Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-05 / 31. szám

nek, annyival inkább, mivel ezen veszélynek közülük a tehetségdusabbak, az erélyesebbek, szóval, azok vannak kitéve, kiktől várhatnánk „drága gyöngyöket" igy pedig csak a „szemetet" szaporítják irodalmunkban; a mely állításomat és kifejezésemet megadva a Z. K. ur által felhordott és elhallgatott neveknek az illő tiszteletet viszsza nem húzom, ha mindjárt azon nyomorúság fenyegetne is, hogy « „könyvismertetés" írója magára találja venni. A mi pedig a Z. K. azon megjegyzését illeti, hogy nemzetünk múltjára vonatkozó szavaim „vezércikkbe jól ülhettek volna, de templomi beszédben méltán némi viszszahatást gerjeszthettek," arra csak azt felelem: gr. Széchenyi István felett ugy beszélni nem akartam, hogy politikai pályáját ne ér intsem, mihelyt pedig erre kiereszkedtem, szólani csak meggyőződésem szerint tudtam, a mi pedig ez: nemzetünkre nézve sokkal idyesebb lett volna a reformok mezején maradni, mint forradalomba sodratni. Ez lehet némely emberre nézve „viszszaható," e némlyek közé tartozhatik Z. K. is és az általa képviselni követelt közvélemény; de én azért, hogy oly érdemes uri ember mint Z. K. nem osztja, meggyőződésemet sem szégyelleni, sem tőle gyáván elállani nem szoktam, kimondását deprecationak nem tartom; hallottam én elég deprecatiot s tán Z. K. urnák is némi kegyeletes emlékek következtében cseng valami ilyszerü a fülébe. Végre Z. K. űr és állítólagos közvéleménye, még arra is feltolakodnak, hogy szivem és veséim biráji legyenek; csak amúgy könnyedén oda vetik, hogy a beszédemet bezáró imán „hypokrisist" látnak. Szegény fejők ! ha.komolyan venném a dolgot s megkérdeném: tudják-e önök mivel vádolnak engem? hol és menynyiben van az én könyörgésemben hypokritaság ? Bizonyára adósok maradnának a felelettel. De ily komoly dologba nem ereszkedem, ismerem én az én emberemet: nagyokat szól, azonban voltaképpen nem tudja mit mond. Hallottam én oly zenebirálatot, mely a legroszabb cigány-muzsikát sokkal jobbnak vállá a pontosan excqnált Bethovcnféle symphoniánál; mert hisz ez — ugy mondák — sem táncz, sem nóta, cl vele a patvarba ! Hiába na! Zenebiráló zeneképesség és miveltség nélkül képtelenség. Hát keresztyén egyházi beszéd bíráló ? ... Fiat applicatio. Nagy Péter. —J'O'lW. BELFÖLD. Viszhangok. A Bécsben fáradozó breznóbányai superintendentialis gyűlésnek küldöttsége, működésének eredményeit, egy nyomtatásban megjeleni körlevélben közli, — álljon e lapokban is ez okmány, lássa a tótul nem értő közönség, mely viszhangra talált az autonom egyház békés, testvéries fellépése itt-ott! A tudósítás így hangzik: „Jól tudván, mily türelmetlenséggel várják hitsorsosink ez általános zavarban, 0 cs. kir. Felsége trónjánál való működésünk eredményét, sietünk mindazokat, kiket illeti, tudósítani arról, mit végeztünk légyen. A Breznóbányán f. év jun. 27. és 28-án tartatott pozsonyi superintendentiális ülésnek küldöttsége jul. 5-kén 0 cs. kir. Felségétől legkegyelmesebben fogadtatott és kihallgattatott. A küldöttség szónoka Hodzsa M. M. által nyilvánitá 0 Felségének legforróbb háláját a legmagasb pátensért s azon számos jótéteményért, mely belőle az egyházra háramlott. mire azon szomorú állapot terjesztetett elő, melyben a szervezett esperességek és községek, főkép a f. év máj. 15-ke óta léteznek. — S minthogy a pozsonyi superintendentia a breznóbányai gyűlésen a törvény értelmében alakult, kérés történt, hogy a superintendentia hivatalnokai. valamint a gyűlés többi határozatai legmagasb helyen erősíttessenek meg. 0 Felsége figyelemmel kihallgatni méltóztatott szónokunk megható szavait, mire kellemes ékesszólással s atyai nyájassággal körülbelül így válaszolt: „Örömmel veszem az evangélikus nép s lelkészei háláját azért, mit én oly szives indulattal s jóakarattal Magyarország evang-. alattvalóiinnak a pátenssel adni szándékoztam; ezen hálás elismerés annál jobban esik szivemnek, minélinkább sajnálom, hogy sokan jó indulatimat háládatlansággal is viszonozták. Az evang. lót népnek irántam s kormányom iránt nehéz időkben bebiznoyított hűségét és hódolatát isinerem, s meg vagyok győződve arról; felszólítom pedig önöket, erősítsék meg népeiket ezentúl is irántami hűségében, s ne engedjék, hogy a törvény ösvényétől téríttessék el. A mit az evang. egyháznak a pátensben megígértem, azt teljesíteni is fogom ; maradjanak a pátens mellett, s ne hagyják magukat az általa biztosított rendtől semmi által sem eltéríteni. A pozsonyi superintendensi gyűlésnek törvényes határozatait megerősítem, panaszait megvizsgáltatom s orvoslandom azokat. Legyenek állhatatosak, s maradjanak irántami hííségökhen, egyházukérti buzgó s törvényes müködésökben." Mélyen meghatottan állott a suptlis küldöttség Felséges uralkodója, az evang. egyház nagylelkű védura előtt, ki a híveket oly ékesszólással, oly szeretetteljesen örvendezteti s bátorítja. 0 cs. kir. Felsége ezen legmagasb kegyelme, felnyitá a többi küldöttek ajkait is, hogy irányozzák az atyáskodó uralkodóhoz a bizalom, szeretet és hűség, de egyszersmind a búnak és panaszlásnak szavait is, ügy hogy kifejlődött a jó atya és hü gyermekei közötti beszélgetés. Itt hallottuk 0 Felségétől, miszerint kivánja látni megvédetten s egyenjogúsítottál! tót nemzetiségünket is. Elbocsáttatva 0 Felségétől, örömteljes szívvel ily fohászra fakadtunk: óh Istenünk, tartsd meg sok számos évekre Ferencz József császárunkat. Ily uralkodónak ótalma alatt nem kell tartanunk azon istentelen izgatástól, melyre vetemedik az ellenpárt, mely bennünket elnyelni, s a sz. egyházat világi indulatok s politikai törekvéseinek táborává tenni minden módon igyekszik! Hogy egyébiránt magasb hivatalnokok- s kormányféríiaknál is kieszközlénk kihallgatást, magától értetik. Érinthetetlenül nem hagyhatjuk itt azon nyilt s szívélyes fogadást, melyben részesültünk Magyarország kormányzója, Benedek táborszernagy ö excellenciájánál. — 0 cs. kir. F. e magas hivatalnoka ágost. hitvallású; ő sajnálá, hogy egy-