Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-22 / 25. szám

A keresztyén vallásba becsúszott tévtanok ellenzői, eleintén külön vallásos felekezetet alkotni nem akartak, ezért külön elnevezést sem vettek föl. Később az egyházujítás követői „keresztyéni" „közönséges" kifejezésekkel éltek ; majd hogy elnevezésöknek a tényre mintegy rávitetése legyen, „ecclesia reformata, emendata , repurgata" kifejezések is használtattak; előálltak aztán az „evangyéliomi," „protestáns," „ágostai vallástételt követői," elnevezések is. — Ezeknek ellenségei s különösen legelőbb Erasmus, a „Lutheri," „Zwinglii" sat. kifejezéseket vették föl, természetesen gúnynévül, mintha emberi tan követői volnának az ujitott tan elfogadói. Németországon kivül is divatba jött a „Lutheri" gúnynév, a „Confessionalisták," „németek" és „Hugenották" elnevezések mellett. Luther tiltakozik az ily elnevezések ellen, s kimutatja, mit tesz az, ha ellenei követőit „lutheran"okuak nevezendik is ; így az egész reformált egyház az ágostai vallástétel apológiájában kijelenti, hogy a „szeretett szent evangyéliomot nevezi „Lutheri-nek." 1530—1561-ig a protestáns egyház Németországban csupán a reformált, „evangyéliomi," ágostai vallás tételt követők" kifejezéseket használá; a Németbonon kivüli evangélikusok irányában „ecclesiae exterae" is volt szokásban. A „lutheri" s más részről a „pápista" kifejezések is használtattak, de hivatalos vagy a vallás lényegét illető dolgokban nem; szerző példát hoz Andree Jakab s Meyer hassziai superintendens irataiból, melyből megtetszik, hogy az egyház szakadásáig nem volt súly fektetve a „lutheri" jegyre, sőt az nem is használtatott a tudományban. A concordia formula megjelenése után tartalmasabbá lett a lutherrőli elnevezés, s a c. f. visszautasítói irányában némelyek még „jó lutheri" kifejezéssel is éltek. Hivatalosan ez nem jön elő, csak az „evangyéliomi" mellett; ugy szinte magában a conc. könyvben sincs az használtatva. Leginkább az „ekklésia reformata" volt szokásban, mint ezt szerző Hutter, Calixt, Bucer irataikból bebizonyítja. A katholikusok azonban s ezek közt különösen a jezsuiták igen szerették a „secta lutherána" elnevezést. Würtembergből azonban átcsúszott a „lutherán" név, s magok az evangélikusok fektettek arra nagyobb súlyt; így Andree Jakab a con. formulának „autor primarius"-a azt jelvi jelentőséggel is használá. A szász választó fejedelemségben is dívott az egy évvel később. Tiltakoztak aztán az eífele elnevezés ellen, hogy így a prot. egyház csak mint eretneki (áriáni, nesztoriáni) secta tekintethetnék; erre jőnek felvilágosítások, melyek közül a szerző idézvényét lássuk, a György brandenburgi mark gróf szavaiból: „Én a „Luther" nevére nem vagyok keresztelve, ő nekem sem Istenem, sem megváltóm, ő benne nincs az én üdvem, ily értelemben tehát nem vagyok lutheránus. De ha kérdeznék: ki által vagyok felvilágosítva Isten helyes tisztelete, s ezáltal az üdv dolgaiban ? szívvel és szájjal vallom: Luther által! És ezen értelemben vagyok s leendek holtomig „lutheránus." Egy Wittembergában 1597-ben kijött iratban az „igaz lutheri" kifejezés erős nyomatékkal van használva; mit szilárdított azon körülmény, hogy sokan a Kálvin értelméhez hajolván, ezek ellenében a „jó lutheri, igaz lutheri" elnevezések használtattak. A 17. század végén symbolicus tekintélyre lön ezen elnevezés emelve. Straszburgban 1598-banjöttbe a „Lutherán" jegy, s ezt különösen a Lutherhez vakbuzgón ragaszkodó Pappus mozdította elő. A braunsckweigwolfenhtitteli hercegségben leginkább a 30 éves háború alatt lett az elfogadva. Hesszenben a 17. század elejéig egészen ismeretlen volt ezen név, s azt a conc. form. szoros követői is visszautasították. — A darmstadti s giesszai egyházakban lassanként bevétetett az, mivel sok pártfogója volt az elnevezésnek; így Athanasiusígy szól: „Par est, ut quorum parvam oppinionem receperunt, eorum quoque vocabula et titulos accipiant." Szerző tovább ezen elnevezés szellemére s jellemére tér át, s mondja, hogy a theologusok ezt sokáig nem tudták igazolni, s nem volt tisztában előttök, hogyan értették azt tulajdonképen? A con. form. apológiájában ezen elnevezésnek specificus dogmaticai álláspontja ebben van : „Luther isteni követ, s mit ö hirdete, az való, bizonyos. Heilbrunner egyszerűen mondja: Lutheri az, mi a conc. formulában van. — A katholikusok belátván a lutheránusságnak ezen gyenge oldalát, erősen kezdék őket ostromolni, s különösen a jezsuita Forer Lőrinc vitatta : mik volnának tehát ők ? Ennek s több hasonló körülményeknek következménye a szilárdabb megalapítása lutherán szólásmóduak. Nem történeti alapra építettek többé a lutheránusok, hanem oly szilárd dogmaticai alapot kerestek, mely sajátos életelem érvényével birjon, s ez volt, hogy a lutheri egyház hitelve, különbözőleg a reformátusokétól, a Luther személyén, mint isteni követén csügg. Szerző több példát idéz a „de vocatione lutheri" dogmatikai tárgyalásából, melyekből luthernek s tudományának istentöli elrendelése nyilvánul ki; s ő némelyektől utolsó próféta, s harmadik Ilyésnek is neveztetik. Ezen helyzetében a lutheránusságnak elsőben is a Melanchthon tanaira kellett homályt vonni. Selnecker előbbi véleményeivel ellenkezőleg, eszközlé is azt, s ezután csak kevés védője maradt Melachthonnak, melyek mellett neve egészen a feledés leple alá borult. Más részről mythusokat veve elő, melyek által Melanchthon, mint lutheri orgánum bebizonyíttatván, Luther a protestantismus fundamentoma gyanánt jelénkezik. — Továbbá a lutheránusságnak szakítani kellett mind a katholikusokkal, mind a Kálvin követőivel; az első már előbb megtörtént, ez utóbbi szintén el lőn érve, ügy nézvén a Kálvin követőit, mint eretnekeket; szóba jött egyezkedések alkalmával pedig: „kedves pápista, kálvinista" kifejezéseket használtak. Ily kizárólag használtatván a „lutheri egyház" elnevezés, az ellenkező rész mindinkább hivatva érzé magát r

jiás elnevezést használni; elsőben az evangyéliomi egyház volt szokásos, de miután a lutheránusság lemondott a „reformált" elnevezésről, ez lett elfogadva majd mindenütt. így a nagy reformált egyezménykönyvben, 8 Erzsébet angol királynő leveleiben a „re *