Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-22 / 25. szám

a íeűsőbb iskolákat is elvégezték, különben a gymnásiumi tanársági jelöltségre igényt sem tarthatnak. Az ilyen gyakorló tanári segédek , gyakorlatra léptökkor tudományszakot választanak , s választott szakmájuk szerint azon szakbeli tanítási órákat gyakorolják s azon szaktanárnak szolgálnak segítségére, a mely szaknak tanításában.kivánnak idővel működni. A tudományok szakait következőleg lehetne megállapítani : 1-ső szak, „a vallás és az anyai nyelvu

tanítása módja. 2-ik szak, „a classicai nyelvek" ; magában foglalja a latin és görög nyelv tanítása módját. —• Hozzá lehetne e szakhoz csatolni egy élő, de idegen nyelvet, mely a classicai nyelv tanítása módszerével anynyiban megegyezik, a menynyiben az idegen nyelv és a classicai nyelvek tanításai egy ugyanazon elvből indulnak ki. 3-ik szak, „a menynyiségtani szak," magában foglalja a menynyiség-, természet- (physica) és rajzolástant. 4 dik szak, a „történelmi," magában foglalja a történet és földreirástudomány tanítása módját. 5-dik szak, „a természetrajzi szak," magában foglalja az állat-, növény- és ásványtant, a geologiát, hozzá csatolandó a vegytan. Az ilyen gyakorló tanitósegédek tanpályája is legalább két év, de nem ártana a három év sem. Számuk egy-egy gymnasiumnál nem lehet több 6—8-nál. Altalános kötelességeik : A tanári testületnek, az iskolai és erkölcsi fegyelem íentartása s szelíden való fejtésében, segítségére lenni. Ezen oknál fogva mind a délelőtti, mint a délutáni tanítási órák előtt az iskolában megjelennek, s az igazgató által megszabott rend szerint az iskola épületében s udvaron az iskolában megjelent ifjúság között rendet tartanak. A tanítási órák közben pedig az illető tanár oldala mellett tanitás közben, teljesítenek ilynemű szolgálatot. — Továbbá vasárnap és ünnepnapokon, közünnepélyeken a tanuló sereggel, ki-ki a maga osztályával, jelen vannak ; felügyelői ezen hatóságukat gyakorolják még a városon, sőt szülei háznál vagy szálláson is a gyermekek íelett. Különösebb kötelességeik, a választott szak leckén a szaktanár oldala mellett a tanításon megjelenni, s ott tapasztalati uton tanulni. A tanulók rájok bizott részétől a tanártól hallottakat naponként felkérdezni, ha valamit nem értenek, megmagyarázni, népes osztályok mellékosztályát vezérelni, tanítani. Ezen mellékosztály mindig váltogatva esik tanítóságuk alá. Például, fel vau egy osztály osztva két részre. — Egy napon egyik íele a tanártól tanul, másik fele a segédtől. Más napon ez a fél, melyet a segédtanító oktatott, a tanár keze alá megy, s a másik fél meg a segédtanító elébe, stb. Az így nevelt ifjú tanitók előnyére fogna szolgálni az iskolától és superintendentiától nyert bizonyítvány. Mert fel kell tennünk, hogy csak alkalmas egyéneket fogna, bármely testület kebelében tanítani, s azután ajánlani. Tanpályájuk bevégeztével az egyházkerületi felügyelőség s az iskolai bizottság előtt vizsgálatot tennének le, mely nem csupán elméleti előadás-, hanem gyakorlati mutatványból is állana, nevezetesen kijelölt szakában oktatna egy osztályban, mely oktatáson a bizottság is jelenlenne. Ilyen vizsgaletétel után tanítóvá avattatnék fel, s tanári oklevelet nyerne. Ezen mód lehetne tehát az hitfeleim, mely szerint, nagy áldozattétel nélkül mind a mellékosztályok tanítására nyernénk egyéneket, mint a jövendő tanítói succrescentiáról okosan gondoskodva volna! És ezen ajánlatomat óhajtanám, ha az illetők meghallgatnák, egyszersmind komoly gondolkozásuk tárgyává tennék. Nem tehetek róla, ha égető szükségeinket sürgetve kell figyelemben ajánlanom, és egy enesen kimondanom, hogy mi iskoláink ügyében komolyan még eddig igen keveset tettünk. Fájó érzéssel kellene egykor ez élettől búcsút vennem, ha azt kellene megérnem közös veszteségünk sajnos érezésével, hogy mi makacsul ragaszkodunk régi, ma már meg nem állható, iskolát illető szokásainkhoz, s azon semmiképen nem akarunk változtatni. Iskoláink átalakítása s intensiv javítása körül még sok, igen sok mondanivalóm van; de már is félek, hogy épen azért, mert nagyon is hosszadalmas vagyok, még az ügyhöz rokonszenvvel viseltetők előtt is unalmassá leszek. — Azonban türelmet kérek. Nagyszerű intézmény egy iskola. Egyházunk és nemzetünk életkérdése függ ettől; ne vegye tehát senki rosz néven, ne tekintsen ez ügyre unalmasan, ha róla sokat beszélek is. Egy magános életért is mit meg nem teszünk, hogy azt a veszélyektől megmentsük s mennél hoszszabbra nyujtsuk: bát egy örök élettel határos, egyházi és nemzeti életért menynyit nem kellene tennünk! Tenni szeretnék én is valamit, és ez az oka, hogy az olvasó türelmeért oly sokszor esedezem. Mert félek, hogy a hányszor értekezésem az olvasó kezébe akad, mindanynyiszor felkiált: ez a Sebessi mégis untat bennünket protestáns gymnásiumi száraz tervével! Sebessi János nevelő. (Vége követk.) KÖNYVISMERTETÉS. Ursprung und Geschiclite der Bezeichnungen „rejormirte und Lutherische" Kirche. Von Dr. Henrik Heppe. Göthe. 1859. Mint a munka címje mutatja, e monographia a testvér protestáns egyház elnevezéseit tárgyazza; — és pedig azoknak eredetében, történetében, biztos forrásokat s adatokat tár elénk. Idézvényei érdekesek, de rövidség miatt azokat mellőznünk kell, csak is a mü főbb vonásaira szorítkozhatván.