Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-08-05 / 31. szám
felügyeleti jog," melynél fogva semminemű egyházi intézkedések, rendeletek, törvények közzé nem tehetők, s mindaddig érvénytelenek, míg a fejedelmi jóváhagyást (placetumot) meg nem nyerik. E jogot az ujabb concordatumok szintén teljesen megszűntetik. Az „ausztriai'4 , concordátum már feljebb idézett 2-ik cikke határozottan nyilvánítja: „hogy az egyházi rendnek a szent-székkeli közlekedése semminemű fejedelmi placetumtól nem fog függeni, hanem teljesen szabad lesz." A „bajor concordátum, a 12 ik cikkben e pont alatt határozza, mit a feljebb említett nyiltparancs 58-ik §-ával sehol sem lehet megegyeztetni — : „A püspökök, lelkészek és nép, lelki dolgokban és egyházi ügyekben szabadon közlekedhetnek a szent-székkel/4 A „nápolyi" concordátum 23-ik cikke szintén ezt foglalja magában. Hasonlóul a „toscanai" concordátum 5-ik cikke: „Minden közlekedések, egy részről a püspök és hivők, más részről a szent-szék közt, szabadok lesznek." — Ezen határozatot kiegészítik az ausztriai (III. c.J, bajor (XII. c.) nápolyi concordátum (XX. c.) következő egyforma cikkei: „Ersekek, püspökök és minden egyházfőnökök , megyebeli lelkészeikkel és a néppel az egyházigaztásra vonatkozólag szabadon közlekedhetnek, s az egyházi ügyekbeni oktatásaik és rendeleteiket is szabadon tehetik közzé." A „toskánai" concordátum hasonlóul a 2-ik cikkben : „A püspökök teljesen szabadok annak közzétevésében, mi hivataluk körébe tartozik." Ezzel szoros összefüggésben van, — mi minden más concordatumokban hiányzik — az „ausztriai" concordátum ezen 4-ik e. pont alatti cikke: „A püspököknek joguk van tartományi és megyei zsinatokat tartani, s azoknak határozatait közzétenni." A „főfeltigyeleti jognak" másik része, az államhatalom azon joga, melynél fogva az állam célját veszélyeztető működéseket meggátolhatja ; „védnöki jogánál" fogva pedig egyik egyháznak a másik ügyeibe avatkozását megtilthatja.— Ezen felségi jogok némi csonkítást szenvednek az „ausztriai" concordátum ezen 9-ik cikke által: ,,A püspökök teljes szabadsággal gyakorolják hatalmukat, a vallásra és erkölcsiségre veszélyes könyvek eltiltásában; s a kormány is minden eszközt felhasznál ily könyvek terjesztése ellen." Csonkítja a felügyeleti jogot, mert a veszélyes könyvek kijelölése tisztán állami, felségi jog, s nincs is rá példa, hogy az állam e jogot határozottan átengedte volna az egyháznak; még a „bajor" concordátum is a 13-dik cikkben csak annyit enged meg, hogy „a püspökök ily könyvek felől a kormánynak jelentést tegyenek." De csonkítja a védnöki jogot is, mert megeshetik, hogy katholikus püspökök tisztán protestáns vallásos munkát is, — mint köztudomás szerint az „Áhítatosság óráival" történt, — a katholika vallásra és erkölcsiségre nézve veszélyesnek fogják kijelölni. Hogy ezen engedményekért hol és mikép szerzett magának az államhatalom kárpótlást? annak fejtegetése e cikk kitűzött irányát túlhaladná. S mindössze is azon egyéni véleménynyilvánításra szorítkozunk még, miszerint állam érdekének szempontjából tekintve, az államhatalom részéről alig mondható ildomos politikának, midőn a különböző egyházak közt szintúgy, mint az állam- és egyházak közti tért sakktáblává változtatja, melyen ha szintén az erosebb játékos előnyével bir is. mégis felette végzetteljes játékellenzékeket és visszahatásokat támasztani ott, hol a különböző egyházak szintúgy, mint állam és egyház békében megférnek egymás mellett. Mely felfogás maga az államhatalom részéről is kifejeztetett, midőn a badeni kormány és freiburgi érsek közti viszályban, hivatalos közlönyében, az (). C. 1853. dec. 19-diki számában ezeket irá: „Nincs harc, mely a népnek és jólétének ép kifejlődésére, az államnak belső megerősödése és külső hatalmi állására kártékonyabban hatna, mint a tekintély két viteltyűi: az egyház és állam közti harcok; ilyenekre legkevésbbé van szüksége a nélkül is oly beteg korunknak. „Ha az egyházi hatóságok azon szándékkal, hogy feladatukat teljesítsék, a vallásos öntudatot erősíteni, s minden rendek és osztályok közt mindinkább kifejteni, s eddiginél önállóbb helyzetet kivívni törekedvén, az egyház szervezetében alapult jogokat igénybe veszik: ezzel magok részéről csak kötelességüket teljesítik, valamint másfelől igazságos eljárás azokat megadni, s bölcs politikának nevezhető, ha az egyházi hatóságok barátságosan előmozdító előzékenységgel, nem pedig bizalmatlanság és akadályokkal találkoznak.
