Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-06-15 / 24. szám

hangra talált jobbjaink közt. Jele, hogy a szentlélek békítő működése evang. egyházunkban hatni meg nem szűnt. A szervezett egyházak küldöttei, különösen azok lelkészei, kijelentették egyszerűen, hogy kisebbségben maradt híveikkel, a május 15-diki legfelsőbb leirat nyomán „az 1848. előtti alapra visszahelyezett evangyéliumi egyházunk többségével testvéries egyetértésben haladni kivánnak!" S ezek után napi rendre ment át a gyűlés. Az 1857-ben megürült bányakerületi superintendensre, nem különben a lemondott egyházi s világi jegyzői hivatalokra küldendő szavazatok elrendeltettek, tígy, miként mindezekre a kerületi felügyelő b. Prónay Albert o mlsga hivatalos tisztének tartotta felszólítani az esperességet. Testvéreim az Úrban! a midőn mi itt így jártunk el, nem hihetem, hogy abban csalódtunk légyen, a mi viszonyainkban egyedül üdvös, hányatott hazánk s egyházunkra. A midőn az 1850. febr. 10-ke ótai állapot és az 1859. 1-ső s 2-ik september közt volt a választás, nem csoda, ha ez utóbbi körül csoportosulva többen felülmulhatlan nagyobb előnyt találtak; de a mikor-a f. évi máj. 15-ke visszahelyez minket az autonom múltba, úgy miként az az „ostromállapot" égető tiizén keresztül, becsében nyert, kinövései- s hiányaira figyelmeztetőleg intett; most s ily viszonyok közt, a ki egyházát szereti, nem kivánhat mást, minthogy a békési evangyélmiak példáját követve: olvadjon össze a négy kerületben, míg a zsinat mást határoz. Bizzunk egymásban. Nyújtsuk baráti jobbjainkat az egy közös egyház szent érdekében! A bányakerületi 9 esperesség egyházai képviselőikben találkozzanak Pesten a gyűlésen; küldjék oda szavazataikat, és a zsinati teendők körül megállapodjanak. Ne csináljunk magunknak most már rémeket. Egyesüljünk. Csak ne uj alárendelt kérdések miatt uj viszály. A pozsonyi kerületbői amúgy is történtek felszólalások, hogy nem a legcélszerűbb felosztású. Bács, Bánátról kétségünk sincs, hogy a bányakerülethez ragaszkodandnak, miglen a zsinat mást határoz, netalán azt, hogy Békés-Bánát egy kerületet képezzenek stb. Tekintsük a 6 hónap óta történket egyszerűen „szavazásnak." A kisebbségben maradtak, kövessék a többséget, ha azon hibába nem akarnak esni, hogy a lényegtelent felül akarják rendelni az egyház lényének: a szeretet, az egyetértés és együttesség főelvének. Concordia res parvae crescunt! Testvéreim az Úrban, ti ott a felföldön leginkább! vegyétek felszólalásomat annak, a mi: t. i. saját békétek s azon általatok meg nem érdemlett hányatás s gyanúsítás tőletek elhárítási szíves, testvéri szándék- s indulatból eredő aggodalomnak ; ne ragaszkodjatok álkövetkezetességből ahhoz, miáltal a szentügy, melyet mi lelkészekiil leginkább képviselünk, veszélyeztetnék, elejtetnék. Vajha szíves és őszinte felszólalásom viszhangra találna! Érzem én hivatlanságomat e részben, de reménylem, nem fogjátok tekinteni annyira, hogy „ki," mint inkább azt,hogy „miért" emeltem gyenge szavamat. Vajha a kerületi gyűlésre küldendő követek közül is, az esperességek arra figyelemmel lennének, hogy „innen-" s „onnaniak" köreiből választanának, nehogy az ellenkező eljárás által is méltó megütközésre szolgáltassák alkalom. Szeberényi Gusztáv b.-csabai lelkész. RÉGISÉGEK. a helv. hitv. békés-bánáti egyházmegyében kebelezett dobozi egyházat illetőleg. Melyik évben gyuladt fel ezen egyházban a reformatió áldott világa, adatok hiányában biztosan meghatározni, kimutatni nem lehet. Két időpontot vehetünk fel e részben. Az első 1520—1531-ig, mely években a Körös és Maros közt lakó nagy birtokú, s a megtisztított vallást pártoló nők é3 főemberek által hintegettetett az evangyéliomi tudomány, miuők voltak ; Nadányi István, Jáxit Annás többek, sőt Gyulán már ekkor virágzó iskola állott a hires Gálszétsi István vezetése alatt, ki ezen vidék buzgó reformátorának is iratik Tóth Ferenc ekklézsiai történetében. Igen könnyen kihathatott hát Gyuláról a központból Dobozra is mint ahhoz igen közel fekvő helybe a megtisztított vallás sugara. Lehet azonban, bogy ezen erdők kőzött elrejtve levő, még akkor csekély népességű helybe nem juthatott el az evangyéliomi tudomány; de nagyon hihetőleg 1531 után nemcsak bevette, hanem mégis erősödött az, Ozorai Imre és Literati Lukács, ezen vidék akkori buzgó reformátorai munkássága által. Akármelyik időpontban történt azonban az említettek közül e hely reformáltatása, mindegyik szerint is egy ezen egyház a legrégiebbek közül. Mindaz, mit ezen egyház régibb állapotáról tud-