Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-29 / 30. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI SS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Lüvészutca, 10. szám. 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Az állam és egyház közti viszony, s ebből származó felségi jogokról (Jura majestatica circa sacra). II. A reformátió volt azon, mind egyházi, mind polgári tekintetben döntvényteljes esemény, mely a. fejedelmeknek ,.felségi jogaikat az egyház irányában" (jura majestatica circa sacra) visszaadd. Kezdetben ugyan, midőn azon nagy esemény következtében, miként ilyenkor rendesen történni szokott, némi fejetlenség! zűrzavarok állottak be, az egyes gyülekezetek önmagok igazgatták magukat. De e fejetlenségi állapot soká nem tarthatott. A protestáns fejedelmek átvevék az egyházigazgatást. Mi jogon? Az episcopalis rendszernél fogva-e, devolutio utján, vagy a territoriális, vagy collegialis rendszer jogánál fogva-e? Mind ezzel még akkor senki nem törődött. — hacsak azt nem mondjuk: a nehéz körülmények jogánál fogva, itt is az történvén, mi oly sokszor megesik a népek életében, hogy a praxis megelőzte a theoriát. A theoria, az ügyes toll fegyvere, igen célszerű eszköz, ha az egyházhajó kormánya tájékozta magát, s csendes időben bocsájtkozik tengerre, ellenben elégtelen a viharban, midőn az utat keresni, s gyakran a szirtek közt és szél ellenében kell jobbra-balra tétovázni. Ily társadalmi viharban a körülmények hatalma imponál, s e közt vevék át a protestáns fejedelmek a reformátorok sürgetésére, az egyházigazgatást ; s ebből fejlett ki aztán azon „consistorialis igazgatás forma," melynél fogva az egyházigazgatásnak minden hatványai egy pontba, a fejedelem személyébe futnak össze. De az senkinek esze ágában sem volt, hogy egy kath. államfő, a protestáns egyház törvényhozó s igazgató feje lehessen, mert az egyházigazgatás a felségi jogoknak nem kifolyása, hanem miként Richter *) helyesen mondja, csak „annexuma," az egyház által határozottan vagy hallgatva az államhatalomra ruházott oly jog, melyet ,;

még protestáns államfők is nem maguk személyében, hanem csak egyházhatóságok utján gyakorolnak.*' S ezen elvnél fogva a protestáns egyházigazgatás, katholikus államfők alatt, mindjárt a reformátió kezdetén, vagy protestáns mmisteriumra, kik az uralkodó nevében, de annak minden befolyása, nélkül intézkedtek, mint erre példa történt Ágoston szász választófejedelemnek (1697.) és Antal Ulrik braunsehweig-wolfenbütteli hercegnek (1710.) kath. vallásra térésük alkalmával, — vagy vallásukhoz tartozó földesuraikra, vagy a városi tanácsokra ment át, vagy mint például hazánkban, önmaguk igazgatták magukat, s ily körülmények közt fejlett ki, vagy legalabb kellett volna kifejleni a „presbyteri igazgatás formának." A „westfáliai béke"' is biztosította a protestánsok ezen önigazgatási jogát, midőn a XlII-dik cikkben, a felváltva kath. és protestáns egyházi fejedelem uralma alatt leendő osnabrücki területre vonatkozólag határoztatott: hogy az uralkodó, a más hiten (confession) levő alattvalói felett csak „superioritatis et regiminis jura in civilibus et criniinalibus," és így csak az állami felsőségi jogokkal birjon, s az egyházi ügyekbe *) Richter, Lehrbuch des kath. und. evang. Kirchenrechles. Vierte Auflage. Leipzig 1853., a 158-ik §-ban.