Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-22 / 29. szám

az, de nagyon természetes, s még- tulajdonképen erkölcsileg sem roszalható eljárás; — felelet a szabadválasztás jogtalan megszorításának kérdésére. De meg micsoda iskolás dolog az a promotionális gradifikálás, még akkor is, ha sok részrehajlással nem járhatnánk. Midőn már az iskolából kiléptünk, classiílkáljon bennünket maga az élet. Ennek a classifikálása sokszor eltér az elmélet embereinek classifikálásától, és akármint küzdjünk is ellene érvényesíti magát. Legyünk meggyőződve, hogy akár kor, akár tudományos képzettség szerint rubrikázná bármily részrehajlatlanul az egyházhatóság az egyéneket, az élet mindig fogna találni okot azon classifikálás elleni visszahatásokra. Ide járul az, hogyha megtagadjuk a gyülekezetektől az őket illető jogot s azt az egyházhatóságokra ruházzuk, legyenek azok bár képviselet alapján alkotva, mégis ez egyházunkba okvetlenül bizonyos hierarchiai elemet fogna becsúsztatni. Valamint a katholikusoknál az taníttatik, hogy az egyház tulajdonképen a papságban van képviselve: úgy nálunk az fogna ténynyé válni, hogy az egyház = egyházhalóság ; az egyházhatóság = klérosz ; a gyülekezetek pedig — laikusok. Nem szabad nekünk a gyülekezetek nagykorusági jogát annihilálnunk; ezen alakult meg prot. egyházunk, ezen áll fen és virágozhalik fel egyedül. Az egyház a gyülekezetekben és nem az egyházhatóságokban van és létezik. De ha mindezekre nem tekintünk is: annyi igaz, hogy az igazságon felül és kivül hiába bölcselkedünk és intézkedünk. Annyi bizonyos, hogy a gyülekezeteket a szabadlelkészválaszlás joga illeti; — e jogot azoktól gradualis promotióról felállított bárminemű elméletek kedvéért megcsonkítni nem lehet. S ne higyjük, hogy a lelkészek anyagi helyzetén a jog épületének lebontása által akár tanácsos, akár szabad volna intézkedni. Az evangélikusoknál meg van a teljes szabadlelkészválasztás; Erdélyben, sőt ha jól tudom, tul a Tiszán is szabad a helybeli káplánt is megválasztani lelkésznek; Amerikában maguk a gyülekezetek képeztetnek maguknak lelkészeket is; nálunk is a reformátió idejében bizony nem nézték azt, hogy valaki a gradualis promotió-féle elméletek mértéke, vagyis mindegy a katonai rangfokozat lépcsői szerint áthatolt-e már a kis jövedelmű ekklézsiák hivatalain, s nincsenek-e előtte változni akaró rendes-lelkészek vagy idősebb káplánok ; hanem már az akadémiákról egyszerre meghívták sokszor a legelső gyülekezetbe az ifjú egyéneket s lettek belőlük Meliusok is; sőt az ujabk időkben is, bizony nem egy akadémiáról visszatért Pécely és Révész vágott sok rendes és idősebb lelkésznek elébe: s kérdem, váljon ezeknek megválasztását választási féktelenségnek lehet-e nevezni s váljon vesztett-e általa, vagy nyert egyházunk ? megítélheti bárki is. Ne mondjuk azt, hogy most mások az idők. Az idő sohasem élheti tul az igazságot és jogot. Nem az igazság romlik el; hanem mi rontjuk meg magunkat a tarka elméletek készítése által annyira, hogy a legegyszerűbb igazságot sem látjuk be. A világon létező akár erkölcsi, akár physicai bajokat a természetes igazsághoz és joghoz igazodás, nem pedig az attól való mesterséges elhajlás által orvosolhatjuk meg gyökeresen. A lelkészek anyagi helyzetén is ne a jog forrásának bedugása által akarjunk segítni, hanem magának a baj eredeti forrásának kipuhatolása által. A jog soha, de soha bajok kútforrása nem lehet. Nézetemet tehát röviden így formulázom : 1. Legyen szigorú lelkészvizsga , s ha szükség, állíttassanak fel bizonyos gyakorlati évek. Csak a vizsgát becsülettel kiállott, feddhetlen erkölcsű és érett korú egyének avattassanak fel; de aztán 2. Ezeket, legyenek akár helybeli, akár vidéki káplánok csak úgy meglehessen választani a legelső gyülekezetbe is, mint a legidősebb lelkészt. 3. A választás kandidatióhoz se legyen kötve; mert a kiket az egyházhatóság az ordinálás által a lelkészhivatalra egyszermindenkorra kandidált, azok minden gyülekezetbe kandidálvák s superarbitrirozás nélkül, sem az esperes, sem az esperesi konsistorium ujabb kandidátiót nem tehet. 4. Bármely korteskedés bebizonyult ténye fegyelmeztessék, úgy a káplánoknál, mint a lelkészeknél, s a fegyelem alatt álló egyénekre nézve a kimondott Ítélethez képest a vocabilitatis jogot mégis lehet szorítni; de a kik fegyelmi büntetés alá eső tényt nem követtek el, s a fentebbi kellékekkel bírnak, szabadon választhatók legyenek. 5. A választásoknál úgy az esperes, mint a consistoriumok irányadó erkölcsi befolyást szabadon gyakorolhatnának ajánlataik, de nem más egyéneknek legyalázása által. A legtágasb választási szabadság mellett is a gyülekezet, ha kitűzött egyéne nincs, s bizalommal viseltetik esperese iránt, örömest folyamodik ahhoz jó tanácsért. S én ismerek esperest, kinek oly erkölcsi hitele van a gyülekezetek előtt, hogy bár minden esperesi kandidatio Tiélkül szabadon választhatnak, mégis legtöbbször esperesök ajánlatában nyugszanak meg. Ily erkölcsi befolyást szükségesnek vélek s annak lelkiismeretes kezelése mellett minden jogcsorbítás nélkül az érdemesebb egyének szerencséjét eléggé elő lehet mozdítani. 6. A lelkészfizetésnek minimumát meg kellene határozni, s a mely gyülekezet azt megadni képes nem volna, affiliálni. 7. A szegény lelkészek felsegélésére egy, úgy a gyülekezetek, mint a gazdagabb jövedelmű lelkészek méltányos contributioján alapuló közpénztárat kellene felállítani. 8. gyülekezetek és a segédlelkészek száma közti módnélküli aránytalanságot a seminariumi ifjak fölvételének szigorúbbá tétele által célszerű volna kissé alábbszállítani; bár úgy vélem, hogy ez aránytalanságot, maga az idő is meg fogja majd orvosolni. Ezen s ezekhez hasonló intézkedések által igyekezzünk a lelkészek nagy részének mostoha anyagi helyzetén segíteni; de a szabadlelkészválasztás jogát ne nyirbálgassuk s ne nevezzük annak gyakorlását independentismusnak és féktelenségnek.