Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-29 / 30. szám

semmi módon ne avatkozzék, „nihil omnino in Augustanae confessionis sacra sibi arrogare juris aut obtinere." S midőn a 18-dik század elején Németországban némi kisérletek tétettek, a kath. fejedelmeket a protestáns egyház főigazgatására felhatalmazni, a corpus Evangelicorum 1724-ben a birodalmi gyűlésen ez ellen, mint hallatlan njitás és büntetésre méltó merénylet ellen hatályosan tiltakozott, s minden ilyennemű kísérletet meghiúsított. De mikép is viselhetné egy katholikus államfő a protestáns egyház felett az episcopatusszeríi jogokat! Már magában a fogalomban ellentmondás van, miután ily igazgatási hatalom feltételezi, hogy az benn, az egyházban van; s nem ellenmondás-e, hogy az, ki valamely egyházat hamishitűnek vagy legalább nem oly tisza hí tűnek tart, mint másikat, főigazgatója legyen azon egyháznak. Ugy szintén symbolieus könyveink, midőn egy részről az államhatalom iránt minden polgári ügyekben a leghatározottabb engedelmességet szorgalmazzák, más részről szóval sem említik, hogy annak mint ilyennek jogaihoz tartoznék az egyház feletti főigazgatás; sőt midőn a római főnökséget el nem ismerve, minden ilyenemti egyházi főnökség ellen tiltakoznak, kétségkívül, távol vannak annak még gondolatától is, mintha az egyház oly viszonyban volna az államhoz, mint valamely közönséges tárgy vagy áru annak birtokosához, s mint ilyen az uralkodó önkénye alá volna vetve. A symbolieus könyvek tanai pedig szabályozó tekintélyűek, miután nemcsak az ágostai és westfáliai békében, hanem a bécsi congressus által is államjogilag érvényes okmányul ismertettek el. Ezen felfogás emelkedett érvényre a protestáns egyházi és közállamjogban is ; jelesen Grrotius, Puffendorf, Bölimer, Pfaff, Rotteck, Aretin, Kist, Richter*) stb. a felsőségi jogokat következőkben foglalják: * Hugó Grotius : De imperio summarum poteslatum circa sacra. Paris. 1647. Puffendorf: De habitu rel. christ. ad vitám civilem. Bremae 1687. Böhmer : De jure episcopatum principum evang. Halae 1714. Pfaff: origg. juris eccles. Tübing. 1719. Rolteck : Kirche, Kirchenrecht, — Staatslexikon. Aretin: Staatsrecht, Leipcig 1838. 1. „A reformatió joga (Jus reformandi), melynél fogva az államhatalom jogában áll birtoka határain belől, valamely egyház vallási gyakorlatát szabályozni, korlátozni, vagy azt egészen el is tiltani.Az ember valóban megretten ezen iszonyatos jog, s ebből származhatandott következmények meggondolására. S mennél döntvényesebbek valamely jog következményei: annál szükségesebb a leghatározottabb megkülönböztetéseket és határvonalakat húzni. Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy e jogot a „westfaliai béke" biztosította az államhatalomnak, nem a vallási szabadság megszorítása, hanem inkább szilárdítása tekintetéből; nem a protestántismusra vonatkozólag, melynek szabadságát épen azon béke biztosította, hanem az azután támadható uj felekezetekre nézve. Miután t. i- a refortió előtt a római szék magának tulajdonítá s érvényesíté azon jogot, hogy a római egyház nemcsak független az államhatalomtól, hanem annak felette is áll, s mint ilyennek, isteni törvények szerint teljes joga van , minden vallás-ujitási kísérleteket, s innen támadható uj egyházakat kiirtani, megsemmisíteni, mi az állam békéjét nem ritkán megzavará, s hallatlan visszaélésekre adott alkalmat: a harminc éves háború e jogot a római széktől elvevé, s az államhatalomnak viszszaadá; és így bármely iszonyatos legyen e jog, ezt mégis a reformatió oly vívmányául kell tekinteni, melylyel a vallási szabadságot akarta biztosítani, s miként a következés mutatja, biztosította is. Ezen megjegyzés után önkényt felmerül a kérdés: hogy jelenkorunkban az egyházi és államjog felfogása és államgyakorlat szerint, e jog hatálya meddig terjedhet? Hogy erre megfelelhessünk, szükséges e hármat kellően megkülönböztetni : „vallást, egyházat és felekezetet.u „A vallás oly belső érzés, s a szabad meggyőződés és lelkiismeret szentségének oly tulajdona, mely semmiféle kiilhatalomnak nincs és nem is lehet alávetve. Itt az emberi lélek teljesen független, s csak lelkiismeretének tartozik számolni, és semmi földi hatalom meg nem szabhatja, hogy mit liigyjen és reményljen, épen úgy, mint Kist: Die christliche Kirche auf Érden. Eine gekrönte Preisschrift. Leipzig. 1838. Richter: Lehrbuch stb.