Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-12 / 32. szám

latból is meg lehet ismerni, hogy a kép, ha tökéletesen kivittem volna, sem birna sok vonzó szépséggel, mint a pusztaság, melyben nem látni mást, csak homokot és homokot. Váljon lesz-e még e szabad-vallási gyülekezeteknek jövőjük ? vagy fognak-e sok rosz magvat elhinteni ott is, hol még nem halt ki egészen a vallási érzelem a kebelekből ? Határozottan ugyan nem lehet erre felelni, mert ki tud a jövőbe nézni ? de hosszú életet már azért sem lehet e gyülekezeteknek jósolni, inert épen az hiányzik köztük, a mi a társulatokat s gyülekezeteket összetartja, a tiszta öntudatos közös hit, vagy érdek, — náluk csak a tagadásban s ellenhatásban van egyetértés, a positiv igazságokat illetőleg nem is akarják, hogy egymás közt mindenben megegyezzenek. S habár egyetértésnek is, ha tanaikat mind egyenlően vallanák, még sem volnának képesek soha jelentékeny, messze kiható életet s erőt kifejteni, mert a lelkesültség, a szent ihlettség, mely csak mélyen érző keblek tulajdona, nem szokott beszállani azoknak szivébe, kik a vallást megtagadják. Már ebből következik, hogy a rosz mag elhintésétöl sem kell félnünk, mert kik a másik tulság által elkeserítve tán hajlandók volnának hasonló eszmék elfogadására, vissza fognak rettenni, ha látják, mily torzalakká válik ily irány, ha általános érvényre akarják emelni, s ezt látva, a helyett, hogy a gyülekezetbe lépnének, inkább újra átengedik magukat vallási érzelmeiknek. A tapasztalás is mutatja, hogy a szabad-vallást vallók száma inkább kisebbedik, mint növekszik, különösen, mióta nincsenek vallási gyakorlatukban háborgatva, s kitűnőbb embert nem is igen lehet nálok találni, többnyire félmüveit tudákos kézművesekből állanak gyülekezeteik, mit noha egy névtelen egyén Uhlich „Sonntagsbuch"-jában abból magyaráz ki, hogy a kézműveseknek legtöbb alkalmat ád munkájok gondolkodásra, s a dolgok okainak fürkészésére, s állítását azzal is igazolja, hogy íme Pál apostol is kézműves volt (noha meg kellett volna gondolnia, hogy a zsidó tudósok általában valami kézmüvet is szoktak tanulni, a nélkül, hogy ezáltal a kézművesek céhében állottak volna;) mégis csak abban áll oka, hogy a félmüveit emberekre nézve legvonzóbb az oly társaság, melybe, hogyha belépnek, azonnal eszesebbeknek tűnnek fel, mint a tudatlan tömeg, sőt mint előbbi lelkészök is, ki ellen most bátran szórhatják gűnyok nyilait. A rosz mag messze elterjedésétől tehát nem igen lehet félni. Az egy, mitől tartani lehet, hogy ezen irány lábra kapása által az ellenkező irány, azon tulbuzgók, kikről felebb szólottam, másik tulságokban még inkább meg fognak erősödni. — A merev ellentétek súrlódásából azonban előbb-utóbb egy közvetitö irány szokott fejlődni; így lesz e két ellenkező iránynyal is a vallási szükség oly irányt fog szülni, mely sem a betűt nem fogja imádni, sem a vallási érzést nem fogja elölni. — Bár lehetne ezen irány, a tiszta hitnek s szeretetnek iránya minélelöbb uralkodóvá az egész keresztyénségben ! TÁRCA. Hálaszózat. Bársony Borbála asszony, néhai Bódogh István özvegye, a Geleji helv. hitvallású egyház részére 1000 auszt. ért. forintot adományozván, presbyteriumunk a nemeskeblü nő iránt, következő levélben nyilvánitá köszönetét: Tiszteletre méltó keresztyén asszony ! Szeretett testvérünk az Úrban ! .. Jézusnak ama sz. szavai szerint: „valaki elhagyja jószágát az én nevemért, száz annyit vészen, és az örök életet örökség szerint birja!" (Mat. 19. 29.) nincs szebb hivatása, nincs maradandóbb emléke az embernek, annyival inkább egy hív keresztyénnek, mint a jótétei. Mert idvezitő urunk, minden hív keresztyéntől — mint az ö tanítványaitól áldozatokat kiván; áldozatokat, melyek a magunk megtagadásában, s földi mulandó javainknak szentebb célokérti elhagyásában állanak. Az emberiség ugyan veleszületett gyengeségénél fogva az ilynemű áldozatokat, szokszor tekintetbe sem veszi, vagy épen e világnak bölcsesége szerint, feleslegeseknek tartja: de a vallás nyugtatványt ád róluk, melynek értéke a más életben, a jutalmazó igaz Isten előtt, mennyei örök boldogság dicsőségével birand. A keresztyéni életnek e szép hivatását, a Jézus által parancsolt ezen jótéteit már alig töltheté be valaki méltóbban, igazabban s szivemelöbben, mint te ns. Bársony Borbála asszony, tiszteletre méltó szeretett testvérünk az Úrban! midőn igaz református vallásunkért, sz. egyházunk virágzásaért, s Isten dicsőségéért lángoló szivednek újabb áldozatát*) letevéd azúrnak oltárára, azon 1000 frt—s nevedről „Bársonynak neveztetett alapítványban," melyen haladéktalanul földbirtokot kivánál geleji helv. hitvallású sz. ekklánk örök és eladhatlan tulajdonául vétetni. Mint a sz. hajdanban megtelék az egész ház Mária által a Jézus lábaira öntött drága kenetnek illatjával: ugy tölt meg e mi református sz. egyházunk most is, a te kegyes áldozatod drága kenetével; s Jézusunknak mindenkoron velünk levő lelke, ugy tetszék, mintha ismét ama sz. szózatot hangoztatta volna : „igazán mondom néktek, ez özvegy asszony, sokkal többet vete a ládába, hogy nem mint mind a többi!.." (Luk. 21. 3.) így töltötted be, Isten dicsőségéért lángoló vallásos éltednek szép hivatását; így töltötted be, az igaz keresztyén hitnek és tudománynak Pál apostol által elődbe irt ama magasztos elveit: „az asszonyi állátok ne drága kövekkel ékesítsék magokat: hanem „jó cselekedetekkel!.." (Timoth. 2. 9 — 10.) S midőn mi, mint a geleji helv. hitv. egyház lelkipásztora és vénei, sz. ekklánk s egyházi testületünk minden tagjainak nevében, neked, az Úrban szeretett testvérünknek, kegyes adományod nagyságához mérve, imezen sorokkal csak gyenge, de szivünk mélyéből származó köszönetünket *) Ezelőtt nem régen 400 frt alapitványozott F. M.