Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-15 / 24. szám

a hibákat minden irányban. Mert bekövetkezik, és máinem sokára, az Ítélet napja, melyen a kárhoztató Ítéletet méltán mondják ki fejünkre. Vessünk számot magunkkal, hogy vájjon olyan tehetlenek vagyunk-e mi lélekben és vagyonban, mint magunkkal elhitetni szeretjük ? Ezt nem hiszem. Nem találkozik a hazában, protestáns felekezetünk kebelében egyetlen magas állású tekintélyes férfiú, kinek oldala körül gyülekezve, a partialis helyi érdekeken felülemelkedve, iskoláink ügyét jó útba birnók igazítani?— Ezt sem hiszem. — Van mi közöttünk ilyen férfiú, s lesznek ennek kísérői elegen. — Megmutatta ezt az utóbbi időben közös és összes ügyünk körül kifejtett buzgóságunk. Iskoláink ügyében is meg fogjuk ezen buzgóságot látni, mihelyt vezérünk leszen; mert ne felejtsük el, hogy ügyes és tekintélyes vezér nélkül: túrba sumus. Ha ezt találunk s ennek vezéri szavára hallgatunk, ügyünk meg van mentve. De hogy a hitetlenek és bátortalanok szívét addig is, míg ez idő bekövetkeznék, megnyugtassam és felbátorítsam, azon számos élő s intő példák között, melyek a nevelés mezején első rangú csillagként fénylenek s utainkra kellő világosságot derítenek, egyetlen példát idézek. Hivatkozom schweizi elv- és hitrokonaink csupán azon kissebb részére, mely a kis szabad status Zürich cantánoban élvezi rég megkezdett ebbeli törekvéseinek nemes gyümölcseit. — Erre hivatkozom annál is inkább, mert nem nagyobb ezen canton egyik vagy másik superintendentiánknál. — Lássuk mit cselekesznek cantonban élő hitrokonaink. Ho<zszas leirás nélkül néhány statisticai adat kellő felvilágosítást nyújt, s elegendő arra, hogy az évi kiadásokra, mely idevonatkozó legújabb számadatoknak jelenleg birtokában nem vagyok, biztos következtetéseket vonjunk. Zürich canton kiterjédése 31.3

• mérföld. Lakosai száma 250,000. A fővárosnakZürichnek vau 17—18 ezer lakosa, kik 1600 katholikus kivételével, mindnyájan reformátusok. Elhallgatva minden más, az emberiség boldogítátására célzó számos intézeteit, csupán iskoláit említem fel. — Van ezen városban számos elemi iskola, egy nagyszerű gymnásium, kapcsolatban szinte egy kitlinő ipariskolával, egy universitas- és polyteehnicum. — Az iskoláknak oly nagy száma van ezen kicsiny területű s népességű cantonban, mint hazánk fővárosában Pesten, melynek iskolái nem 31, hanem legalább is 4000 • mérföldön lakó polgárok gyermekeiből jő össze. De nekünk a zürichi iskolák között most csak a gymnásium és a vele kapcsolatban levő ipariskolára kell ügyelnünk. Tanul a canton ezen iskolájában évenként 500 tanuló ; tanítja ezeket összesen 38 tanár. Ezen adatok nyomán el lehet gondolni, mennyi itt a kiadás, mert ha egyéb kiadások mellőzésével csupán a tanári fizetéseket azon alapon, mint nálunk szokás, 800—1000 ft.-jával számítjuk is fel: kijö, hogy nekik évenként a cantoniskolában csupán tanár fizetésre 30—38 ezer forintra van szükségük. — Ezenkívül, vannak még az elemi iskolai, az universitási és polytechnicumi tanárok csupán Zürichben. Gondoljuk most már hozzá azon áldozatokat, melyeket a canton összes iskolái és jótékony intézetei fentartására évenként készséggel tesz: s lehetetlen e kis nép előtt a legmélyebb tisztelettel nem hajolnunk meg, egyszersmind kicsinységünket mélyen nem éreznünk. Szándékosan hoztam fel ezen maroknyi nép, iskolái körül kifejtett tevékenységét és .sikeres munkásságát, figyelemmel kerültem el Német- avagy Angolhonra való hivatkozásomat, hogy azok, kik nagy önhittségben élnek közöttünk, lássák meg jól, hol állunk, azok pedig kik tétlenségben szeretnek élni, avagy a fillér kiadásától irtóznak : ne mondhassák, hogy mi, kik sokkal számosabban viseljük fs vájjon érdemesítve-e rá magunkat?) a protestáns nevet, szegénységünk miatt nem tehetünk semmit. Igenis hitfeleim ! mi szegények vagyunk, de nem abban hogy filléreink nincsenek. Szegények vagyunk, mert nincsen bennünk éltető s buzgó lélek s ez az oka, hogy keleties indolentiával várunk, magunk se tudjuk mire. Mondogatván, majd a zsinat, majd az idő segíteni fog rajtunk..— De hitfeleim ! Aidetoi! Mert midőn vizbe esett az orosz- s Szent-Miklós hívta segédül, „megmentlek, mond a szent de magad is igyekezz." Nekünk és magunknakkell magunkon segíteni és Isten is úgy segít minket meg. — El kell nekünk már azon nem épen dicséretes szokásunkat hagyni, hogy mindig mástól várunk, aztán még azt is, hogy ha valaki közülünk valamit- teszen s erélyesen teszen — bal szemmel kisérjük lépteit, söt ha tetteiért a közvélemény méltányló elismeréssel kezdi felkarolni, azonnal készen vagyunk a gyanúsítás fulánkját becsületébe eregetni — s nem irtózunk balgatagúi az önkebelünkben életre buzduló szellemet önmagunk elnémítani. Valljuk meg hitfeleim: féltékenyek s nem ritkán irigyek is vagyunk egymásra, — és nem igen szeretjük ha közöttünk valaki valamivel kitűnőbb akar lenni, a heverő pályatársnál. Ezen indulatnyilvánításaink pedig a pályatörőkre nézve nem igen kecsegtető jutalmak. De bocsánatot kérek, hogy tárgyamtól kissé eltértem, visszamegyek azon pontra, a hol megállapodtam. Előterjesztett gymnasiumi tervemből láthatta a figyelmes olvasó, hogy a fenn kifejtett alapnézetek s a kor igénycinéi fogva ezen iskola egyesítené magában a real- és humanisticus tantárgyakat s így alkalmat nyújtana az ipar- és a tudományos pályára való előkészülhetésre. Láthatta, hogy egy rendszerezett s eredményt felmutatni kivánó iskolát nem lehet csak imígyamugy felállítani, hogy egy jó iskolába lelkes és elegendő férfiak kellenek. És úgy hiszem, hogy ehhez több commentárra nincs is szükség. Fennebbi Ígéretem szerint azonban azoknak, kik azzal szoktak elöállani, hogy a tanuló sok órával van megterhelve, egy rövidke felelettel vagyok adós. E részben hivatkozom ismét a zürichi gymnasiumra, a holott is, a hetenkénti órák száma osztályonként