Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-19 / 33. szám

nyos intézeteiben, AZ európai miveltség és tudományos élet minden szivdobbanása a sárospataki iskola munkássága által korán visszahangzott a magyar protestáns keblekből. Pataknak már főiskolája volt, midó'n Brandenburgban még vándortanítók jártak faluról falura, tanítván az embereket könyörgésekre, és pusztítván a határokat. Korán képeztettek itt tanitók és lelkészek, Sárospatak ez uton szoros összeköttetésbe jött, szolidáris viszonyba lépett a haza minden vidékeivel. Az első időben Melanchthon volt nemcsak a német, hanem egyszersmind a magyar protestáns egyház és iskolák nagy mestere. Azonban nem voltak elődeink gépies emberek s vak utánzás rabjai. Önálló szellemi törekvéseik nyomait találjuk, mielőtt egy századot élt volna a főiskola, A férfiú, kinek lelkében az iskolai gyökeres reformok szüksége korán megérett, Tolnai János volt. 0 oly gondolatokkal foglalkodott, melyek korát a kivitelben századokkal megelőzték; ő későbbi idők szükségeinek érzetét s üdvét hordozta keblében. Szakasztott az uralkodóvá lett skolászticizmussal, mely klasszikus miveltségét nyelvével együtt nemcsak haszonvehető eszközévé, hanem egyszersmind szerencsétlen céljává tette az iskolai tudományoságnak. O érezte, mily nagy dolog az, midőn egy nemzet nem saját nyelvén beszél iskoláiban, s hogy a nemzeti nyelv elidegeníthetetlen jogai meljett szót emelt, vétkül tulajdoníttaték neki még azok által is, a kik különben elvbarátai voltak. Tolnai a tudományosságnak ujabb irányt s magasabb emelkedést akart adni, s tudjuk, hogy azoknak, kik reformátori munkásságra vannak elEíva, le kell mondaniok a földi élet nyugalmáról. Örök érdeme, hogy bár elvei évtizedek sőt századok múlva győzedelmeskedtek, ő agyakorlati hit- és paptan megalapítója a főiskolában. E mellett elhatározott barátja volt a presbyteri igazgatásnak, a kik elveit leverték, egyházi és világi tekintélyek, később összevetett vállakkal vivék keresztül a bodrogkeresztűri zsinaton, s összeállították és életbe léptették az egyházi közigazgatás annyira kedvelt s tisztán protestáns] öntetű rendszerét. Tolnai eszközölte azt, hogyComenius Sárospatakra jöjjön; ő a sárospataki főiskola s egész egyházi életünk fejlődésének örök emlékű munkása volt. S ez elismerés annál alkalomszerűbb, mert épen kétszáz éve annak, hogy ő^l 660-ban a közmunkásság szinteréről lelépett. Valóban szerencse az iskolára, hogy keblében egy tized alatt, sőt épen egy időben két oly férfiú működött, mint Tolnai és Comenius, s annál nagyobb szerencse, mert nem volt közöttök meghasonlás, elvbarátok voltak. Comenius korszakot alkotó prot. pedagog volt; nem azért mert dolgozatai csaknem kétszáz éven át használtattak kézikönyvekűl vagy hogy a kivitel körűi kifejtett nézetei oly tiszták, hogy az ujabb idő nevelészeti mozgalmai annyiban szerencsések, a menynyiben alapelveivel összhangzásban vannak: hanem korszakot alkotó egyéniség, mert rendszerébe három nagy pedagógiai elvet tudott felvenni s azok viszonyos becsét érdemileg meghatározta: ezek a „humánizmus, reálizmus és a keresztyénség. 0 a nevelészetnek nemcsak művészetével birt, nemcsak a kivitelben volt szerencsés: mélyreható elmével jelelte ki az irányt, s összhangzó egészszé egyesítette az ugy látszó ellentéteket. Megérkeztével hiányul tekintette az iskolában uralkodó meddő latinságot, s hogy az orvosi tudomány és jogtan, felsőbb hittan és bölcsészet nem taníttatott. A lelkes Rákóczy Zsigmond komolyan foglalkodott azon nagy gondolattal, hogy a sárospataki főiskola egyetemmé alakíttassák; kora halálával a nagy tervek halomba dőltek. Majd a nemesen kiállott szenvedések után az iskola gyors fejlődéssel ismét virágzásnak indult. Csécsi, kinek hét éven át nem volt rendes fizetése, a bujdosás idején is tanította a hittani és bölcseleti tudományokat. Azonban a főiskola még kizárólag az egyház szolgálatában állott, hiányzott koszorújából egy ágacska: nem voltak a haza előtt polgári érdemei. A mult század végén már ezeknek sem volt híjával : felállíttatott a jogi tanszék, megnyilt az iskola aranykora, s míg az egyháznak lelkes hivatalnokodat nevelt, adott a nemzet előtt tiszteletben álló Kövy idejében és azután a hazának jogtudósokat, államférfiakat, szónokokat; adott ezek mellett bölcsészeket és költőket. A jelesek és nagyok közül, kikfe főiskolából kerültek ki, s később a nemzet gondolkodására eldöntő befolyással voltak, elég lesz Kazinczy Ferencet megemlíteni.