Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-06-22 / 25. szám
császárokkali kedvező összeköttetéseik, mely körülményeket saját előnyükre legnagyobb diplomatiai ügyességgel szerencsésen fel tudtak használni, részint az által, hogy a győzelmes fél előtt magokat megalázva, általa megkíméltettek, részint, hogy a vetélytársak tusáiban mindig az erősebb részére állván, hatalmukat ez által rendkívül nevelték, részint midőn valamely fél már oly hatalomra kezdett emelkedni, miszerint a pápai túlsúlyt fenyegette, ellene pártokat, szövetségeseket szereztek, miben hihetetlen segítségökre volt a vallás lelki fegyvere. „Ekkép — így ir a Florenc történelmének híres írója — minden háborúk, melyeket azon korban a barbárok Olaszországban folytattak , nagyobbrészt a pápák által okoztattak, és minden barbárok, melyek Olaszországot elözönlötték, nagyobbrészt általuk hivattak be." Már a VlII-ik század közepén III. Gergely pápa a görögök és longobárdok túlsúlyú befolyásának gyengítése végett Martell Károly majoruomussal némi diplomatiai összeköttetésbe lépett. Gergely utódja, Zakariás pápa pedig, miután Pipin majordomus azon kérdését: „hogy a francia nemzet nem jogszerűen ruházhatná-e a királyi címet arra, ki már különben is az uralkodó terheket viseli?" diplomatiai ildomossággal Pipin részére döntötte el, s csakhamar azután II. István pápa Párisba utazván, Pipint a korona birásában nagy ünnepélylyel megerősíti, — az uj francia király a pápa felhívására 754-ben Olaszországba tör, a longobárdokat legyőzi, s az elfoglalt birtokot a pápának ajándékozza. Utódja I. Pál pápa Pipinnel hasonlóul folytonos diplomatiai közlekedésben volt. A longobárdok uj betörései ellen I. Adorján pápa nagy Károlyt segítségül hívja, ki a longobárdok uralmának véget vet , s atyjának adományait megerősíti és bővíti. II. Miklós pápa a Xl-dik század közepén az oligarchák , az úgynevezett bárók által gyakran háborgattatván, anormannokat ellenük segítségül hívja, kiknek segélyével azok hatalmát teljesen megtöri és megsemmisíti, s a normanok bátor vezérét Guiscard Róbertet Apulia és Calabria hercegévé teszi. VII. Gergely pápa, Henrik császár elleni harcában, a hatalmas császári hűbérnökökkel diplomatiai ügyességgel elhitetvén, hogy ők a császári hatalom túlsúlya által szintén nyomva vannak, s az aristokratia érdeke egy és ugyanaz a pápáéval, s azon kivánatöt bennök felébresztvén, hogy magokat a túlsúly alól felszabadítsák: sikerült neki a hübéi nököket szövetségesekül megnyerni, mi nélkül még rendkívüli erélye mellett is a császár fölött aligha győzedelmeskedik. Guiscard Róbert halála után annak fiai Rüdiger és Vilmos Nápolyt és Siciliát a pápák segélye által uralmuk alá hajtják, mely segély azon diplomatiai ildomosságból nyújtatott nagy előzékenységgel, hogy ezáltal a császári hatalom túlsúlya gyengíttessék. Ezen időtől fogva a római pápák főtörekvése volt, Olaszországnak egy fejedelem alatti egységét gátolni, s a szétdarabolt erők közt önhatalmukat nevelni, mi nekik bámulandó módon sikerült, miután az apróbb államok fennállását a nagyobb hatalmak féltékenysége is előmozdította. — „Ekkép a pápák — így folytatja a Florenc történelmének irója — majd hitbuzgóságból, majd nagyravágyásból uj népeket hivtak Olaszországba s általok uj háborúkat indítottak ; s miután ekkép valamely fejedelmet hatalmassá tettek, ezt csakhamar megbánva, ismét megbuktatni igyekeztek; és soha meg nem engedték, hogy azon országot, melyet öngyengeségök miatt magok nem birhattak,valaki más bírhassa. És a fejedelmek rettegtek tolok, mert harcban szintúgy mintfutásban,mindiggyőzedelmeskedtekfölöttök." Miután ekkép különféle körülmények közreműködése által hítágazati érvényre emelkedett azon eszme, hogy a püspökök hatalma közvetlenül a sz. lélektől veszi eredetét, s az egyház, az isteni alapító közvetlen akarata által a világ igazgatására előállított hatalom, melynek korlátlan feje a pápa, mint Isten és Krisztus csalhatatlan helytartója : ily elv mellet az egyház , a világi elem minden beavatkozását, mint az Isten által alapított rend megsértését és hatalmának túlterjeszkedését teljes jogosultsággal visszautasíthatta, így enyészett el lassanként az állam minden joga az egyház irányában. A helyett, hogy a fejedelmek a püspököket hivatalukban megerősítették volna, ellenkezőleg a pápák érvényre tudták emelni azon igényöket, hogy minden világi hatalom csak a lelkinek levén kifolyása, mint a holdfény a napnak visszasugárzása : a fejedelmek népeikkel s tartományaikkal együtt a lelki egyeduralomnak (monarchiának) alattvalói s adókötelezettjei; minélfogva a fejedelmi koronák adományozása az apostoli szék kiváltsága, mely ennek osztásában a sz. lélek sugallatát követi. Mely korlátlan kiterjedésű kiváltságok alapját a római szék abban helyheztette, hogy az állam