Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-05 / 31. szám

Franciaország- s Nápoly lyal 1818. Szár diniával s Modenával 1841. Spanyolország- s Toskánával 1851. Auszirtával 1855-ben. Mindezekben az államhatalmak részéről oly engedmények adattak, melyek kisebb-nagyobb mértékben felségi jogaikat csonkítják. A felségi jogokhoz tartozik a „jus reformandi" azon része, melynél fogva az államhatalom a különböző egyházaknak szabadvallásgyakorlatot engedhet. E jog a bajor- és ausztriai concordatumban némi csonkítást szenved, midőn azok első cikkei ,,a római széknek nemcsak jogait, hanem azon előjogait, kiváltságait is biztosítják, melyeket isteni s egyházi törvények szerint bir." — Nem titok, mert maga a római szék sem titkolja, mineműek azon előjogok, melyeket isteni és egyházi törvények szerint bir. A sok közül elég legyen ezúttal a XIII. Gergely által 1572-ben symbolikus tekintélyre emelt „Chatecliismus ex decreto concilii tridentini"ből e cikket említeni: „Az egyházból kizáratnak azon eretnekek és szakadárok, kik attól elpártoltak, mind a mellett azonban állítjuk, hogy az egyház hatalma alatt állanak, és átokkal is sújtathatnak." Minő következéseket tulajdonít pedig a római szék az átokkali sujtásnak, tudva van az egyháztörténelemből. Ugy szintén nem lehet figyelem nélkül hagyni, hogy a róm. kath. püspökök mai napig esküvel kötelezik magukat „az eretnekeket, szakadárok, egyház elleni lázadók üldözésére és erőszakos megtámadására*). Tudva van ugyan, hogy jelen korunkban ezek nem vétetnek oly felette szigorúan, mint az előtt: tudva van, hog)r

a legfőbb pápai törvényszéknek, a Rota Romanának a vogyes házasságoki a vonatkozó azon Ítélete, hogy a szelídebb praxis, mint szokás által szentesített törvény tekintendő **), más előjogokra is alkal-Haeretieos, schismaticos et rebelles pro posse persequar et impugnabo. Richter u. o. 249 I. Agitur de matrimoniis in regionibus, in quibus catholici permixtim cmn haereticis vivunt, sibique invicem non infestantur, sed familiariter agunt, et pacifice conjugaliterque cohibitare consueverunt, ideo haec matrimonia ad instar aliorum contractuum civilium, ob amicitiae leges et communem pacem et tranquillitatem „conservandum tolerantur ab ecclesía jure consuetudinario," mazható; tudva vannak a katholikus Íróknak megnyugtató biztosításai; tudva van, hogy midőn a mainzi érsek s Németország primása Dalberg, vonakodott a „haeretieos ... persequar" kitétel végett esküjét letenni, Rómából teljesen megnyugtató magyarázatot kapott: de nem titok VII. Pius pápának, 1803. febr. 12-ki, a bajor választó fejedelemhez küldött brevéje, melyben azon fejedelmi rendelet, hogy a katholikusokon kivül, más vallásúak is állampolgárok lehetnek, roszaltatik, és visszaliuzása hatályosan silrgettetik; nem titok szintén VII. Piusnak 1803-ban a bécsi nunoiusnak adott ezen utasítása: „Az egyház az eretnekek által birt javak elkobzását, azok biintetésetil szilárdan elhatározta. A fejedelemségek és hűbérnökségekre vonatkozólag a kánoni jog szerint határozott szabály, hogy egy nyilvánosan eretnek fejedelem alattvalói, a tartozott hódolattól, hűségtől és engedelmességtől feloldoztatnak. Ki a történetben csak kevéssé is jártas, ismernie kell a pápák és zsinatok letevési Ítéleteit azon fejedelmek ellen, kik az eretnekségben makacsul megmaradnak. „Jelenleg ugyan nem lehet a jogos szigor ezen legszentebb szabályzatát az egyház ellenségei és lázadói ellen gyakorolni;" de ha szintén az egyház nem képes is érvényesíteni e jogát az eretnekek ellen, positive soha meg nem engedheti , hogy önmagának megrablása által azok uj birtokot szerezhessenek;" — melynek más előjogokra is kiterjedő nagy horderejét, nem lehet félreismerni, — úgy szintén azt sem, hogy a concordatumok említett első cikke által a felségi jogok, ha még most, tettleg nincsenek is megcsonkítva, de „elvben" igen, s Damocles kardja függ szüntelen felettök. — Határozottabban szól már erről a „nápolyi concordatum, midőn a róm. kath. vallás azon országban egyedüli vallásnak nyilváníttatik; s még határozottabban tör e felett pálcát a spanyol concordatum ezen cikkében: „A római katholika vallás ezentúl is, mint eddig, a spanyol nép egyedüli vallása marad, minden más kultus kirekesztésével.4

' A felségi jogok másik része azon „legfőbb quod moribus utentium communiter receptum, habéi vim legis et canonum rigorem temperát. Sacrae Rotac Romanae decisiones, a Jos. Petto, Luccae 1721 P. 1. p. 507.