Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-29 / 30. szám

ha az egyház önmaga fejtheti ki saját életét. Oly egyház, mely belügyeire vonatkozólag az államhatalomtól függne, a szó valódi értelmében nem volna egyház, nem tiszta vallásos intézmény, épen úgy, mint azon iskola, melyben államrendelvények szerint kellene tanitani, nem tisztán tudományos, hanem csak rendőri intézet leendne, s épen azért tulajdonképeni nemesebb természetétől megfosztatnék. Különösen a 6-ik pont alatti önkormányzati, önigazgatási jogot mikép biztosította a törvényhozás az egyház részére, elég legyen felemlíteni a porosz alkotmány ezen XV. cikkét: „Az evang. és rom. kath. egyház, mint szintén minden más vallási társulat, egyházügyeit önállólag rendezi és igazgatja." — A bajor 1818. máj. 26-ki vallási nyiltparancs, a 38-ik §-ban, a jura in sacra közé számítja, s az egyházak jogául ismeri, a symbolicus könyveikre alapított egyházigazgatást és törvényhozást; a 76—ik §-ban pedig, melylyel egyértelmű az ausztriai concordatum XVIII-ik <jikke, a püspöki, esperesi megyék felosztása, oly vegyes természetű tárgynak mondatik, melyekben sem az egyház, a világi hatóság, sem ez amaz nélkül nem intézkedhetik; s még ezen biztosítások mellett is, a legfőbb egyházigazgatást egy teljesen önálló protestáns főconsistorium viszi. Ugy szintén 1821-ben a porosz-, 1824-ben a hannoweri-, 1827-ben a wiirtembergi, badeni, nassaui-, 1826-ban mindkét hesseni államhatalmak részéről elfogadott pápai bullák (Circumscriptionsbulle) s erre vonatkozólag kiadott fejedelmi rendeletek egyértelműleg biztosítják az egyház önkormányzati jogát. De mindezeknél világosabban és határozottabban biztosítja az egyháznak teljesen önálló független önkormányzati jogot az 1851. dec. 31-ki cs. k. ausztriai nyiltparancs ezen szavakban : „Wir erkláren, dass wir jecle gézetzlich anerkannte Kirche und Religions-Gesellschaft in dem Rechte der gemeinsamen öff'entlichen Religionsübung, dann in der selbstándigen Verwaltung ihrer Angelegenheiten, erhalten und schützen wollen." — Ekkép alapította meg az egyetemes törvényhozás a „jura in és circa sacra" körüli jogok határvonalát. S ha a törvényhozás tekintélyét nem gyengítené a tudomány szava: csak még Richternek ezen szavait legyen szabad felhozni, azon Richterét, kinek erre vonatkozó véleménye a legmagasabb helyről felkéretett: „Az egyház az emberi élet sajátságos határozott nemét foglalja magában. Ezért joga van önmagát saját elvei szerint, és saját közlegei által kormányozni: „az egyházigazgatás nem tartozik az államra." De más részről az államnak is joga van kívánni, hog}^ az egyház önkormányzása által az állam élete ne veszélyeztessék, s más egyházak joga ne sértessék. S ezen alapul aztán a jus circa sacrában foglalt másik jog, a legfőbb felügyelet joga" (57. §. u. o.). Ezekből kitűnik, hogy az egyház három lényeges elemei: „a cultura, a dogma és egyházalkotmány" a felügyeleti jog körébe soha nem tartozhatnak. A cultus ugyanis a dogmának érzéki kifejezése, — a dogma a cultus alapja, — s az alkotmány mind kettőnek ápolója és fentartója levén: egyik a másik nélkül el nem lehet, s egyiknek megsértése és változtatása a másikét is okvetlenül maga után vonná. S ezek után már könnyű meghatározni, hogy a „legfőbb felügyeleti jog" alatt értetik a fölségi jogok azon része, „melynél fogva az államhatalomnak joga van mindent tudni, mi az egyház körében történik, s a felett őrködni, hogy annak intézkedései az állam célját ne veszélyeztessék." Miből természetszerűen e kettő következik: egyik, hogy az egyház semminemű határozatot közzé nem tehet az államhatalom jóváhagyása, u. n. Placetuma nélkül, a másik, hogy míg az egyház önkormányzata által az állam békéjét meg nem zavarja, ennek joga a nemleges őrködés határvonalán tul nem terjedhet, s a tettleges beavatkozásra semmi fel nem jogosítja. — Mely felfogást a már említett bajor vallási nyiltparancs az 57. és 58. §§-ban ekkép emeli törvény erejére: „Miután a felségi főfelügyelet, az állam határain belül minden cselekvényekre, eseményekre s viszonyokra kiterjed : az államhatalomnak joga van arról, mi az egyházi társaság gyülekezeteiben taníttatik és tárgyaltatik, tudomást szerezni. Minek következtében az egyházhatalom semminemű törvényei, rendeletei és intézkedései, ki nem hirdethetők és végre nem hajthatók a legfőbb megtekintés és jóváhagyás nélkül; s az egyházi f'elsoségek kötelesek kiadványaik elején a megnyert királyi placetumról említést tenni.4

1 Ide tartozik még: III. „A védnöki jog (jus advocatiae), mely-