Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-08 / 27. szám

ügyeink rendezésének nagy munkájához; ezek köKött ismét első helyre teendők a tudományos képzés, erkölcsi nevelés és a vallásos jótékonyság tényezííi mint a protestíantismus egyedüli örök­becsű mozgatói. Akárhogy gondolkodjunk a tudomány be­cséről és annak az: életre való befolyásáról, annyi bizonyos, hogy a protestantizmus valaminthogy 1létrejövetelét jobbára a tudományos vizsgálódás elutasíthatlan hatalmának köszöni, úgy fenállása és virágzása a tudomány, meg pedig mindenütt a nemzetileg fejlett tudomány virágzásától függ. A nemzeti öntudat Europaszerte leghatal­masabb impulsusait a protestáns tudománytól vette; de különösen nemzetünk élete folyamában alig van egy-egy tünemény, mely, bár kivülről jőve, mégis a nemzetélet hullámzásait hívebben tükrözné, mint a protestantizmus. A nemzet geniusa és a protestantismus szel­leme közt valami különös rokonságnak kell lé­tezni, hogy a ref. vallást a magyarsággal annyira azonosítjuk, miszerint azt közönségesen magyar vallásnak nevezik. De vallásunk e sajátsága sok­kal előnyösebb volt ekkorig a nemzeti ügyre, mint egyházi tudományosságunk ügyére nézve. Egyházunk múltjának kincsei feldolgozatla­nul hevernek, biblia fordításunk alapos revisiot igényel, theologiai szakirodalmunk oly primitív állapotban van, mely a protestáns statusra nézve pirító. Ezek mind oly dolgok, melyeken gyöke­resen segíteni fenállásunk érdeke és vallásunk becsülete parancsolja. Egyházi életünk újjászületése kétség kivül módosításokat teend szükségessé , módosításokat a tanban, módosításokat a liturgiában, módosítá­sokat a két testvér egyház közti viszonyban. De Ímindez áldáshozó csak akkor lesz, ha öntudatos nemzeti szellem kifolyása, a magyar életviszo­nyok szükséges históriai fejleménye lesz; erre nézve pedig önálló magyar egyházi tudomány ál­talánosabbá tétele kívántatik, mert községet ki­elégítő törvénynyé csak az válhatik, mi a többség akarata. Azonban hogyan követelhettünk volna a tömegtől prot. eszmélő fejlettséget, holott az a ve­zetőkben is nagyon sok helyt hiányzott, már pe­dig az írás szavai szerint; ha a só megízetlenül, mivel sózattatik meg? Mit szóljak azon nagyszámú egyházak álla­potáról, melyek máról holnapra tengenek s a kö­zös anyától, az egyetemes zsinattól várják szaba­dulásukat s ha az nem siet segíteni, vagy vissza vonja gyámolító karjait, meglehet megszűnnek a protestáns egyháztest kiegészítő részei lenni? Hát árvaintézeteink, közmiveltséget, vallásos szel­lemet terjesztő egyleteink hol vannak ? Ezek mind oly dolgok, melyekről elvalahára gondoskodni mulliatlan szükség. De hogy mindazokat létesíthessük, hogy szel­lemünkben rendezett tudományos intézeteink, ha­misítlan egyházi életünkből folyó jótékony inté­zetek, egyletek és társulatok létre jöhessenek kö­zöttünk, tetemes anyagi erőre van szükségünk. Gondoskodnunk kell tehát utak és módok­ról, melyeken a keresztyéni szabad szeretet mun­kásságát liitsorsosink kebelében felkölthessük ésV ébren tarthassuk; azonban nyilatkozzék az bár önkéntes adakozás vagy birtokaránylagos ö n­megadóztatásban; mindenesetremulhatlanul szükséges, hogy ez alap ne ingatag, hanem szilárd és határozott legyen, mert az általunk felállítandó tudományos és jótékony intézetek csak akkor számíthatnak életre valóságra s tartósságra, ha létük nem az irgalom évről évre változó kegyado­mányin, hanem a keresztyéni hitbuzgóság szülte kötelesség érzeten, változatlan adószerű alapon nyugosznak. Szóval gondoskodjék a zsinat egy „leözös egyházi pénzalap" miként előte­remtése és fentartásáról. Ezeket látjuk mi a leendő zsinati törvényho­zás lényeges feladatainak s ezekre tartjuk szük­ségesnek értelmesbjeink figyelmét felhíni, hogy,ha. velünk egyet értenek, amakérdéseket, mielőtt közta­nácskozás alákeriilnéneklapunkutjánmegvitatnák, hogy a majdani képviselők a hivek véleményét, a hívek az értelmesbek nézeteitmegértvén,a törvény­hozás téjékozva, a közönség előkészítve legyen. A mik közönségesen zsinati tárgyaknak tartattak, a különböző gyűlések, consistoriumok mikénti ren­dezése, az egyes hivatalok jogkörének kiszabása, a papok jogai és kötelességeinek meghatározása sat., mind oly dolgok, melyek már is eléggé meg­vitatva s tisztába hozva vannak, hogy azokon mi­nél hamarább keresztül essünk. E tárgyakra nézve elégséges lesz a már létező canonok szigorú át­vizsgálása, kijavítása és kiegészítése. Azonban itt is a fősúlyt arra fektessük, mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom