Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-07-22 / 29. szám
okozott, temetése alkalmával már nyomtatásban is megjelent beszédben, jeles szónokok tolmáesolák, hirdették lelkészi büszkeségét, buzgalmát, kitűnő erényeit családja, egyháza s a barátság kebelében. — Azóta egyházi éUünk körülményei szerencsésen megváltozván, most már szabadon kirdethetjük azon elveket az egyházi kormányzatra nézve, melyeket ezelőtt még kevéssel hirdetni tilos volt. Midőn azért a szónok ez alkalommal a dicsöültnek különösen superintendensi erényeit s érdemeit kivánja hirdetni: azért választá a felolvasott igéket halotti elmélkedési alapjául, mert azokban maga Jézus mond tanítványainak vezérigazságokat s elveket az egyházigazgatásra, egyházi hivatalokra nézve : Apostol Pál is csak ügy érdemli tiszteletünket, hálánkat s dicsérő beszédünket, ha superintendensi hivatala folytatásában szemei előtt tartotta azokat. Lássuk azért dicsőült fopásztorunk, mint tartotta szemei előtt a szent lecke intését. 1-ör. Az egyház külügyeire vagy az állammali viszonyára nézve : a szent lecke azon intése szerint: „nem ügy lesz ti köztetek, a mint a népek fejedelmi uralkodnak a népeken, és a hatalmasok hatalmaskodnak azokon. 2-or. Az egyház belügyeire vagy a szolgálatra nézve az egyház kebelében, a szent lecke ezen szavai szerint: „a ki első akar lenni köztetek, az legyen ti szolgátok." Az első részben a szónok kifejté, hogy Jézus kész alkotmányt nem adott ugyan az egyháznak, annak igazgatását nem szervezte, a látható egyházat nem is maga, hanem menybemenetele után az apostolok alapíták, noha akaratjával megegyezőleg; de hogy a szent leckében mégis az egyházigazgatásra s egyházi elöljárókra nézve ad szabályt és föelvet, mutatja azon alkalom, melylyel Jézus a szent lecke szavait mondotta. János és Jakab apostolok anyja térdre esve kéri Jézustól, hogy parancsolná, hogy az Ő fiai ülnének országában, egyik jobb, másik bal keze felöl. Ekkor mondá Jézus a szent lecke szavait. Ezekből világos, hogy Jézus tanítványain s a ker. egyházban nem lehet úgy uralkodni, mint a földi országokban, az egyház különbözik az államtól, s annak igazgatása is az állam igazgatásától. Mint az állam, úgy az egyház is a maga körében és saját ügyeire nézve szabad és önálló. A mi pedig csak akkor lehet, ha saját hite, meggyőződése, vallásos élete szerint határozza szervezetét, állítja fel hivatalait, rendezi a közistenitiszteletet, maga kezeli vagyonát, segédeszközeit, s gyakorolja az egyházi fegyelmet. Ezen önkormányzat az egyház természetéből foly annak élesztő lelke. így törekszik minden erkölcsi lény és estület önállóságra. Az egyház is örök eszmén alapszik, mint az állam, mindkettő nélkülözhetlen az emberiség anyagi és szellemi szükségeinek kielégítésére. De midőn az állam a jogeszméjén s külviszonyokon alapszik : az egyház, mint a hivők szabad egyesülete a vallás eszméjén s istenneli viszonyunkon nyugszik, megszenteli az életet, a hit és szeretet karjain Isten fiaivá kiván nevelni'bennünket. Innen mindkettő más törvények szerint fejlődik, más eszközöket használ célja elérésére. — Ha az állam, mint hatalom, maga akarná az erkölcsi vallásos életet rendezni, s tenyésztetni; hatalom karjaival eltépné a lelki s vallásos élet azon legszebb virágit, melyek csak az egyház szelíd gondjai alatt tenyésznek, az evangyéliomot kültörvénynyé, az egyházat külcsend és rend intézetévé alacsonyítaná, valamint az egyháznak sem kell az állami ügyekbe avatkozni sm - - Az üdvös, hogy mind a két társaság önállólag álljon s mindenik tegyem magráét. Az egyház szentelje meg az államot, az állam védelmezze cn p.íryházat stb Mert ha a különböző körök összezavartatnak, az eo-yházat, vagy az egyház az államot akarná képviselni s pótolni, a legsajnosabb összeütközések s egyenetlenségek állnak elő. A vallás a hatalomszó ellenébe híveit minden szenvedésre s halálra föllelkesíti, hogy a mint megadják a császárnak a mi a császáré, Istennek is adják meg a mi Istené. A vallás és lelkiismeret szabadságát megőrizzék s fentartsák. Ezt kivánja a sz. leckében a Megváltó, midőn azt mondja; nem ügy lesz ti köztetek, mint a mikép a fejedelmek uralkodnak a népeken. — Ezen elvek mi bennünk teljes hit, meggyőződés és élet. Az adta azon egyenlő értelmet, kitartást, melyet egyházkerületünk, mint egy férfiú, fopásztorunk vezérlete alatt tanúsított, hogy megőrizze önállóságát, öntörvényhozási s önkormányzati jogait. — Ez a törvények ellenére fopásztorunk 12 évi hivataloskodása alatt több kísérteteknek s nehéz ostromoknak volt kitétetve. De hirdetnünk kell örömmel, hogy azt a mennyire a körülmények engedek, hiven igyekezett fentartani. 0 az egyház szolgája kivánt lenni. — így folytatta hivatalát, midőn csak bizalmi férfiakkal lehetett határozni az egyházi és iskolai ügyekben. Mindig a legbuzgóbb bölcseséggel, tapasztalattal s tekintélylyel dús férfiakat hívott össze, nem akadályozta a vélemények szabad nyilvánítását, megengedte, hogy a többség akarata döntsön, s az egyház kérelme és panasza a legfelsőbb helyre fölterjesztessék. — Közelebb sok ezer hivek előtt kijelenté, hogy ö mint tiszáninni superintendens kiván élni és halni. Halála előtt pedig kevéssel , mintegy testamentomául megirá, hogy azokban, melyek az egyház saját ügyei, csak az egyház határozhat, más rendeleteknek a hatalom szavára sem lehet, nem szabad, nem akar engedelmeskedni stb. Tiszteljük azért emlékét, ö mint Mózes az izraelitákat, híven vezérlette híveit, a nélkül, hogy mint Mózes, az Ígéret földébe, ö is beléphetett volna az egyház azon törvényes állapotába, mely után epedett stb. A második részben szónok előadta azon szolgálatokat, melyeket az egyház kebelében tett a sz. lecke intése szerint. A ki püspökséget kiván, jó munkát kiván, az igen szép megtiszteltetés: de az a leghívebb, legbuzgóbb szolgálatra szólít. Mint Jézus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ö szolgáljon. — Előadta a szónok a superintendensi hivatal főbb teendőit. Megemlíti, hogy hazánkban az evangyéliom alapján az egyházigazgatás úgy fejlődött, hogy az egyházi hatalom az egész egyházat, a a híveket úgy, mint a lelkészeket illetvén, az egyházigazgatásba a hívek és lelkészek egyenlően folynak be. Ez szilárdítja az egyházi kormányzatot, neveli a részvétet az 29
