Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-06-15 / 24. szám
33—37 óra között áll*), az általam előterjesztett tanterv szerint 25—39 óra esik hetenként, bele számítva ezekbe az ének-órákat is. — A zürichi gymnasiumban működik összesen 20 tanár (az ipariskolával együtt 38), az általam tervezettben pedig 11—12 rendes és 4 rendkiviili tantárgyat tanitó tanár.**) Az előterjesztett tanterv szerint a gyermek elemi iskolai s gymnasiumi tanpályája 12 évig tart, mely idő alatt mind a real- mind a humanisticus tanulmányokban, ide értve a philosophiára bevezető előkészítő tudományokat is, annyira halad, hogy az ex thesi phiiosophiai tanulmányok tanulására átmehet. De miután az utóbbi évtiz leforgása alatt főbb iskoláinkban a philosophiatanitása annyira meg van szorítva, hogy az maholnap csak nevéről leend gyermekeink előtt ismeretes, vagy legfelebb a theologicumok elébe van állítva; gondoskodnunk kell arról, hogy hitelveink, de józan eszünk követelésénél fogva is, ezen mellőzhetetlen isteni tudományt iskoláinkban mielőbb helyreállítsuk. Mulaszthatatlanul helyre kell a philosophia tanítását állítanunk, még pedig úgy, hogy abban minden fiunk, akár világi, akár egyházi pályára szándékozzék, egyformán részt vegyen. Ez könnyen megtörténhetik, ha bizonyos tekintetben régi gyakorlatunkra megyünk vissza. Régebben ugyanis iskoláinkban a gymnasiumi 6, a philosophiai folyam pedig 3 év volt. A gymnasiumban figyelemmel voltunk elébb a latin nyelv elemeire s az ehhez kapcsolt rokon tantárgyak tanulására, később a 4—6-ik osztályban az úgynevezett humaniórákra, a philosophicus cursusban pedig a mathematicumok, physicumok és maga a philosophia, előkészítő tanaival együtt, tették a tanulmányokat. Az iskola elrendezésének alakja az ujabb időkben változott ugyan, de lényegében ugyan az maradt, azzal a különbséggel, hogy ezen alak rovására, elesett a philosophia. Az uj rendszerszerint, melyhez alkalmaztam tervemet én is, mert az összes világ nézetévé ez lett, —a gymnasium folyamába fel vannak véve a reáliák, a humaniórák és a philosophiára előkészítő tanok,—kimaradt belőle a philosophia.—De ki is kellett maradnia, mert a régi hatosztályú gymnasiumhoz, legalább idő szerint, az úgynevezett novitium és biennum toldatott hozzá, melyekben philosophiát nem tanítottunk, a triennium pedig nincsen sehol s így a philosophia tanulására sincsen meg az idő. — A biennium, vagy idő szerint véve a dolgot, a mi így véve mindegy, a gymnasium 8. osztálya, ezután mindjárt vagy a theologicum, vagy az universitas, vagya polytechnicum következik, s így abituriens tanulóink ujabb időben elhagyják iskoláinkat philosophia tanulása s tudása nélkül. *) Lapunk köre nem engedvén meg, hogy a szerző által ide csatolt nagyszerű táblás kimutatásokat közöljük, lesz szerencsénk ezeket ezen értekezés mellé csatolni, mely nem sokára önállólag megjelenend. Szerk. **) Ugyancsak az önállólag megjelenendő értekezésben terjesztetik elő néhány külföldi gymnasium tanterve, hogy az olvasó lássa ezeu tantervbeli combinatiókat hasonlatban a külföldiekkel. Szerk. Hogy milyen nagy hiány ez, ezt protestáns tanult emberek előtt szóvesztegetés nélkül nem is fejtegethetem. Ki van ezáltal véve hitfeleim, a tudománynak minden lelke; az ifjúnak nagy nehezen megszerzett ismerete nem egyéb egymással kapcsolatban nem álló halmaznál; nincs birtokában semminemű kormány, melyre támaszkodva irányt tarthasson, nincs vezércsillag, mely szülemlendő okoskodásaiban útára derítő fényt vessen, — így hagyni iskoláinkat nem lehet, nem 3zabad. Én tehát azt indítványozom, hogy tartsuk meg azt a régi trienniumot, azaz állítsunk a 8 osztályú gymnasiumi pálya fölébe még egy évet, melyben a tanuló ex thesi philosophiát tanulván, biztos kalauzzal indulhasson el akár a theologiai, akár a juridicai vagy medicai, akár a polytecbnicumi pályára. Mert ne felejtsük el, hogy a protestáns hivők seregét mi mindnyájan együtt teszsztik s ennélfogva, hogy egyházunkat biztosan kormányozhassuk, hogy a szellemiek és erkölcsiekben öntudatosan fejlődhessünk: mindnyájunknak, kiket a gondviselés a tanulói pályán átvezet, tökéletes philosophiai ismerettel kell bírnunk. — Adja Isten, hogy indítványomat az illetők meghallják és a szerint cselekedjenek. Az idővel gazdálkodók pedig, kik mindig a régit szeretik emlegetni, vessék fel, hogy ifjainknak kerül-e így is több időbe a tanulás, mint került nekünk? — Bizonyosan nem. Sebessi János nevelő. (Folyt, következik.) Sz.-Gál- A Politikai Újdonságok 20. számában „Alkalmas néptanítókat" cím alatt,aroszul kezeltnépnevelésnek példáját mutatja föl v.-megyei Sz. Gr. helységben K. I., —- azt mondja, hogy ezen ev. reform, népes gyülekezet, mintha már végszükségre jutottunk volna népnevelök hiányában — az egyik iskola növendékeinek egész életre kiható sorsát, e pályán egészen járatlan, csakis kézi mesterséget tanult egyén tapasztalatlan kezeibe tette. Ezen minden elméleti képzettség nélküli uton szerzendő tanításmód eredménye lett, hogy a szülők r. kath. iskolába kénytelenek gyermekeiknek menedéket keresni. Ha ez így van, akkor a vádat, mely a fönebb nevezett gyülekezetet terheli, nem lehet hallgatással mellőznünk ; s ekkor nemcsak a sz.-g.-i egyház, hanem az e.-m. kormányszék is, melytől a tanítói bekebelezések és fölvételek függenek, méltán Ítélet alá eshetik. Mivel épen én hozattam abba a helyzetbe, hogy a fönnevezett egyénnek paedagogikai képzettségéről, egyéb tudományokbani jártasságáról, sőt gyakorlati ügyességéről is magamnak tudomást szerezheték; mivel e mellett az e.-m. tanáesszék határozatai sem ismeretlenek előttem: hivatva érzem mintegy magamat a dolgot tisztán, leplezetlenül mintegy történeti fejlődésében a közönség elé állítani, Ítéletére bízni, egyszersmind bebizonyítani, hogy egyházmegyénknek jelszava sem más „Alkalmas néptanítókat!" De térjünk a dologra. Az 1858 dik év utolsó felében az sz.-g. egyház harmadik iskolája vezetésének terhétől a segédlelkészt fölmentvén, a föntérintett