Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-12 / 32. szám

„Handbüchlein der freien Religion" című könyvében, mint tanuk elméleti részét (hittannak természetesen nem szabad nevezni) tünteti elő. Első részében szól ott a világról, a csillagokról, azután a földről, természetről, s annak 3 országairól, s felemelkedik egészen az erőig, mely mindenben működik, — ezen természetrajz után áttér a könyv második részében az emberiség történetére, s kisérvén főkép a vallásnak fejlődését *), eljut egészen a szabadvallási gyülekezetek alakulásáig, mit természetesen, mint a vallási műveltség netovábbját állítja elénk; — végre szól az „én"ről, hol az embernek rövid élet- és lélektanát adja elő. Hol van itt csak egy vallási igazság is ? hol vannak itt lélekemelő vallási eszmék, melyek áthatnák az ember szellemét, s az élet minden nyomorai közt vigaszszal áldanák az érző keblet ? — vannak itt a természetrajz, történelem, lélektan s tudja ég még minő tudományokból egyes ismeretek összehalmozva, de vallás nincs sehol! — E hideg, bensöség nélküli jellem a szabad-vallásuak minden iratain s előadásain felismerhető, csak néha-néha emelkedik bennök a hang — midőn a természet bájait festik, magasabbra nem igen képesek emelkedni. Azonban jó még, ha ilyen jellemű beszédet hall vagy olvas tőlük az ember, mert ha tápot nem is nyer vallási érzete, legalább nem is sértetik általa, — de ha magokon a vallási összejöveteleken is oly beszédeket kell hallania, melyekben az általuk ügynevezett „régi vallás" s annak hivei kigunyoltatnak; akkor szivének valóban fel kell háborodnia egy oly „vallás" ellen, melynek elvei megengedik vallásos beszédben aljas gúnvnyal s rágalommal élhetni. Erkölcstanuk magábanvéve nem oly ellenmondás, mint tanuk elméleti része, a mit nagyon természetesnek kell felismernünk, ha meggondoljuk, hogy az erkölcsiség nem olyan, mint a vallásosság, mit nem annyira az emberi társaság, mint saját belsőnk követel tőlünk, s minek hiánya ennélfogva nem teszi lehetlenné az emberi társaságban való élést; — az erkölcsiség a közéletnek, az emberi társaságnak ütere, elfajulásával egyesek úgy, mint társulatok s nemzetek a megsemmisülés örvényébe sülyednek, — lehetetlen tehát, hogy oly társulat, mint a szabad-vallásuak, mely mindent az észre akar alapítani, s melynek főcélja, e földi élet okos élvezése, — már csak e tekintetből is, ne pártolná az erkölcsiséget! Oly következetlenséget azonban még sem lehet feltenni a nevezett társulatról, hogy a keresztyén hittan megsemmisítése dacára, erkölcstanát keresztyén elvekre alapítaná ; a főelvekre nézve itt is nagyon szembeszökő a különbség, vagyis inkább ellentét, mert míg főkép a tisztított keresztyén vallásban az erkölcsiség is a hitre van alapítva, s az alázatosság benne nagyon is előtérbe lép, addig a szabad-vallásuak erkölcstana a hit alapját — a mi nagyon természetes — egészen nélkülözi, s minden erényt főkép *) A vallás keletkeztét Ulilieh így magyarázza: Már igen régi időkben kezdének az emberek arról gondolkodni, mily elvek szerint kelljen életüket elintézni; ezen elveket összevéve nevezték vallásnak. az emberi méltóság érzetére alapít. Cselekedjél úgy, a mint emberi méltóságod követeli, s ne tedd azt, a miért előbb-utóbb pirulnod kell, ez erkölcstanok főelve. — A mi végre vallási összejöveteleiket illeti, azokban elveikhez egészen híven, távol tartatik minden, mi a vallási érzésnek táplálékul szolgálna. Nem ismernek semmi szentséget, semmi liturgiát, mely a lelket felemelné; összejönnek egy vendéglőnek, vagy más magánház egyik termében, hol egyik, vagy másik, arra megválasztott embereik közül valami előadást tart, mely legfölebb csak silányságra nézve különbözik valamely iskolai tudományos előadástól, ha pedig a gyülekezetben nincs arravaló férfiú, akkor valamely jelesebb embereknek egy müve olvastatik fel a gyülekezet előtt. Az imádkozás náluk nincs szokásban, s az ének sem minden gyülekezetben — s a hol énekelnek is — mily tartalmúak ez énekek! vagy erkölcsi prédikációk, vagy polémiák, vagy természetdicsöitések. — Ünnepeik nincsenek, a keresztyén ünnepeken azonban mégis többnyire összejönnek, hogy előadásaikban kitűntessék azon történeti ténynek alaptalanságát, melyen az illető ünnep alapszik. — Vallási összejöveteleik, s községi ügyeik rendezésének közelebb való megismertetésein álljanak itt, a magdeburgi szabad-vallási gyülekezet erre vonatkozó rendszabályai fordításban : 1) Mindenki számára, ki az országos törvények szerint azon joggal bir, hogy megválaszthassa magának saját vallási társulatát, — nyitva áll a mi vallási társulatunkba való belépés. Ezen belépés névjegyzékünkbe való sajátkezű beirás által történik. 2) Szavazattal bir minden tag husz éves korának befejezte után. Gyülekezeti határozatoknál a többség határoz. Minden gyülekezeti határozatnak két tanácsgyűlésen kell átmennie. A rendszabályok megváltoztatásához a jelenlevők két harmadának szavazata szükséges. 3) Összejövünk minden vasárnap előadás- és ének mellett. 4) Összejövünk hétközben tanácskozás és múlatás végett. 5) A vallási társulat ügyei, megválasztott vének által kezeltetnek. Ezek két évre választatnak; az elsőnek végén fele sorsolás utján kilép. A vének körükből egy elnököt választanak s annak helyetteseit. Választanak pénztárnokot. Betöltenek a társasági szolgálatnál bizonyos helyeket, a mennyiben ezekre a társaság rászorul. Magok közti megegyezés szerint, egy mindig jelen van a vallástársulat gyűlésében, és ott elnököl. 6) Mi a vasárnapi összejöveteleken tartatni szokott előadásokat illeti, ezeket vallási társulatunk az arra alkalmas személyre vagy személyekre bizza. A mi hétköznapi összejöveteleinken előforduló netaláni előadásokat s közléseket illeti, ezekre nézve az elnök engedheti át a szót. 7) A vallási gyülekezet pénzszükségei az önkénytes adakozásokból fedeztetnek. Ez a Németországban létező szabad-vallási gyülekezetek képének vázlata; úgy hiszem már e tökéletlen váz-