősöket lelkesítette. Igen, e főiskolával minden történhetik, csak egy ne történjék: hogy szelleméhez következetlen legyen, hogy múltját megtagadja. Sárospatak főiskolája minden időben a közmíveltség, tudomány, vallás és lelkiismeret, szabadság, s a haza szent ügyének fog élni. A belső somogyi ev. ref. egyházmegyében levő papikörbői Az embernek inkább feladata es életben a cselekvés, mint a bölcselkedés. Isten bizonynyal több kötelességet, mint ismeretet, több erkölcsösséget, mint vizsgálódási , több erényt, mint tudományt követel tőle. Táplálni az éhezőt, ruházni a mezítelent, vigasztalni a kesergöl, tisztelni a fejedelmet, szeretettel ölelni a hazát: sokkal becsesebb foglalkozás, mint holmi száraz értekezések f'ércelése, miknek olvasásában kificamodik az ész, meddő marad a szív. E lapok 26-dik számában a föntnevezett papikor alapszabályaiként 36. volt közölve. A ki ezeket olvassa, könnyen elitélhet bennünket, mint olyanokat, kik előre gyártott §§. hideg korlátai közé szorítjuk a mondhatni véghetleniil, azaz : az élet minden rétegeibe behatni kellő keresztyéni tevékenységet. Ezért kell szólanunk. A belső.somogyi ev. ref. papikör keresztyén akar lenni. Hát eddig nem voltak keresztyének a megalakult papikör tagjai, hogy még most akarnak azok lenni? kérdik tőlünk. Bizony fájdalommal kell meg vallanunk, hogy korunk rákfenéje, a sok beszéd, kevés tett, köztünk is veszedelmesen elharapódzott. Vitatkozunk, értekezleteket tartunk egész megszámlálhatatlanságig, s a szeretet munkáinak gyakorlására annál kevesebb időt fordítunk! Divatos paragraphusokat s rubrikákat alkotunk, és sokszor magunk vagyunk első megrontói. Teremtünk ezer meg ezer törvényi, hogy magunkat a legjobb esetben ezek gépeivé, — a legtöbb esetben a sokaságuk miatt megtarthatlan törvények áthágóivá, vagy köményből is tizedet adó farizeusokká tegyük. A materialismus, egoismus, s a cornmunisticust, sociaüsticus eszmék csodás vegyülete — mi honunkban a viszonyok minden tekintetbeni ziláltsága, s az ezt megszüntetni tévúton akaró burocraticus hideg gépiesség miatt a legközelebbi időkben borzasztó gyorsasággal foglalt tért tér után — egyházainkban is tagadhatlanul hozott elő ittott keserű gyümölcsöket. Ezért a keresztyénség is bizony sok helyt üres formává változott át. Igaz ugyan, hogy az egyházi intézményeinkérti áldozatoknak ritka és kitűnő példáival dicsekedhetünk: de fájdalom, sok helyt ez inkább a inodern jeges paragraphusok s rubrikák által erőszakolt, mint élő hitből, önzéstelen szeretetből származott adomány volt. E szavaimmal épen nem akarok azonban eddigi egyházi életünk s ezek tényezői, lelkészeink, tanítóink s híveink vádlójaként lépni föl, mert ha valaki, ügy én bizo-