Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-08 / 27. szám

Humboldt jövő üdvösségéről s lelki szemeivel előre látja, mint kínoztatik az állítólagos pogány, nem keresztyén érzülete miatt a gyehenna tüzében; ha Németország hitszónokai szószékből kárhoztatják Goethéjükét, Schillerüket, mert ama kizárólagosak vallásnézeteiben nem osztoztak, mi sajnálni tudjuk tudós német szomszédainkat, de mindenesetre következetességet látunk eljárásukban s azt kell mondanunk, hogy az ő szempontjukból igazuk van és máskép nem Ítélhetnek. Előttünk a keresztyénség szelleme sokkal egyetemibb és épen azért sokkal nagyobbszerű alakban áll. Mi különbséget tudunk tenni a vallás és az arról alkotott theoriák között és Krisztussal tartunk, ki rég megmondá: iv olxía roo TtaTpdq fioo (xovaí 7-0klói slfftv az én aty ámnak házában s ok hajlék va 11, mi tehát minden munkakört, melyben a szellem tiszta működését tapasztaljuk, minden jelenetet, melyben a lelkünkbe oltott isteni szikra kifejezést talál, szentnek tartunk. Es valóban, ha azt akarjuk, hogy az egyház necsak temetési, esketési és keresztelési szertartások végzésére szorítkozó intézmény legyen, akkor szükséges, hogy minden nemesebb emberi törekvéseket felöleljen s körébe vonja mindazt, mi az embert emberré teszi. Míg amazok az életet magoktól eltaszítják s az ember által elérhető boldogságot a túlvilágban f keresik; addig mi a világot akarjuk megnemesíteni, e földet akarjuk tőlünk kitelhető! eg mennyeivé í tenni, hogy a dicséret szavai szerint „érezzük, miként az örök élet, már e földön a mienk lett/' Azt kérdhetné olvasónk, hogy mire való e dogmatizáló beszéd, midőn értekezésünk címe szerint „Teendőinkéről Ígérkeztünk szólani ? Felelet, mindezt el kellett mondanunk azért, hogy teendőinket — fentebb elmondottakat megértve — annál szabatosabban meghatározhassuk, mert minden helyes cselekvés elméleten alapszik s valamint az elmélet csak is arravaló, hogy az életben valósítsuk ; úgy viszont a cselekvés csak akkor helyes, ha helyes elméletből veszi eredetét. Mindnyájan az egyház megujulását óhajtjuk, habár különböző eszközöket választunk létesítésére. Amazok az egyház megújulására elégségesnek tartják, ha a hivatalok fokozatköreit megállapították, ha a teendők sorát és rendét paragrafusokban kiszabták és kimérték; ha elegendő hatalmat, biztosítottak maguknak, melylyel mindenkit templomba járásra s imádkozásra kényszeríthetnek s akkor az iskolákat, mint az üdvösségre közvetlenül nem tartozókat az állam keze közt nyugodtan meghagyják; a művészet fejlesztését , mint nem lelki üdv anyagját másra bizzák s az egyháznak államhozi viszonya íeszegetését politizálásnak* címezvén, mint veszélyes dolgot az egyház köréből végkép száműzendőnek tartják. Mi nem teszszük feladatunkat oly könnyűvé, nem is látszik nekünk oly egyszerűnek az, a mire törekednünk kell, mert miután szerintünk az egyháznak munkáját az egyetemes élet sokoldalú ké~ pezésére kell irányzania és a szorosan vett vallásérdeken kivül az élet minden szellemi, erkölcsi érdekeit veszi dajkáló karjaira, hogy életünk minden tüneményeiben a.protestáns keresztyén szellem visszatükröztessék; mi a puszta külsőségeknél meg nem állapodhatunk, nekünk mélyebbre kell építeni, s lelkünk összes tehetségének egész hatályát igénybe venni. Mikor a farizeusok azt kérdik Jézustól: „mikor jő el az Istennek országa Jézus azt feleié: „nem jő el úgy az Istennek országa, hogy ember eszébe vehetné. S nem mondják ezt, ime itt vagy amott vagyon; mert ime az Istennek országa tibennetek vagyon." Ha tehát az egyháznak kétségtelen feladata , hogy Isten országát e földön terjeszsze, létesítse, e feladatát nem külsőképen, nem kézzelfogható rendeletek, hanem benső újjászületés által fogja eszközölhetni. Hogy tehát a majdan összsülendő zsinat az egyház épületnek a kellő alapot a kifejtett értelemben megvethesse, első teendője lesz az egyház szabad mozoghatását biztosítani, s e célra mindenekelőtt az egyháznak államhozi viszonyát szükséges megállapítania, örökérvényű alaptörvényünk homályosabb helyeit meg kell magyaráznia, szabatosan körülírnia, hézagait betöltenie és a protestáns egyháznak többi törvényes felekezethezi viszonyát úgy kiszabnia, hogy az a humanitásnak megfeleljen, minden felekezetnek a maga körében teljes szabadságát biztosítsa. Ezt tartjuk mi az egyházi törvényhozás alphájának, s a nélkül minden további munkánk hiú és homokra épült vár. Ezek meglévén, csak akkor foghatnánk benső