Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-22 / 29. szám

mert hiszen emez édes szülője, amaz kedves ápoló dajkája és bölcs nevelője volt mindekkorig: remélhető, megadja Isten érnünk azon örömet, hogy élet és tudomány kivánalmai iránt közönyös nem is leend. Gondci László. Lel kész választás és a káplánok lelkészül meghivatása. (Folytatás). Említi még Q£), hogy az igazi jeles tehetségű és jellemű ifju káplánok maguk sem kívánnák, hogy számukra kivételeket téve, ö nekik a rendes lelkészek vagy idősebb káplánok előtti promoveáltatás megengedtessék; ha pedig kívánnák, akkor nem is jeles tehetségek s nem is kiváló jellemek, s így meg sem is érdemelnék a kivételt. Igenis, „kivételt" maguk személyére nézve nem fogadnának el, nemcsak a kiváló, de a közönséges jellemüek sem; azonban a szabadválasztásnak úgy rájuk, mint társaikra egyenlően kiterjedő jogos kedvezményét nemcsak elfogadhatnák, de méltán igényelhetik is. S ezen esetben, ha idősebb káplán, vagy rendes lelkész előtt nyernének is meghívást, álszerénységből azt bizonyosan visszautasítni nem fognák, s bizonyosan nem fogná akkor QO a tételt így formulázni: a jeles tehetségüek és jellemüek, ha idősebbek előtt nyernek meghívást, bizonyosan el nem fogadnák; ha pedig elfogadnák, akkor nem jeles tehetségüek s jellemüek, és így meg sem is érdemlik azt. És 00 mindezen syllogismusai után akként formulázza nézetét, hogy általában addig, míg változni akaró lelkész van, káplán rendes lelkészül ne adassék meg, s akkor is, midőn már az üresedésbe jött' állomásra mozdulni egy lelkész sem kiván, csak az első káplánnak adassék jus vocabilitatis. A r. lelkészek között ugyan a gyülekezetek szabadon választhassanak; de itt is jobb volna, ha maga az egyházhatóság rendelkeznék. íme tehát Q£), ki még cikke elején a szabadválasztás mellett szólt, s csupán a választási féktelenséget akarta megszüntetni, cikke végén már görebéből egészen elpárologtatja a szabadválasztást, s a mi a fenéken marad, az nem egyéb, mint az u. n. „gradualis promotio." A gradualis promotióban tagadhatatlanul van mind a káplánokra, mind a lelkészekre sok megnyugtató, s tán magam sem igen szólnék ellene in principio, ha a lelkészhivatal betöltésénél egyedül, avagy csak túlnyomólag is a lelkészek anyagi érdekeinek kiegyenlítése s nem egyenesen a gyülekezetek jogi érdeke jöne a főbb szempont alá. Ha a lelkészhivatalt csak ügy tekintjük, mint beneficiumot, a lelkészeket pedig mint beneficiarusokat s beneficiendusokat; akkor jól van! a mint a kicsinált gradus szerint következnek a lelkész egyének, részesüljenek a nagyobb és nagyobb mértékű beneficiumokban; hanem ekkor ne kívánja senki, hogy a lelkészhivatalról ily fogalmat testesítő egyház másnak tekintessék, mint csupán a lelkészek tápintézete gyanánt alakult egyletnek, melynek ekkor is lesz ugyan nemes és philanthropicus feladata, de üdvintézményi jelleme nem. A lelkészek anyagi jobblétéröl ugyan az egyháznak gondoskodnia kell, de nem a lelkészhivatalnak beneficiummá Ietörpítése, s a szabadválasztás jogának megbénítása, hanem mint múltkori cikkemben említém, a keresztyénség szelleméből folyó társulati szövetkezés és tevékenység kifejtése által. A lelkészhivatal az igehirdetés magasztos hivatala; nem szabad azt bármely osztály anyagi érdekeinek kiegyenlítése végett substratum gyanánt felhasználni. Az egyházban már így is eléggé nagy foglalalásokat tett a világ; ne akarjuk azt annak jobban-jobban zsákmányául átengedni. A lelkészhivatal, mely az igehirdetésben az apostoli hivatalnak mintegy folytatását képezi, ma már legtöbbünk előtt csaknem csupa életmóddá s kenyérkeresetté vált; s ez az oka, hegy bizony, ha valaki nagyobb jövedelmű állomásra jut , szinte kiirígyeljük kezéből a kenyeret, mintha a lelkészhivatalnak minket legfőbbképen érdeklő részét mindig csak a conventió tenné. S ez a túlnyomólag anyagi érdekekre függesztett tekintet az, mi a szabadválasztás kérdésének is a jogeszméjével egyező keresztülmenetelét gátolja. Ha minden lelkészhivatalnak lehetőleg egyenlő fizetése volna, akkor már a káplánok szabad meghivatása ellen bizonyosan kevesebb szó lenne; mert hiszen minden hivatali ürüléssel egy káplánt csakugyan lelkészségbe kell emelni. Jaj! de mivel egy helyen jobb a conventió, mint másutt: ezért gátolni kell a fiatalok megválaszthatását. Ez oly anyagias felfogás, mely a lelkészhivatalon levő apostoli zománcot egészen letörli! Ezenfelül a gradualis promotio mellett épen azon gyülekezetek szabadválasztása lenne legszűkebb körre szorítva, melyek jobb fizetést adnának lelkészöknek; mert azok már csak a rendes lelkészek közt s tán azoknak is ismét néhány magasabb gradusba promoveált tagjai közt választhatnának; míg ellenben a legszegényebb gyülekezetnek azt mondaná az esperes, hívj a kit tetszik, akár a lelkészek, akár a káplánok közül, csak aztán kapj magadnak lelkészt! A jognak minden igazságtalan megszorítása önkényt viszi az embert a felállított törvény kijátszani akarására. A gradualis promotio mellett — ha nagy gyülekezet volnék s szabadválasztási jogomat biztositni akarnám, azt tenném, hogy a lelkésznek oly lehetőleg csekély fizetést tűznék ki, miszerint arra magára még a káplánok se igen vágyakozhatnának; de aztán oda tenném, hogyha ohajtásom szerinti lelkészt nyernék, akkor annak személyére a fizetést szabadtetszés szerint megháromszoroztatnám, vagy négyszereztetném; míg ellenben, ha szabadválasztásomban gátoltatva, egy nekem nem tetsző lelkész rendeltetnék hozzám, annak csak azon csekély rendes fizetést adnám meg, mely mellett bárki is örömest kívánkoznék másuva. Ily móddal biztosítnám magamnak azt, hogyha ohajtásom rendes lelkészre vagy káplánra esnék is, azt lelkészül bizonyosan megnyerném. Mondhatná tán valaki, hogy ez fogás. Legyen