Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-29 / 30. szám

nélkül oly nagy mértékben egyesülnek, mely szerint nemcsak a külső cselekvények, hanem a lélek belmunkássága is, a gondolat, értés, hit és lelkiismeret, az uralkodó esetleges érzelmétől, sőt változékony szeszélyétől függenek. Nem önálló belső meggyőződésből, hanem rabszolgai alávettetésből kellene így egész néptömegeknek majd egy hitet vallani, majd ismét megtagadni, majd misét hallgatni, majd azt kemény büntetés alatt kerülni, majd Luthert, majd Kálvint, majd a tridenti zsinatot hitének szabályozó mértékéül tartani. Valóban a vallás és emberi méltóság mélyebben nem sülyedhetne, mint ily jogosultság által! és sehol világosabban szembe nem tűnik, mint az egyház körében, hogy ezen korlátlan monarchiai elv szigorú érvényesítése: miszerint a hatalom minden hatványainak egy szeméfyben kell egyesülve lenni, — oly eredményekre vezet, mely a jogállapotot teljesen megszünteti; s mely veszély még azon esetben sem volna elkerülhető, ha ezen jogosultság nem az államfő személyiségét, hanem csak az államösszeséget, a nemzetet illetné, mert lehető, hogy a népesebb s erősebb egyház , megszorító türelmetlen határozatokat hozhatna más egyház kisebbsége ellen. S épen e veszély elhárítására, a netaláni türelmetlen határozatok gátlására állította fel a westfaliai béke az „itio in partes" elvet, melynél fogva a birodalmi gyűlésben, a vallási ügyr

ek nem a szavazatok többsége, hanem a különböző egyházak felei közt kölcsönös szerződés utján intéztessenek el. II. Másik része a felségi jogoknak a „legfőbb felügyeleti jog." fjus supremaeinspectionis). Hogy ezen jog hatályát megítélhessük, meddig terjedését meghatározhassuk, különbséget kell tenni az „egyház feletti (jura circa sacra) és tisztán egyház körébeni" (jura insacra, vagy jura ecclesiastica) jogok közt. A ,jura circa sacra'' tiszta felségi jogok, — a polgári társaság főhatalmának oly joga is, melyek az állam fogalmából és legfőbb céljából erednek. A „jura in sacra" pedig oly tiszta egyházjogok, melyekkel az államhatalom határozott ráruliázás nélkül nem birhat, s melyeket, ha egyházi törvény által van arra feljogosítva (mert polgári törvény ezt soha nem teheti) észszerűen csak azon feltevés alatt gyakorolhat, ha maga is az illető egyházhoz tartozik. Erre vonatkozólag figyelmeztet Luther: „Nachdem wir gelehret habén, dass die weltliche Obrigkeit sein muss auf Érden, und wie man dieselben christlich und seliglich brauchen solle, müssten wir nun lehren, wie lang ihr Arm, und wie fern ihre Hand reiche, dass sie sicli nicht zu weit strecke, und Gott in sein Reicli und Regiment greife; und das ist fast Noth zu wissen, denn unertráglich und grenlich Schaden daraus folgt, wo man ihr zu weit Rauin gibt.u

— Hogy Luther aggodalma nem volt alaptalan, mutatta a következés; mert e jogok körüli zavart fogalmak adtak alkalmat azon vallási véres üldözésekre, melyek a keresztyéni nevet oly sokszor megbecstelenítők. Azonban részint az üldözött egyházak SZÍVÓS visszahatása, részint a törvény, az egyházi- és államjog, lassanként egyengették az utat e jogok közti különbség kifejtésére, míg hosszas küzdelem után államgyakorlatba jöttek, s legújabb időben szintúgy a kath., mint a protestáns törvényhozás a határvonalakat határozottan megalapította. E szerint már a ,.jura in sacra/' melyek egyedül magát az egyházat illetik, következő jogokat foglalnak magukban: 1. ,,Jus confessionis,'" melynél fogva hitvallását maga az egyház szerkesztheti s határozhatja meg. 2. „Jus sacrorum." azaz, liturgiái jog, melynél fogva közönséges istenitiszteletét, hitvallásával egyezőleg rendezheti, tarthatja. 3. „Jus sacerdotii, melynél fogva egyházi tanítókat választhat és avathat. 4. Jus reformationis," melynél fogva vallásában változatokat, újításokat hozhat be. 5. „Jus disciplinae et excommunicationis," melynél fogva egyházi kötelességeit elmulasztó tagjait az egyházi törvények értelmében büntetheti. 6. „Jus regimmis,"" melynél fogva az államot nem érdeklő egyházügyeit minden külbefolyástól menten, önmaga intézheti, önmaga igazgathatja *). Ezekben az egyházat teljes szabadság illeti, s nemcsak a jog, hanem a politika is igényli, hogy az állam teljes önállóságot engedjen neki. Az áldásteljes eredmények, melyeket az állam az egyháztól várhat, csak úgy léphetnek életbe, ha Richter, Kist, Bretschneider; System. Entwiek.