Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-05 / 31. szám

tagjai helyett — kik jobbnak tárták a nehéz időkben a vis­szavonulást — s az elhaltak helyett ujak választassanak. Megelégszik-e e határozattal az absoluta minoritás ? még nem tudjuk. — A helybeli intézetek közvizsgái megkezdőd­tek. Juh 29-én volt a tanitó-intézet közvizsgája, melyet gr. Ráday Gedeon s a kiküldött bizottság is szerencséltettek jelenlétükkel. A vizsga a legszigorúbb várakozást is kielé­gité s bizonysága volt az igazgató tanár Nagy László ur képességének és szakavatottságának. A fögondnok ur s a bi­zottság teljes megelégedésüket nyilvániták; jul. 30-kán kezdődik a gymnásiumi vizsga" (P. N.) Szepesmegye. F. é. jul. 12-én tartatott Iglón a tiszamelléki á. h. ker. consistorium gyűlése, melly alkalom­mal tettes Zabary Szontagh Lajos űr, kerületi felügyelő és a gyűlés világi elnöke a consistorium nagy örömére jelen­tette, miszerint kerületünkben nincs egyház, a melly autonom alapon nem állana vagy azon állani nem igyekeznék s hogy ezen utóisók közé tartozik különösen Nyíregyháza, hol is egy kis töredék még mostanáig is nyugtalankodik; javaslatba hozván egyszersmind, hogy egy küldöttség neveztessék ki, melly oda menvén, ezen egyházat, ha lehet, még a ker. gyű­lés előtt kibékítené. Vizsgáltattak azután a ker. pénztárt illető számadások, és a jövő kerületi gyűlés figyelmébe ajánltatott azon korszerinti indítvány, miszerint superinten­densünk 1200, káplánja 300, minden esperes 100 és a két kerületi jegyző 50 forinttal u. p. dijaztassanak. Végre kerü­letünk egyéb ügyei rendeztettek el. Julius 13-kán ugyanott tartotta gyűlését a zsinati elő­készületekkel foglalatoskodó bizottmány, melly megállapít­ván a fő elveket, részletes utasításokba nem bocsátkozott. Julius 17-kén tartatott Kakas-Lomnicon a tátraaljai a. h. esperesség gyűlése. A jelenlévők nagy örömére szol­gált azon körülmény, miszerint az 1848-ik év óta első auto­nom gyűlést tarthattak kormánybiztos ellenőrködése nélkül. Ezen gyűlés jegyzőkönyvi pontjaiból kiemelendő: a.) a kerületi gyűlésre menendő követek utasítása, mely szerint működéseinket oda kellene irányozni hogy egyházunk autonomiája helyreállításával, iskoláink autonó­miája is visszaadassék. b.) továbbá azon korszerű határozat, hogy esperességi tisztviselőink u. m. esperes, esperességi felügyelő jegyző stb. minden harmadik évben újra választassanak. c.) Tisztelendő Máday Károly bélai ev. lelkész ur superintendensnek, Nagyságos Zsedényi Eduárd ur pedig kerületi felügyelőnek választattak. Érdekes menyegző Tisza Kálmán ur — mint a „Debreceni közlöny" írja — a napokban tartotta menyeg­zőjét Degenfeld-Schomburg Ilona bájos gyófnövel. Az ün­nepélyes szertartás a lorántházai reform, templomban tör­tént, melyet a nyirbaktai kastélyban fényes lakoma köve­tett, mely alkalommal Balogh Péter superintendens és Te­leki Domokos gróf az ujpár boldogságára jeles pohárkö­szöntöket mondtak. Magánházak s egyének a s.-pataki ünne­pélykor. Ha a sárospataki főiskola háromszázados ünnepét ügy tekintjük, mint egy nemzeti koszorút, melynek pompás virágait a vallás- és osztályfelek legjelesbbjeinek nyilt ke­beléből kertészkedve, angyal s égi szeretet keze font: nem lehet tagadnunk, hogy abban a pataki magánházaknál talált szívesség s ömlengő vendégszeretet fűzte a kedves és szép nefelejtseket. A gond és fáradság, mit 15—20 ezernyi vendégnek a hat-hétszáz házzal biró kis városbani kényel­mes elszállásolása igényelt, a cselédség s fogatok ellátására, felszámíthatlan; a derék polgármestert, az egyház gondno­kát, az ész és lélek villany-szikráival mindenüvé elható helybeli lelkész-esperest, a rögtönzött roppant deszka­szállának csaknem a végkimerülésig szorgalmas építőmér­nökét, rend és csín alkotóját B. K.-t a főiskolának a köz­ügy minden rétegeinél keresett, és mindenütt, hol rá szük­ség volt, megtalált pénztárnokát, a nyakig bajban is örökké élces, kiapadhatatlan vidor kedélyű K. D.-t, az egyházkerü­letnek szeretetre és tiszteletre egyiránt méltó föpásztorát, ki bár az ünnepély szellemi dolgaiból neki legtöbb rész jutott, a legnyájasabb vendéglátó lenni csak egy percig is meg nem szűnt, — a kedves tanárokat, kik a tisztelet és függés korlátai közt növelt hajdani lanitvány-sereget, most a legmelegebb szeretet és baráti bizodalom szavával fo­gadták s ölelték, a házi gazdákat és asszonyokat, kiknek szíves körében az iskolából régen kikerült tanulók s most vendégek oly jól találták magukat, mintha folyvást koszto­saik volnának, nem fogjuk elfelejteni. Volt azonban egy ház, melynek nemcsak a roppant számú vendégek, hanem az annak küszöbén történetesen belépők is, ügy szólván, fürdöttek a vendégszeretet örö­mében. E ház Sz. D. uré, kinek mint egyedül valónak rop­pant házgondjait, szerető rokona G. K. kedves nejével, a család angyalával hordozák. Itt lehetett kisebb példányban látni a nagy ünnepélyt, — közelebbről megismerni a szel­lemet, mi az egészt átlengette, — hallani a hegyaljai nek­tár mellett szebbnélszebb köszöntéseket, — mik, hogy nem voltak hatástalanok, szolgáljon bizonyítékul az, hogy egy pohár emelés után, mely a reform, egyház közintézeteinek építésében s fentartásában magát eddig megdicsőített mun­kás jótékonyság lelkét élteté, a jelen volt három-négy uri vendég a házi úrral 16 uj forintot tettek össze s azt az e.-kerületi — miskolci leány-növelde tökéjének gyarapí­tására adandónak kijelentették. Itt láttam a szép példát, miként lehet és kell mulatni az ízletes asztal és pohár örömei mellett a mivelt magyar­nak ; itt láttam kicsinyben, miként lehet és kell, hogy min­den ünnepély maradandó gyümölcsöt teremjen. S ne legyen az csupán bájoló, illatos, de hervatag virág. Édes Vince.

Next

/
Oldalképek
Tartalom