Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-15 / 24. szám

egyént Cs. K.-t ohajtá segédtanítóul. Nt. esperes V. G. ur végre a néhány hó múlva megtartandó e.-m. gyűlésig a szükségelt szigorlat föltétele alatt az egyház kérelmére Cs. K.-taz iskolába beállította. — Az 1859-ki egyházmegyei gyűlés alkalmával én neveztetém ki a tanítói pályára lépendök megvizsgálására, azonban Cs. K-t. sokkal gyengébbnek találtam, mintsem hogy eme fontos, egyszersmind alapos értelmi képzettséget igénylő pályán becsülettel megállhatna, vagy arra csak föl is léphetne. A vizsgálat következtében neki az e.-m. tanácsszék még egyévi készület időt engedett; bevárandó egyszersmind az e pályához lelkesedéssel ragaszkodó egyéntől a gyümölcsöt, melyet a nevelés gyakorlati terén fölmutatni fog. Ezen engedélyre az e. m. tanácsszéket távolról sem eme népes egyház kültekintélye, nem is ennek a föntuevezett személyhezi ragaszkodása, hanem vallásos buzgalmának méltánylata indítá. Csakhamar februári gyűlésünk után mint iskolai körvizsgáló hivatalosan látogatám meg a kérdéses iskolát ; fájdalom, hogy ez nem felelt meg várakozásomnak, — a gyakorlat nem vala képes helyreütni az elmélet hiányát; — oly nagy értelmi szegénységet találtam ez iskolában, hogy a lelkész urakat kötelességemnek ismertem figyelmeztetni a növendékek szomorú állapotára, söt föl is kértem őket, hogy az Ur veteményes kertjének gyönge csemetéi fölött atyailag őrködjenek : az elhibázott vagy helytelenül vetett alap helyreigazítása végett az iskolát gyakran megtekintsék. Egy év telt el azóta, — s a jelen évi e. m. gyűlés tán azért, hogy az egyházak ehez hasonló képtelen igényekre, kívánalmakra ezentúl még csak ne is gondoljanak, régebbi határozatát teljes érvényre emelve, — mint soha szem elől nem téveszthető szabályt kimondta, hogy sem a papi pályára készülők , kik az erre vonatkozó tantárgyak közül iskolai bizonyítványaikban csak egyetlen másod osztályzatot nyertek is segédielkészekül, — sem azok, kik tanitói pályára akarnak lépni, a paedagogikai tudományok teljes áthallgatása kielégítő gymnasialis és praeparandiai bizonyítványok nélkül föl nem vétetnek , vizsgálatra — míg silány osztályzatukat újra készüléssel az illető főiskolában meg nem javítják, nem bocsáíattnak. Ezen határozat következtében nem hogy Cs. K. segédtanító bekebeleztetett volna, de még azok sem, kiknek iskolai bizonyítványaik a fenebbi határozat értelmében kielégítők nem valának, e szerint őt az egyházmegye tanítói sorába nem igtatá, be nem kebelezé, söt segédtanítónak el sem ismeri; — hinnem kell, hogy állomását nem az e. m. akaratjából tartja. Egyébiránt a sz. g--i egyház lelkes presbyteriumától mindenki csak azt várja, hogy mikép eddig a jóban dicséretes példával ment elő: úgy olyan dologban első lenni nem fog, mi egyházmegyénkben egyetlen, hallatlan, de mely a közvélemény kárhoztató Ítéletével is találkozott; e mellett még egyházmegyénk határozatával is ellenkezik. Tót-Vázsony, május 1856. Ács Károly, lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Az ütenyirás elméleti s gyakorlati tanmódja. Irta Lövényi József. Ara 2 füzet, mintával együtt 1 ft. 40 kr. Minden újítás a tökéletesség célpontja felé haladás, mert ha nem az, nem nevezhető újításnak. Ily értelem beni újítást céloz Lövényi úr az Írástanítás mezején ütenyirási tanmódja által létrehozni; melyet miként ért el vagy kíván elérni, lássuk rövideden. Az ütenyirás célja az, hogy rövid idő alatt gyors, egyenlő és szép irást tehessen sajátjává általa a növendék ; e mellett kezdőknél az olvasás tanulását könnyíti. Tudjuk, hogy az eddig szokásban levő eljárás által, — melynél fogva irásminták másolása által történt az irás tanulása, — ez eredmények nagy nehézségekkel, sok idővesztegetés után és csak a szerencsésebb talentumu növendékeknél érethettek el. — Eunek oka kétségtelen a tanitásmód hiányosságában keresendő. Meglátja a gyermek a mintalapon egész erdejét az előtte egészen ismeretlen jegyeknek, azt sem tudja, miként kezdjen lemásolásukhoz, míg azon tűnődik, hol kezdje, vagy kisérelgeti, miként ejtheti könnyebb módját a betű leírásának: idejét haszontalan vesztegeti, türelmét a kiscrelgetéseken kifárasztja, s midőn látja, hogy minden megfeszített igyekezete által is alig képes tűrhető irást létrehozni, elkedvetlenedik az irás tanulásától. Hátha még ehhez hozzávesszük azt, hogy a betűket, melyeket lerajzol, nem ismeri, az azokkal való élés hasznait csak később, midőn már irni megtanult, — lesz csak képes felfogni, — s minthogy a betűírás csak felületes szemlélet s nem geneticus származásuknak látása által lesz sajátjává: innen azt mint mechanice kívülről reá tapadottat könnyen elfelejti. — Nem említek több hátrányait e tanítási módnak a növendékre nézve, hanem a tanítót érdeklőkről szólok még valamit. — Mennyi idővesztegetésbe s türelemfárasztásba kerül, míg a tanitó az egész osztály Írásait átvizsgálja, mind formai, mind helyesírási hibáit kiigazgatja? E mellett a növendékek nek irásuk bemutatása végetti ki- s be- járkálása nem kis rendetlenségekre, lármára, civódásra adhat s ad is alkalmat. Az ütenyirás által mindez elősorolt hibákat, hátrányokat el lehet kerülni. Gyorsabban megtanulja íitenyezés utján az irást az egész osztály — mert a tanitó vezényszavára—mint a katonaság—egyszerre dolgozik minden növendék, s minthogy mindnyájan egyszerre el vannak foglalva, nem érnek rá beszélgetni, tanakodni, csend rend uralkodik az egész osztályban. És minthogy ha a betű formájára, leírása módjára, az üteny tartamára nem ügyel valamelyik: a többiekkel irni nem képes, mi a tanítónak rögtön szemébe tűnik, ez által figyelemre serkentetnek. A tanitó továbbá a betű helyes formája mellett készakarva mutatja annak helytelen formáját, mit a növendékek rögtön helyreigazítanak, — ezáltal — a mellett, hogy itélo tehetségök fejlesztetett, még az is el van érve, hogy a tanítónak nem kell az írásokat külön kiigazgatni s minthogy mindegyik betűt ütenyezni kell, hogy a szó leirattassék, a helyesírást gyakorlat