Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-05 / 31. szám

házunkban oly nagy szakadás uralkodik, s hogy panaszainkkal már régen hozzá nem fordultunk, s mondá, hogy kész szigorúan fellépni mindennemű rendetlenség s törvénytelenség ellen. — Mert — így nyilatkozott — a septemberi pátens, s a sept. 2-ki ministeri rendeletben foglalt császári szó az evang. egyház rendezését illetőleg, teljes érvényben fenáll; a máj. 15-ki legmagasb kézirat pedig senkinek sem á<l halaimat megsemmisíteni a patentalis rendnek fentartására letett esküt, sőt megtilt ja a szervezett egyházak mindennemű háborítását, s azok üldöztetését, kik a törvénynek egyházunkban! behozását elősegítették. Ezekután tehát tudjátok ti üldözött nt. liszttársak és evang. községek Hontban, Nógrádban, Zólyomban, Nyitrában, Trencsénben stb. mit tevők legyetek. Tudjátok mit várhattok azoktól, kiknek az ágost. hitvallás s a tót nyelv az ev. egyházban botrányul szolgál; el ne csábítassátok s el ne rettentessétek magatokat, hanem emeljelek panaszt az önkényesen fellépők igazságtalanságaik s erőszakoskodásaik ellen; bízván uralkodótok szavában, ne engedjétek, hogy az evang. nép ismét fogassék be a rendetlenség s felfordultság igájába. Addig pedig, míg mind az, mit szóval és írásban a breznób. gyűlés határozatai szerint terjedelmes emlékiratban előadtunk, legmagasb helyen fontolóra vétetnék, s 0 Felsége magas kormányának uj rendeletei tudtunkra adatnának, békésen viseljük magunkat, sok türelemmel ugyan, de szemesen és ovatosan is, nehogy szaporíttassék békés községeinkben a bűn, s a felfordultság. Ágost. hitv. evangélikusok! vigyázzatok, hogy ne adjátok meg magatokat ismét azok kegyelmére, kik semmit sem becstelenítenek, semmit sem gyűlölnek, s senkit sem óhajtanak annyira elnyelni, mint benneteket. „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszak." Éljen I. Ferencz József császárunk. — A jun. 27. és 28-kán Breznóbányán tartott superint. gyűlés küldöttsége. Bécsben, jul. 8-kán 1860. Gr. A bánáti ág. hitv. e3perességből. Nagy örömmel sietek ezen becses lapok olvasóinak egy szép és épületes ünnepélyről hirt adni, melyet a lugosi ev. egyház jul. 15. ült. Tiszt. Belohorszky Gusztáv ur mint lugosi ev. egyház rendes lelkésze az ö hivatalába ünnepélyesen beigtattatott. Minden keresztyéni felekezetből számosan sereglettek öszsze a tisztelt hallgatók, ugy, hogy az imaterem szűk tere miatt sokan az előcsarnokban és az udvaron kénytelenek voltak, ha nem is szemmel látni, de legalább hallani az ünnepélynek szertartását. Nt. Bariss Sándor, jelenleg bánáti alesperes és lieblingi lelkész ur, mint ezen ünnepélyre rendelt egyházi főszemély a beiktatást egy megható beszéddel nyitá meg, melyben az evang. lelkészi hivatalt, mint szent, nehéz és üdvös hivatalt rajzolta le. Ennekutána liszt. Dömötör Károly a temesvári ev. egyes, egyház uj választott lelkésze lépett szónokszékre, kit alkalmunk volt legelőször szónokiam hallani. 0 lelkes és ezen ünnepélyhez alkalmatos beszédet tartott, melynek Máté evangyélioma 10. fej. 16. verse szolgált alapjául, s beszéde nemcsak jelesen ki volt dolgozva, de helyesen elő is adva. Esperességünk igazán örülhet annak, hogy tiszt. Dömötör, temesvári lelkész úrban nemcsak buzgó és lelkes, hanem derék és szép elmetehetségű apostolt nyert. Végezetre liszt. Belohorszky Gusztáv ur, mint beiktatott lugosi lelkész beköszöntési beszédét tartotta, melynek sz. Pál 1. levelében a Korinthusbeliekhez 4. fej. 1. és 2. versei szolgáltak alapjául. Valamint munkája, szintúgy lelkes előadása is dicsérettel koronáztatott meg. Délután két órakor díszebéd várt a vidéki és helybeli vendégekre a színház teremében, hol lelkes felköszöntések, honi zenével felváltva felvidámították a kedélyeket. Ezen alkalommal oly szerencsések is valánk egyszersmind annak tanúi lenni, mily példás testvéri és igazi hitrokoni szeretet és egyetértés buzog a lugosi evang. egyház tagjainak Ielkeiben. Adná a jó Isten, hogy közkívánatuk a miénkkel együtt nem sokára teljesülne s a lugosi ev. egyház eddigi elismert buzgóságában egy külön Isten házát építhetne föl, a mit a lelkek szaporodása úgyis maholnap szükségessé teend. Hontból irják nekünk jul. 23-áról: „Tudva van, hogy az ág. hitv. n.-honti esperességbeli két lelkész egyike, kin a kibékítés minden kísérletei megtörtek, a Selmec-bányavárosi német és tótajku egyesült egyház volt lelkésze Szeberényi János. Egyháza a f. hó 10-én tartott esperességi gyűlésben vizsgálatot kért ellene elrendeltetni s magát tőle megszabadíttatni. A vizsgáló bizottmány f. hó 22-én a helyszínén megjelenvén, a kétajku egyesült egyházat nagy számmal egybegyűlve s a vádpontokat formulázva találta. Szeberényi János a vizsgáló bizottmányt személyes megjelenésére, hivatalos és magán meghívások mellett sem tartván méltónak, a vizsgálat, a vádlottnak az elnökséghez címzett levele fölolvasása mellett, melyben a vizsgálatot szigorral kérte végrehajtatni, nélküle és meghallgatása nélkül lön annak törvényes rendje és módja szerint végrehajtva. Midőn azonban a vizsgáló bizottmány jegyzőkönyvének meghitelesitése végett ujabban összeült volna, egy ujabb levele érkezett a vádlottnak volt egyháza föliigyelöjéhez címezve, melyben lelkészi állomásáról lemondván, annak f. hó 3l-ike után betöltésére hivta föl az egyházat. Szűnni nem akaró éljenekben tört ki az egyházbelieknek e lemondás fölötti öröme. Es Szeberényi Jánosnak eme lemondása fölötti kitörő általános örömben van megírva és kihirdetve sem nem felebbezhető, sem nem változtatható Ítélete. Ö megszűnt Selmec bányavárosi ág. ev. lelkész lenni." Nagy-Kőrös: „Báthory Gábor ur lemondása által megürülvén a helybeli lelkészi hivatal, az egyház-tanács lemondván ez alkalomra azon jogáról, hogy a megürült lelkészi helyet betöltse, elhatározá megkérdeni a népet, hogy régi gyakorlat szerint: két lelkészt akar-e vagy egyet ? de minden esetben fölemelvén a lelkészi fizetést, nem tartván a régi fizetést kellő jutalomnak egy kitűnő egyénre nézve. A nép óriási többséggel két lelkészt kívánt. De egy, mint egy 10 főből álló töredék az egyházi tanács eljárását érvénytelennek nyilvánitá s a superintendentiához folyamodojt. A közelebbi gyűlés az ügy megvizsgálását az egyházmegyére bizta, s ennek köztiszteletü esperese Miskolczi István ur bizottságot nevezett ki. Ennek tagjai: Szilassy György^ Dobos János és Fördös Lajos urak, az esperes ur elnöklete alatt jul. 28. és 29-kén végrehajták a vizsgálatot. A presbyterium ellen emelt vádakat alaptalanoknak találta, a papválasztást illető intézkedéseket megerösité; azonban kimondá azon nézetét, hogy az egyháztanácsból a tanárok kirekesztendök, az 1848-iki választás óta kilépett