Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-07-22 / 29. szám
viselőit illető törvények. — Első szak.: Felügyelők, mint nem papi elnökök. — Inspectores. — Második szak.: Fő- s alesperesek. Harmadik szak.: Püspökök s helyetteseik. — Negyedik szak.: az egyházi jegyzők. Ötödik szak. A pénztárakat il. törv. — Hatodik szak.: Özvegy-árvai gyám- s nyugintézet. — Hetedik sz. A pénztárnokokat i. t. — Nyolcadik sz. Körlelkészek. Decani. — Kilencedik sz. Papsegédek vagy káplánok. ,,Negyedik fejezet." Az egyes papok jogaik s kötélyeikröl. Első szak. A meghívásról. — Második sz. A tanításról. — Harmadik sz. A közistenitiszteletről. — Negyedik sz. Az ünnepekről. — Ötödik sz. A szentségekről. — Hatodik sz. Más szertartásokról. I. Házasságról. II. Temetkezésről. III. Foglyokról. IV. Avatásról. V. Áttérésről. Hetedik szak. Az anyakönyvekről. — Nyolcadik sz. A katonaságról. — Kilencedik sz. Az idegenekről. — Tizedik sz. Az iskola s tanitó irányában. — Tizenegyedik sz. Az egyház és hallgatók iránt i. t. ,,Második rész." Iskolai törvények. Első szakasz. Bölcsődék, kisdedóvodák. — Második sz. Elemiiskolák. — Harmadik sz. Vasárnapiiskola. — Negyedik s z. Mütanodák. — Ötödik sz. Magasabb tudományu tanodákról. Hatodik sz. Az iskolák kormányzásáról s fentartásáról. — Hetedik sz. Az iskolatanitók jogaikról s kötélyeikről. — Nyolcadik sz. A legfőbb egyházi tanács, vagyis az uralkodó Fölség, mint főfelügyelő, és a prot. egyház közti közbesítö — csak is ennyiben — egyházi osztályról '"')• Blázy. BELFÖLD. A sáros-pataki gyász- és örömünnepélyről, jul. 8-dikán. Tagadhatatlanul igaz, a mint a hírlapok előre is hirdetek, hogy folyó hó 8-dika nagy napja volt Pataknak. — De sokan kérdik, miért kellett azon örömünnepélyt épen most megtartani ? holott a sáros-pataki főiskola háromszázadnál már nyolc évvel idősebb ? s miért kellett azt gyászünneppel is vegyíteni ? Az igaz, hogy a sáros-pataki iskola már 1553-ban főiskolai rangra emelkedett, mint a melyben már akkor három s négy állandó tanár által a bölcseleti s vallástudonyok terjedelmesebben adattak elő: de a mint tudjuk, 1853-ban az akkori viszonyok nem engedték, hogy az iskola háromszázados emlékére örömünnepet üljön, az *) Szolgáljanak ezek nt. Vári Szabó Soma ref. lelkész urnák is e részben hozzám intézett becses tudakozására feleletül, addig is, míg szerencsém lehetend levélileg tudósíthatni. akkori vizsgák alkalmával éneklésbe, imába s egyházi beszédbe be volt szőve ugyan az iskola háromszázados fenállása, de az iskolai előjáróság fentartá, hogy a főiskolai háromszázados ünnepélyt később s alkalmasabb időben fogja megtartani, remélve különösen, hogy az iskolai nyilvánosságát is visszanyerendő Ezen reménye azonban nem teljesedvén, az örömünnep megtartását ahoz kötni s igy hosszabb bizonytalan időre elhalasztani nem akarta s egyházkerületileg már ezelőtt két évvel elhatározá, hogy az a rnult 1859-dik év Julius első napjain tartassék meg. Az olasz háború azonban épen az egyh. ker. közgyűlés alkalmával kiütvén, e miatt az örömünnepély egyliázkerületileg ismét későbbre halasztatott; ily okok körülmények miatt kellett azt nyolez évvel később folyó év Jul. 8-dikán megtartani. A Gyász ünnepélyt néhai Apostol Pál superintendens véletlenül közbejött halála okozta, melyen az egyházkerület és főiskola felejthetetlen főpásztora emlékét ujítá meg, s lefizette az érdemlett végtisztelet adóját. Szép és állandó szokás ugyan is, hogy a tiszáninneni egyházkerület és sárospataki főiskola fögondnokainak superintendenseinek emlékét s halotti pompáját sárospatakon a közvizsgák alkalmával szokta megünnepelni.— így kellett egyesitni e két külömböző szellemű, külömböző érzelemre buzdító, de azért szépen összeillő ünnepélyt julius 8-dikán. Tudhatják a tisztelt olvasók, hogy midőn ezen ünnepély Miskolczon f. év Május 1-sö napján azon nevezetes s egyházi életünkre s kormányzatunkra nézve korszakot alkotó gyűlés által elhatároztatott s rendeztetett; oly válságos és nehéz időben éltünk, melyben nem örvendetes, hanem a leggyászosabb jövőnek néztünk elébe. Bizony nem magunknak, hanem az isteni gondviselésnek kell köszönnünk, hogy a szenvedő keserű poharát nem kelle kiüritnünk, hív küzdelmeink után a kívánt béke és nyugalom napja derült ránk, a rendezett ünnepély oly köz részvéttel, oly nagyszerűn ment végbe, hogy az több mint iskolai s felekezeti, valóban nemzeti nagy ünnep volt. Méltó, hogy az emlékkönyvben örökittessék, melynek szerkesztése, űgy hisszük. Erdélyi János szép tollára lessz bizva, kedves olvasmányűl fog a közönségnek rövid időn szolgálni. Az örömünnepély emlékkönyvében, cime szerint is maga a gyászünnepély, s halotti elmélkedés nem foglalván helyet; illő hogy azt itt rövid kivonatban közöljük. Zsarnay Lajos superintendens a kettős ünnepélyhez alkalmazott elöfohásza után, emlékbeszédének alapigéül Mát. 20, 25, 26, 27 etc. választá: „Tudjátok a pogányoknnak fejedelmeik uralkodnak azokon, és a hatalmasok hatalmaskodnak azokon, de nem ugy lessz tiköztetek. Hanem a ki ti köztetek nagy, az legyen a ti szolgátok, és valaki ti köztetek első akar lenni, az legyen a ti szolgátok. Kezdő beszédjében a szónok a kettős ünnepély okát s, alkalmát megemlítvén, fölhivá a fényes és roppant gyülekezetet a közgyászra és örömre. Elöadá, hogy a gyászünnepélyen a felejhetetlen főpásztor emlékét újítjuk megy magasztaljuk erényeit s hirdetjük érdemeit, s fizetjük le egyházkerületünk és főiskolánk részéről is a végtisztelet adóját. Azon mély gyászt és bánatot ugyan, melyet halála